A Biblia

A Biblia az európai kultúrát alapvetően meghatározza. Ez a megállapítás ma is igaz, függetlenül attól, hogy a keresztény vallás már nem kötelező világnézet, mint a középkortól kezdve évszázadokon át volt, és elterjedtsége is nagyot esett vissza a 19-20. században. Európa kultúrája azonban a vallás elterjedtségétől, a gyakorló hívők számától függetlenül keresztény: az európai ember gondolkodását meghatározza a keresztény vallás és a keresztény talajon született kultúra. (Gondoljunk arra például, hogy a jóság és az adakozás, vagy a bűnbánat és a bűnbocsánat fogalmai mennyire egymáshoz kötöttek az európai kultúrájú ember számára; és hogy ezek az összefüggések mennyire nem egyértelműek pl. egy távol-keleti vagy egy törzsi vallású afrikai számára.) Ugyanígy meghatározza az európai nyelveket anyanyelvükként beszélő emberek nyelvhasználatát a Biblia szövege: sokszor nem is gondolnánk rá, hogy oly sokszor használt kifejezéseink (mint például a disznók elé a gyöngyöt szállóige) bibliai eredetűek. Ezeket a szállóigéket a vallástalan, sőt a vallást nem is ismerő emberek is használják.

Annak oka, hogy magyarórán a Biblia történeteivel foglalkozunk, részben az, hogy a Biblia szövegének (más könyvekhez képest) jelentős hányada szervesen beépült a magyar nyelvbe szállóigék és állandósult szókapcsolatok (idiómák) formájában. Másfelől a Biblia műveltséganyaggá vált az európai kultúrában. A bibliai történetek egy része (például a vízözön mítosza, Noé bárkájának története, Jézus bevonulása Jeruzsálembe), a történetekben szereplő egyes személyek (pl. Káin és Ábel, Poncius Pilátus), tárgyak (egy tál lencse, Veronika kendője) és fogalmak (tízparancsolat, hegyi beszéd) az általános műveltség részei világnézettől függetlenül - már csak azért is, mert évszázadok műalkotásai idézik meg őket akár mitizáló, akár neomitologikus módszerrel. Harmadrészt a Biblia kifejezésmódja, mint a mitikus szövegeké általában, sok tekintetben hasonló az irodalom kifejezésmódjára: képek és történetek segítségével adja elő igazságait. Negyedrészt pedig - részben az előzőekből fakadóan - számos irodalmi műfajnak és szövegtípusnak a Biblia a forrása, a mintája.

Ez tehát az a négy szempont, amelyből e helyen a Bibliáról szó esik.

A Biblia szó a görög biblion (könyv, tekercs) többes számú alakja (ta biblia = 'a könyvek' – ezen a néven hivatkozik rá a Makkabeusok 1. könyve 12. részének 9. verse - 1Mak 12,9). Ebben a formában vették át és alkalmazták a latin nyelvű keresztény irodalomban. A 13. századtól kezdve a Biblia szót egyes számú főnévként kezdték használni ('a könyv' jelentésben). Így vált végül általánossá a keresztény latin irodalom közvetítésével a modern nyelvekben, így a magyar nyelvben is.

A modern nyelvekben használatos még a Biblia megnevezésére az Írás és Szentírás kifejezés is. Ezek a kifejezések a latin scriptura, sacra sciptura fordításai, amelyek pedig a görög graphé (így szerepel János evangéliuma 10. részének 35. versében - Jn 10,35) és graphai hagiai (Szent Pál rómaiakhoz írott levele 1. részének 2. versében - Róm 1,2) megfelelői.

Mivel a zsidó Biblia arról szól, hogy Isten szövetségre lépett az emberrel, szövetségi könyvnek is nevezték (héber: széfer habberit – 2Móz 24,4) Ezt a kifejezést a keresztények az egész Bibliára alkalmazták oly módon, hogy a Mózessel kötött szövetség jegyében íródott könyveket Ószövetségnek, a Jézus által kötött szövetségről szóló könyveket pedig Újszövetségnek nevezték el.