Embedded Files
A zsoltár (görög pszalmosz, latin psalmus 'dal') az ókori héber irodalom egyik műfaja: az i. e. 2. századra alakult ki, de a korabeli felfogás a zsoltárok nagyobb részét Dávid királynak, kisebb részét Mózesnek és Salamon királynak tulajdonította. Közös vonása és szervezőelve a zsoltároknak, hogy legfőbb témájuk az Istenhez fűződő viszony - e viszonynak pedig hangsúlyos része az érzelmi viszonyulás, ilyen módon a zsoltárok tehát lírai szövegek.
A zsoltárok szövegformája verses; váltakozó (szóló és karének) formában énekelve már a zsidó istentiszteletnek is részévé váltak. Az énekes jelleg segít abban, hogy a megszólaló érzelmei is részt vegyenek az imában, amelyet a zsoltárszöveg megfogalmaz. Az egyház gyakorlatában a zsoltár már alapvetően közösségi ének, mind előadásában, mind a befogadó közösséget tekintve – még akkor is, ha a közösség csak hallgatja az egyedül imádkozót/éneklőt.
A kánoni összeállítás tudatos szerkesztői munka eredménye, ami valószínűleg az i. e. 4-3. századból származik. Ez eredményezte a bevezető (Zsolt 1; 2) és befejező (Zsolt 150) zsoltárokat, és a gyűjtemény öt egységre való felosztását, amelyeket egy-egy doxológia (Istendicséret) zár le. A Zsoltárok könyvének öt egysége a következő:
I.: 1-41. zsoltár
II.: 42-72. zsoltár
III.: 73-89. zsoltár
IV.: 90-106. zsoltár
V.: 107-150. zsoltár
A Septuagintában még egy 151. zsoltár is megőrződött, amely az ólatin Vetus Latina és szír Pesitta fordításban is benne van. Ennek a zsoltárnak a héber eredetijét Kumránban találták meg. Az ortodox egyházak kánonja ezt a zsoltárt is sugalmazottnak tartja, de a héber, a katolikus és a protestáns kánon az apokrif iratok közé helyezi.
Az ószövetségi Zsoltárok könyvében található százötven lírai költemény sokféle műfajjal érintkezik. Ez részben abból következik, hogy témáik szerint a zsoltárok többfélék. Van köztük dicséret, hálaadás, könyörgés, tanítás, bűnbánat, panasz (siralom) és átok.
Az első három csoportba tartozik a zsoltárok túlnyomó többsége - hiszen a dicsőítés, a könyörgés és a hálaadás az Istennel való kapcsolattartás három alapvető stádiuma (az ember megadja Istennek a neki kijáró tiszteletet; így kerül olyan helyzetbe, hogy kérhet tőle valamit; és minthogy Isten teljesíti a hozzá intézett kéréseket, az ember köszönetet mond ezért). Ez a lényegi összefüggés a magyarázata annak, hogy egyes zsoltárok nem csak egy tematikus csoportba oszthatóak be; hogy egyes könyörgő zsoltárok hálaadással végződnek. A három csoport között a határvonalak tehát nem túl élesek, vannak közöttük átmenetek.
A dicsőítő zsoltárok az ősei a későbbi korok himnuszainak. Általában Isten dicsőítésére való felhívással kezdődnek, majd annak felsorolása következik, hogy miért méltó dicséretre az Úr. Ezeket himnikus zsoltároknak nevezik. Két altípusuk van: az egyikben a dicséret nem közvetlenül Istennek szól, hanem azoknak a helyszíneknek, amelyeken az Úr megjelenik: a templomnak vagy a Sion-hegynek, ahol Mózes szövetséget kötött az Úrral. Ez utóbbi miatt hívják az alcsoportot Sion-énekeknek. A másik alcsoport zsoltárai: Isten királyságának himnuszai. Ezekben a beszélő az embereken uralkodó, királyi hatalommal rendelkező Istent dicséri.
A könyörgő és a hálaadó zsoltárok is lehetnek egyéniek vagy közösségiek. A közösségi könyörgésben a beszélő mint népének képviselője, egy a sok közül könyörög Istenhez; a közösségi hálaadásban a közösség tagjaként ad hálát. Régebben volt olyan elképzelés, mely szerint e közösségi zsoltárokban Dávid király szól az Úrhoz Izrael népének királyaként; azonban semmi nem bizonyítja, hogy valóban Dávid alakját kellene keresni a beszélő személyében, sőt azt sem, hogy egyáltalán király a lírai én. Az egyéni könyörgő zsoltárok igencsak általánosan megfogalmazott beszédhelyzeteit is szokás volt Dávid és Saul harcára értelmezni: eszerint a Saul üldözése elől menekülő Dávid könyörög e versekben kegyelemért, segítségért, oltalomért az Úrhoz. A zsoltárok szövege azonban erre a konkretizálásra sem ad alapot; és a történeti kutatások sem igazolják ezt a véleményt.
A tévhit kialakulásának egyik forrása az, hogy a hagyomány Dávidot tartja a zsoltárok (vagy legalábbis egyes zsoltárok) szerzőjének; több zsoltár kezdő mondata: "Dávid zsoltára". A bibliakutatások azonban kimutatták, hogy ez a megjelölés nem szerzőségre utal, csak valami pontosan meg nem határozható viszonyra Dávid és a zsoltárok között (lehetnek például a Dávid gyűjteményéből való zsoltárok is „Dávidéi”).
Az 50. zsoltár arámi nyelven (Trio Mandili)
A 104. zsoltár óhéber nyelven (Yamma együttes)
Források:
Dr. Gál Ferenc: Bevezetés a Zsoltárok könyvéhez. In: Biblia - ószövetségi és újszövetségi Szentírás. Szent István Társulat, Budapest, 1987. 614-618. oldal
Page updated
Google Sites
Report abuse