A Septuaginta

Közzététel dátuma: Sep 08, 2015 8:43:5 AM

Kr. e. 250 körül készült el Egyiptomban az ott élő zsidók által a gyűjtemény görögre fordított változata, amit Septuagintának, "Hetvenesnek" (latin) neveznek egy legenda után, mely szerint egymástól függetlenül hetven (vagy hetvenkét) írnok egymással tökéletesen megegyező módon fordította le a könyveket. E legenda egy változatát őrzi a Babilóniai Talmud megillót-traktátusa: "Ptolemaiosz király egyszer magához hívatott hetvenkét vént a zsidók közül. Hetvenkét kamrában helyezte el őket, mindüket külön-külön, anélkül hogy elárulta volna nekik, miért gyűjtötte őket egy helyre. Aztán külön-külön belépett mindegyik vén kamrájába, és így szólt: "Írd le nekem Mózesnek, a ti tanítótoknak Tóráját!" Isten pedig a szívébe költözött a véneknek, akik így mindannyian azonosféleképpen fordították le a szent iratokat."

Egyes elméletek szerint Héber Biblia fordítását a zsidó kultúra iránti érdeklődése miatt rendelte meg II. Ptolemaiosz egyiptomi király (élt i. e. 308-246, uralkodott: 282-246). A fordítás elvégzésére összesen hetven(két) zsidó bölcset kért fel a tizenkét zsidó törzs mindegyikéből. A bölcsek megérkezését követően néhány nappal az alexandriai könyvtár igazgatója, Demetriosz Phelereusz "kivitte őket hét stadionnyira a tengerbe nyúló és egy szigetre vezető töltésre, átment velük a sziget északi részébe, és bevezette őket egy tengerparti házba, ahol megfelelő csendben és magányosságban dolgozhattak. Azután felszólította őket, hogy fogjanak hozzá a munkához… Az öregek rendkívül nagy szorgalommal és lelkesedéssel hozzá is fogtak, hogy elkészítsék a pontos fordítást, s naponta a kilencedik óráig dolgoztak. Azután testi szükségleteikről is gondoskodtak, s ebben a tekintetben bőségesen rendelkezésükre állt minden szükséges élelmiszer… a király asztaláról. Minden reggel elmentek a királyi palotába, köszöntötték Ptolemaioszt, azután ugyanazon az úton visszatértek, a tengerben megmosták kezüket és megtisztulva hozzáfogtak a munkához. Mindent összevéve, a törvények leírása és fordítása 72 napig tartott. Akkor azon a helyen, ahol a fordítást elvégezték, Demetriosz összegyűjtötte mind a zsidókat, és a fordítók jelenlétében felolvasta munkájukat. A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetrioszt is a fordítás ötletéért… Azután megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a közösség elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit." (Josephus Flavius: A zsidók története)

Egy másik elmélet szerint a fordítás a diaszpórában élő, a hébert már csak liturgikus nyelvként ismerő és használó zsidóknak készült.

A Septuaginta az alexandriai kánonnal áll összefüggésben (tartalmazza ugyanis azt a hét könyvet, amely a palesztinai kánonban nem szerepel), de bővebb annál, vannak olyan könyvei és toldásai is, amiket a zsidók sem fogadtak el sugalmazottaknak (Jeremiás levele; Makkabeusok 3. és 4. könyve, Dániel könyvének görög nyelven keletkezett toldásai: Zsuzsánna, illetve Bél és a sárkány; valamint Eszter könyvének toldásai.)

A Septuaginta egyes könyveit a keresztény felekezetek nem kanonizálták - a protestánsok által el nem fogadott, de a katolikusok által sugalmazottnak tekintett könyveket másodkanonikusoknak, ill, deuterokanonikusoknak nevezik. A Septuaginta egyes könyvei azonban a katolikus kánonnak sem váltak részévé.