1. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
1(Dávid zsoltára.)
Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,
2zöldellő réteken legeltet.
A nyugalom vizéhez terel, 3és felüdíti lelkemet.
Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
4Ha sötét völgyben járok is,
nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.
Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
5Számomra asztalt terítettél,
ellenségeimnek szeme láttára.
Fejemet megkented olajjal,
s a poharam színültig töltötted.
6Kegyelmed és jóságod vezet
életemnek minden napján,
s az Úr házában lakhatom
örök időkön át.
A verssorokra tördelés a Szent István Társulat 1987-ben kiadott Bibliájának szövegközlését követi, a Szentírás.hu oldalon ugyanez a szöveg (fordítás) tördelés nélkül szerepel.