1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
1(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.)
2Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik,
úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.
3Lelkem szomjazik az Isten után,
az élő Isten után.
Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?
4Könny a kenyerem nappal és éjjel,
ha naponta mondják: „Hol marad Istened?”
5A szívem megdobban, ha arra gondolok,
hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába,
ujjongás és énekszó közepette
a vidám ünnepi közösséggel.
6Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz?
Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem,
mint arcom felderítőjét 7és Istenemet!
A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén
a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
8Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában,
s minden örvényed és hullámod rám zúdul.
9Nappal az Úr adja kegyelmét
és éjjel neki énekelek,
áldom éltető Istenemet.
10Így szólok Istenhez: Sziklám vagy,
miért feledkeztél meg rólam?
Miért kell szomorúan járnom,
ellenségtől szorongatva?
11A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak,
ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?”
12De miért vagy szomorú, lelkem,
és miért háborogsz?
Remélj Istenben és majd újra dicsőítem,
mint arcom felderítőjét és Istenemet!
A verssorokra tördelés a Szent István Társulat 1987-ben kiadott Bibliájának szövegközlését követi, a Szentírás.hu oldalon ugyanez a szöveg (fordítás) tördelés nélkül szerepel.