Mózes 2. könyve (A kivonulás könyve) 15. rész, 1-21. vers
1. Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
2. Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
3. Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.
4. A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
5. Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
6. Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
7. Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.
8. Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.
9. Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.
10. Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
11. Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?
12. Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.
13. Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
14. Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
15. Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
16. Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
17. Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
18. Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
19. Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
20. Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.
21. És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
1Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsőség övezi,
a lovat és a lovast a tengerbe vetette.
2Az Úr az erősségem és menedékem,
ő lett a szabadítóm.
Ő az én Istenem, őt dicsőítem.
Ő az atyáim Istene, őt magasztalom.
3Az Úr nagy harcos,
Jahve a neve.
4A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette,
legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben.
5A hullámok elborították őket,
úgy merültek a mélybe, mint a kő.
6Uram, a jobbod kitűnik erejével,
Uram, a jobbod leveri az ellenséget.
7Dicsőséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet,
haragod tüze megemésztette őket, mint a pelyvát.
8Orrod leheletétől a víz feltornyosult,
a hullámok megálltak, mint a fal,
a habok a tenger közepén megmerevedtek.
9Az ellenség így szólt: üldözőbe veszem, utolérem őket,
szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül.
Kivonom kardomat,
s kezem elpusztítja őket.
10De te kifújtad leheletedet,
s a tenger elborította őket.
Úgy merültek el, mint az ólom,
a hatalmas hullámokban.
11Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül?
Kit övez a szentség úgy, mint téged?
Félelmetes vagy tetteidben, csodákat művelsz.
12Kinyújtottad jobbodat,
a föld elnyelte őket.
13A népet, amelyet kiszabadítottál,
jóságosan vezetted,
elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez.
14A népek hallották és remegtek,
Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg.
15Edom fejedelmei megijedtek,
Moáb vezetőit elfogta a félelem,
s Kánaán minden lakója reszketett.
16Félelem és rettegés fogta el őket,
karod erejétől megmerevedtek, mint a kő.
Így vonult át néped, Uram,
így vonult át a néped, melyet kiváltottál.
17Elhoztad őket és elültetted,
a hegyen, amely a te szent örökséged.
Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé,
ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette.
18Az Úr uralkodik örökkön-örökké.
19Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, 20akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. 21Mirjam így énekelt előttük:
„Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi,
a lovat és a lovast a tengerbe vetette.”