Béza Tódor (Théodore de Bèze) francia nyelvű szövegének fordítása (Ambrosius Lobwasser német fordításának felhasználásával) Loys (vagy Louis) Bourgeois dallamára
1. Mint a szép hives patakra
A szarvas kivánkozik,
Lelkem úgy óhajt uramra
És hozzá fohászkodik.
Te hozzád én istenem
Szomjúhozik én lelkem!
Vajon szined eleiben
Mikor jutok élő isten?
2. Könnyhullatásim énnékem
Kenyerem éjjel-nappal.
Midőn azt kérdik éntőlem:
Hol istened, kit vártál?
Ezen lelkem kiontom
És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében
Örvendek szép éneklésben.
3. Én lelkem mire csüggedsz el,
Mit kesergesz ennyire?
Bízzál istenben s nem hágy el,
Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját
Nyujtja szabadítását.
Oh én kegyelmes istenem,
Mely igen kesereg lelkem!
4. Mert te rólad emlékezem
Ez Jordánnak földéről,
Szent helyedre igyekezem
Ez Hermon kis hegy mellől,
Mélység kiállt mélységet,
Midőn én fejem felett
A sok sebes víz megindul,
Mintegy erős hab megzúdul.
5. Sebessége árvizednek
És a nagy zúgó habok
Én rajtam összeütköznek,
Mégis hozzád óhajtok,
Mert úgy megtartasz nappal,
Hogy éjjel vígassággal
Dicséreteket éneklek
Néked erős őrizőmnek.
6. Mondván: isten én kőszálam,
Mire felejtesz igy el?
Ellenségim vagynak rajtam,
Gyászban járok veszéllyel,
Mert az ő hamis nyelvek
Csontaimban megsértnek,
Mert így bosszantnak ellened:
Lássuk hol vagyon istened?
7. Én lelkem mire csüggedsz el
Mit kesergessz ennyire?
Bizzál istenben s nem hágy el,
Kiben örvendek végre,
Ki nékem szemlátomást
Nyújt kedves szabadulást,
Nyilván megmutatja nékem,
Hogy csak ő az én istenem.
1606
A zsoltár szövege a Károli-Bibliában:
1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
A Szenczi Molnár Albert-féle szöveg teljes 1. versszaka, a 3. versszak első és a 7. versszak második fele, végül a teljes 2. versszaka