Embedded Files
A BADENI KULTÚRA ÓZD-PILINYI CSOPORTJÁNAK
MAGASLATI TELEPEI
PATAY PÁL
Piliny neve már 120 éve jól ismert a nemzetközi régészeti szakirodalomban. A
község határában talált és báró Nyáry Jenő gyűjteményét képező kis agyag állatidolok,
valamint miniatűr bronzeszközök nem kis feltűnést keltettek az 1876-ban Budapesten
megrendezett VIII. Régészeti és Embertani Kongresszus alkalmából bemutatott kiállítá
son.1 A kétféle leletek azonban két különböző lelőhelyről származnak. A miniatűr bron
zok a Nyáry Jenő által a Borsós dűlőben felásatott bronzkori urnatemetőből,2 amelyről
Jan Eisner a Magyarország északi hegyvidékén és Szlovákiának vele szomszédos részén
honos késő (közép-európai terminológia szerint közép) bronzkori kultúrát pilinyi kultú
rának nevezte el.3 Ugyanakkor az állatidolok a falutól északkeletre emelkedő Várhegyről
származnak.4
A pilinyi Várhegy a nógrádi dombvidéknek, közelebbről a Dobroda és Ménes pa
takok közötti dombvonulatnak egy kiemelkedő, messziről jól látható csúcsa. Tengerszint
feletti magassága 368 m, az említett völgyekhez viszonyítottan kb. 180 m. Platószerű
teteje képezi a lelőhelyet, amelyen már Nyáry Jenő is gyűjtött leleteket,5 de a századfor
duló utáni években Nyáry Albert végzett ásatásokat. Előbbiek a Nyáry-féle gyűjtemény
nyel a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, az utóbbiakból származókat a szécsényi
Kubinyi Ferenc Múzeum őrzi.
A Várhegyen egy őskori teli jellegű telep található, amelyet Nyáry Albert megál
lapítása szerint kettős sáncárok vett körül.6 Ezen belül vastag kultúrréteg halmozódott
fel, amely ugyancsak szerinte 10-20 rétegből is állt.7 Az itt talált leletekről Banner meg
állapította, hogy azok a badeni kultúrának egy, az észak-magyarországi középhegyvidé
ken honos csoportjába tartoznak. Ezt - figyelembe véve egy másik lelőhelyét - ózd-
pilinyi csoportnak nevezte el.
A Korek József által kutatott és Banner monográfiájában ismertetett lelőhely, az
ózdi Kőaljatető ugyancsak magaslati telep. A Hangony patak völgyéből, annak bal part
ján kiemelkedő hegygerincen helyezkedik el a vasgyártól északra kb. 1 km-re.
1 Hampel, Joseph: Catalogue de l'exposition préhistorique des musées de province et des collections
particulaires de la Hongrie. (Budapest, 1876) 70-81. k., ill. 107-116. k.; Hampel József: A bronzkor emlékei
Magyarhonban. I. (Budapest, 1886) 70. t. 1-10. k., ill. 71. t. 2-12. k.
2 Patay, Pál: Die Miniatürbronzen der Pilinyer Kultur. In: Festschrift für Hermann Müller-Karpe zum
70. Geburtstag. (Bonn, 1995) 103.
3 Eisner, Jan: Slovensko v pravéku. (Bratislava, 1933) 91.
4 Nyáry Albert: A Piliny-várhegyi őstelep. In: ArchÉrt 29. (1909) 430.
5 Hampel J., A bronzkor... 71. t. 2-16.
6 Nyáry Albert: A Piliny-várhegyi konyhahulladék-helyről. In: ArchÉrt 22. (1902) 350-356.; Uő.: A
Piliny-várhegyi őstelep... 415-432.
7 Nyáry A., A Piliny-várhegyi őstelep... 416.
8 Banner, János: Die Péceler Kultur. Archaeologia Hungarica XXXV. (Budapest, 1956) 186 sk.
Nem képezi ugyan a környék legmagasabb pontját, a völgy fölé is csak mintegy 100 m-rel emelkedik. Mégis az arra leszakadó meredek hegyoldal nagyban fokozza a védhetőségét.9 A pilinyi Várhegy és az ózdi Kőalj atetö leletei, amint azt mind Banner, mind Korek megállapította, nagy hasonlatosságot árulnak el.10 A legjellegzetesebb közös leletek, illetve a kerámián előforduló közös elemek az alábbiak: Magas fülű, lapos, gömbölyded fenekű csészék,11 hegyes fenekű merítőbögrék,12 ujj szerű, gombban végződő nyúlvánnyal ellátott edényfülek (3. k. 1, 3-4), amelyek leginkább hengeres nyakú korsókon, tálakon, kétosztatú tálakon fordulnak elő,13 az edények oldalát borító függőleges kanelurá-zottságot megszakító, sokszor rovátkolt bordák (4, k. 2, 4-5),u bepecsételt pontsorok (5. k. 2-6),15 bekarcolt létraszerű minták,1 valamint a házi kerámián a seprős díszítés. De ide sorolhatjuk a kis agyag állatidolok gyakori előfordulását, amelyek egyaránt ismeretesek mint Pilinyről (6. k. 1-6.),17 mind Ózdról.18
Hasonló magaslati telep található a
salgótarjáni Pécskőn is, ahol a közreműködésemmel Korek József 1961-ben végzett
ásatást.19 A Tarján patak völgye fölé kb. 320 m-rel emelkedő hegy, a maga 544 m ten
gerszint feletti magasságával a közeli hegyek legmagasabbika. Csúcsát egy bazaltkúp
alkotja, amelynek tövében teraszosan helyezkedett el a telep. A leletek között megtalál
hatók voltak az ózd-pilinyi csoportra jellemző formák, pl. hegyes fenekű merítőbögrék
/. kép. 1-2. Salgótarján-Pécskő.
3. Ismeretlen lelőhely
9 A lelőhely topográfiai leírása a publikációban (Banner i. m. 96.) sajnos nem helytálló. A Kőaljatető
egy, a Hangony patak völgyének északnyugati szélén, vele párhuzamosan, tehát délnyugat-északkelet irányban
húzódó, hosszú, keskeny magaslat. A nagyjából észak-déli lefutású Gálvőlgy nem dél, hanem északkelet felől
határolja, míg nyugat felől az ugyancsak észak-déli irányú Szennai völgy. Az Uraji völgy ettől még nyuga
tabbra, a tetőtől mintegy kilométerre hasonló irányban fut a Hangony patak felé. A gerinc legmagasabb pontjá
nak tengerszint feletti magassága is csak 259,4 m. A domb alján fut a „Kőalja út", az oldalában pedig a
„Kőaljatető út". (Az Ózdi Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályán személyesen nyert tájékoztatás.)
10 Banner i. m. 186.; Korek, József: Eine Siedlung der Spátbadener Kultur in Salgótarján-Pécskő. In:
AAH20(1968)47.
11 Nyáry A., A Piliny-várhegyi őstelep... 2, 4. k., ül. Banner i. m. 69. t. 9.
12 Banner i. m. 27. t. 38., ül. 69. t. 1., 72. t. 1-4., 74. t. 4-10, 13.
13 Banner i. m. 27. t. 37, 39, 44., ül. 70. t. 6-8, 11., 72. t. 14-16., 75. t. 24-25.
14 Nyáry A., A Piliny-várhegyi őstelep... 6. k., ül. Banner i. m. 74. t. 1.
15 Banner i. m. 27. t. 4, 18, 40, 43., ül. 73. t. 12-13., 74. t. 1-3.
16 Banner i. m. 71. t. 5.
17 Nyáry A., A Piliny-várhegyi őstelep... 24. k.
18 Banner i. m. 68. t. 3-6.
19 Korek i. m. 37-58.
2. kép. 1-2. Salgótarján-Pécskő
(1. k. 1-2), magas fülű lapos csészék (2. k. 1-2), úgyszintén díszítőminták, pl. bepecsételt pontsorok (5. k. 1). Egy további magaslati telepet volt módomban felismerni Karancskeszi határában a Büdöskúti erdőben lévő kőbányában. Ennek falában egy kettévágott gödröt figyelhettem meg és belőle kihullott, az ózd-pilinyi csoportra jellemző kerámiát, pl. gombos végű nyúlvánnyal ellátott fül-töredéket (3. k. 2) gyűjthettem.20 A lelőhely egy észak-déli irányú, hosszan elnyúló hegygerincnek dél felé lejtő részén (legmagasabb pontjától mintegy 800 m-re), a tőle nyugatra lévő völgynél kb. 100 m-rel magasabban, 320 m tengerszint feletti magasságban van. Mivel a hegy erdővel borított, nem állt módomban megfigyelni, milyen kiterjedésű a telep. Az említett lelőhelyek mind közel esnek a magyar-szlovák államhatárhoz. Hasonló magaslati telepek azonban annak szlovákiai oldalán is találhatók. Egy, a badeni kultúra azonos jellegű leleteit szolgáltató lelőhelyet említ J. Eisner Ragyolc- 3.kép. 1, 3-4. Piliny-Várhegy. 2, Karancskeszi-Sátorosról (Radzovce-Siatoros). A lelő- Büdöskúti kőbánya. 5, Center, 4. sír hely közelebbi terepviszonyait ugyan nem 20 Kubinyi Ferenc Múzeum, Szécsény. Ltsz. 55.52.1-7. 47 ismerjük, de a magyar neve: Kőszegő, ugyancsak magaslati telepre enged következtet-ni.21
A sőregi (Surice) Várhegyről Nyáry Jenőnek a feltehetőleg 1870-ben végrehajtott
ásatásáról közölt beszámolójából világosan kiderül, hogy azon egy őskori telep helyez
kedett el, de leletek a hegy oldalában is nagy számban voltak találhatók. Mivel pedig
„hegyes fenekű poharak"-ról tesz említést, amelyek a „fenekükön nem állhatnak", még
hozzá kihangsúlyozza, hogy azok nagy mennyiségben fordulnak elő, nyilvánvaló, hogy a
badeni kultúra ózd-pilinyi csoportjának telepe helyezkedett el a hegyen. Sajnos a Vár
hegy pontos helyét Nyáry leírása alapján a térképen biztosan rögzíteni nem lehet. „Jóko
ra magaslat"-nak említi azt, amelynek tövében fekszik a község. „Három oldala mene
dékes", egyfelől viszont „összeköttetésben van a Pogány várral". 2
Ezt az óbásti Pogány várat (amely a valóságban Óbást - Stará Basta és Sőreg hatá
rán fekszik) J. Eisner Márton Lajosra való hivatkozással, de Nyáry Jenőre utalva sorolja
a „kanelurás kerámia", azaz a badeni kultúra lelőhelyei közé.23 Nyáry azonban csak a
sőregi Várheggyel kapcsolatban említi, hogy utóbbi a Pogány várral „egykorú".24 Mint
hogy azonban innen leleteket nem ismerünk, Nyáry megállapítását nem tudjuk hitelesí
teni. Ezért csak feltételesen sorolhatjuk az 580 m magasan, a környező völgyek fölé kb.
320 m-rel emelkedő hegyet az ózd-pilinyi csoport telepei közé.
A Sid (Sid) község határában, a falutól délkeletre kb. 2 km-re emelkedik a 333 m
abszolút és kb. 100 m relatív magasságú Istenhegy. Erről származó bepecsételt pontso
rokkal és kanelurázással díszített kerámiát mutatott be V. Furmanek. Ezek is az ózd-
pilinyi csoportra jellemzők, tehát itt is e csoport magaslati telepe található. A lelőhelyet
egyébként Furmanek a Ragyolc-sátorosihoz hasonlónak említi.2
A Rima völgyének keleti szélén Alsósziklás (Nizny Skálnik) határában, a falutól
délkeletre kb. 1200 m-re lévő Maginhrad nevű hegy a maga 432 m-es magasságával
ugyancsak kiemelkedik a környezetéből (relatív magassága kb. 200 m). A még a múlt
század végén Terray István által végzett ásatásból származó és a rimaszombati múzeum
ban őrzött leleteket J. Eisner a badeni kultúrába tartozónak határozta meg.26 A lelőhely
földrajzi helyzetéből következtetve ezek szintén az ózd-pilinyi csoportot képviselhetik.
A mintegy 2 hold (kb. 1 hektár) kiterjedésű hegytetőn lévő telep jelenségeit nem ismer
jük, de ezeket a középkorban itt emelt vár építésével nagyrészt el is pusztították.27
21 Eisner i. m. 35.
22 Nyáry Jenő: A sőregi Várhegyen talált régiségekről. In: ArchÉrt 6(1872) 165 sk. Nyáry az ásatást
két évvel 1868 utánra keltezi.
23 Eisner i. m. 35.
24 Nyáry J., i. m. 167.
25 Furmanek, Vaclav: Vysinné eneolitické sídliSté v Sidu. - Áneolithische Höhensiedlung in Sid. In:
AVNS 1974 (1975) 53., 24. k.
26 Eisner i. m. 35.
27 Márton Lajos: Gömör-Kishont vármegye őstörténete. In: Magyarország vármegyéi és városai.
Gömör-Kishont vármegye. (Budapest, é. n. - 1902 után) 432.
4. kép. 1-5. Piliny-Várhegy A beszámolók következetesen „magaslati"-nak nevezik azt a telepet, amely a Sajó völgyének nyugati szélén, Oldalfala (Stránska) határában, a Turóc patak Mogyorósnak nevezett „terasz-platóján" található. A rövid ismertetések a telepet körülvevő sáncról, házpadlókról, közöttük 4-4,5 x 12 m nagyságú, kaviccsal kiképezertekről, tűzhelyekről tesznek említést.28 A néhány bemutatott lelet között az ózd-pilinyi csoportra jellemző gombos végű nyúlvánnyal ellátott edényfülek, bepecsételt pontsorok láthatók, valamint egy kis agyag állatidol.29 A felsorolt telepeknek tehát közös jellegzetessége, hogy a környezetükhöz viszonyítva kiemelkedő hegygerinceken, magas hegycsúcsokon helyezkednek el. Ez pedig különbözik a kérdéses területen korábban élt népek települési formájától. Méghozzá legalábbis kettőt - a pilinyit és az oldalfalait - az ismertetések szerint sánc vette körül, tehát azok erődítettek voltak. Banner a hegyvidék nyújtotta természetes védelmi lehetőségeknek tulajdonította azt, hogy a badeni kultúra itt tovább élhetett mint az Alföldön és a Dunántúlon.30 Ezt a gondolatot továbbfűzve Kalicz úgy vélekedett, hogy a kultúra népe visszahúzódva a 28 Kovács?,- Stefan B.-Nevizánsky, Gábriel: Vyskum mladoeneolitického vysinného sídliska v
Stránskej. - Untersuchung einer jungáneolithischen Höhensiedlung in Stránska. In: AVNS 1985 (1986) 65-
67.; Nevizánsky, Gábriel-Kovács, Stefan B.: Pokraöovanie vyskumu mladoeneolitického vysinného sídliska v
Stránskej. - Fortsetzung der Grabung auf der jungáneolithischen Höhensiedlung in Stránska. In: AVNS 1986
(1987) 76.; Kovács, Stefan B.-Nevizánsky, Gábriel: Vyskum v Stránskej. - Grabung in Stránska. In: AVNS
1987 (1988) 37-38.; Nevizánsky, Gábriel: Ukonöenie vyskumu vy§inného eneolitického sídliska v Stránskej.
In: AVNS 1988 (1990) 123.
29 Kovács-Nevizánsky, Vyskum... 18. k. 1-9., ill. 18. k. 5., ül. 18. k. 8.
30 Banner i. m. 187.
hegyek közé a vele ellenséges viszonyban álló korai bronzkoriak elől, az említett magaslati telepeket védelmi céllal létesítette.31 A felsorolt telepeknek másik jellegzetessége, hogy vastag kultúrrétegek halmozódtak fel bennük. Pilinyben Nyáry Albert szerint „egymás fölött 10-20 réteget is meg lehetett különböztetni",32 ami feltétlenül jelentős vastagságról tanúskodik. Ózdon a kultúrréteg 80-100 cm vastag volt.33 Salgótarján-Pécskőn 240 cm-t is elért.34 Sőreggel kapcsolatban Nyáry Jenő „a konyhahulladékok egy ölnél (190 cm) vastagabb rétegé"-ről beszél, másutt csak „két láb mélységű hamuréteg"-et említ.35 E rétegekben Pilinyen, Ózdon, Salgótarjánban, Sőregen és Oldalfalán különböző mélységekben kisebb-nagyobb tűzhelyek voltak megfigyelhetők.36 A vastag rétegsorok felhalmozódása hosszabb, néhány száz éven át tartó megtelepedésre utal. Annak ellenére, hogy - amint láttuk - a badeni kultúra ózd-pilinyi csoportjára jellemzők a magaslati telepek, voltak más jellegűek is. így Ózdon a Sportstadion
helyén, amely a Hangony és Arló patakok
összefolyásánál - a Kőaljatetőtől kb. 2,5 km-re - a völgy fenekén is volt egy telep. Az itt
feltárt leletanyag teljesen megegyezik a magaslati telepekről megismerttel. Jelen vannak
többek között a hegyes fenekű merítőbögrék, gombos végű nyújtványok az edényfüle
ken, vagy a bekarcolt létrás minta az edények oldalán. Minthogy a lelőhelyen gödrökön
kívül más telepjelenséget (pl. házalapokat) nem lehetett észlelni, Banner nem véli hosz-
szantartónak e telep életét.37
Az ózd-pilinyi csoport kerámialeletei ismeretesek még több felől a Sajó és Ipoly
völgyéből, illetve azok környékéről, pl. Nagydaróc-Fülöpszállásról (Veiké Dravce-
Pustatina Filipova),38 Kisterenyéről,39 Urajról,40 Pokorágyról (Pokoradz),41 de azok lelő-
5. kép. 1. Salgótarján-Pécskő.
2-6. Piliny-Várhegy
31 Kalicz, Nándor. Die Péceler (Badener) Kultur und Anatolien. (Budapest, 1963) 86.
32 Nyáry A., A Piliny-várhegyi őstelep... 416.
33 Banner i. m. 98 sk.
34 Korek i. m. 45.
35 Nyáry J.i.m. 168-169.
36 Banner i. m. 98 sk.; Nyáry A. A Piliny-várhegyi őstelep... 416.; Korek i. m. 40, 45.; Nyáry J. i. m.
168.; Kovács-Nevizánsky, Vyskum... 66.
37 Banner i. m. 100-101., 77. t. 12-14, 21-22., ill. 77. t. 9., ül. 69. t. 17,19.
38 Eisneri. m. 18. t. 10, 12,20.
39 Kubinyi Ferenc Múzeum, Szécsény. Ltsz. 51.54.
40 Banner l m. 69. t. 12.
41 Márton i. m. 432.; Eisneri. m. 35.
50
helyei nincsenek közelebbről lokalizálva, így nem tudjuk, hogy amennyiben a leletek
telepekről származnak, azok magaslatiak voltak-e, vagy sem.
A hatalmas területre kiterjedő badeni kultúra többféle temetkezési szokásainak
egyike, a hamvaknak ember alakú (anthropomorf) urnákban való elhelyezése a Kárpát
medence egész őskorának viszonylatában egyedülálló jelenség. Úgy tűnik, hogy ez a
szokás éppen az ózd-pilinyi csoport sajátja. Az eddig megismert ilyen temetkezések
ugyanis mind e csoport fent említett magaslati telepeinek közelében helyezkednek el. A
centeri temető, amelynek 3. sz. sírjából származik az elsőnek megismert három urna,42
majd egy újabb sírjából egy negyedik is,43 mintegy 5 km-re fekszik az Ózd-Kőaljatetőn
lévő teleptől. Szentsimon-Kenderföldek, ahonnan nemrégiben vált ismertté egy három
ember alakú urnát tartalmazó sír,44 ugyanettől légvonalban csak 4 km-re. A Feketesár
dűlő Méhi (Vöelince) határában, ahonnan a feltárt 21 sír számos hasonló urnát, valamint
az Alsótábla Sajógömör (Gemer) határában, amelynek az 1. sz. sírja (8 közül) egymaga 5
ember alakú urnát, 2 másféle ember alakú edényt és egy szobrot szolgáltatott és amelye
ket az ásató Kovács István rövid beszámolójából, ül. a Donji Milanovacban (Jugo-
szlovákia) 1985-ben megtartott előadásából ismertünk meg,45 az Oldalfala-mogyorósi
telep közelében fekszik. Ugyanakkor e temetők egyéb kerámialeletei teljes mértékben az
ózd-pilinyi csoport jellegzetességeit viselik magukon. Ilyen pl. a centeri 4. sz. sírból va
ló, gombos végű edényfül nyúlvány (3. kép 5), az 1. sz. sír nagy fülű lapos csészéje és
merítőbögréje, bepecsételt pontsorokkal díszített edényei,46 valamint a 8. sír bepecsételt
pontsorokkal ellátott csészéje,47 vagy a szentsimoni 1. sír két lapos csészéje.48
Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az említett négy temető mind a
Sajó medencéjében volt található. A kutatás további feladata lesz azt eldönteni, hogy a
hamvaknak ember alakú urnákban való eltemetése szokásos volt-e az ózd-pilinyi csoport
egész területén, vagyis az Ipoly vidékén is.
A Sajó és az Ipoly völgyére és azok környékére kiterjedő ózd-pilinyi csoport ke
rámiájához igen hasonló leletek a szomszédos területeken is megtalálhatók, amire már
többen is utaltak.49 így például a hegyes fenekű merítőbögrék, vagy az edényeknek be
pecsételt pontsorokkal való díszítése ugyancsak jellemző a badeni kultúrának Szlovákia
délnyugati részén elterjedt bosácai csoportjára is.50 Ez pedig itt a kultúra legfiatalabb
42 Kaliczi. m. 9-10., 1-3. t.
43 Kemenczei Tibor. A péceli kultúra újabb ember alakú urnalelete Centeren. - Neuere menschenförmige
Urnen der Péceler Kultur in Center. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (1964) 10-14., 1-2. k.
44 Koós Judit: Neuere Erkenntnisse zur Verbreitung der menschenförmigen Urnen in Nordost-Ungarn.
- Újabb adatok az ember alakú urnák elterjedéséhez Északkelet-Magyarországon. In: A kőkortól a középkorig.
Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. (Szeged, 1994) 201-202., 2 k. 1-3.
45 Kovács, Stefan: Vyskumy a prieskumy Gemerského muzea v okrese Rimavská Sobota. - Archáolo-
gische Ausgrabungen und Gelándebegehungen des Museums von Gemer im Bezirk Rimavská Sobota. In:
AVNS 1983 (1984) 98-99.; Kovács, Stefan: Hügelgráberfelder der Badener Kultur. In: Srejovié, Dragoslav-
Tasic, Nikola (szerk.) Hügelbestattung in der Karpaten-Donau-Balkan-Zone wáhrend der áneolithischen
Periode. (Beograd, 1987)99-105.
46 Kalicz i. m. 4. t. 4a, ül. 5. t. 1-4.
47 Kemenczei i. m. 10, 14., 3. kép
48 Koós'i. m. 1. kép 2-3.
49 Novotná, Mária-Stefanovicová, Tatjána: Vysinné sídlisko vo Vel'kej Lomnici a osidlenie
kanelovanou kulturou na Spis. - Eine Höhensiedlung mit kannelierter Kultur in VeFká Lomnica. In: Sbornik
Filozoficky Fakulty University Komenského. 9. (1958) 283.; Banner, János-Kutzián, Ida: Beitráge zur
Chronologie der Kupferzeit des Karpatenbeckens. In: AAH 13. (1961) 22, 29.; Korek i. m. 48.
50 Novotná, Mária: Bosacko-Kostolacky horizont na strednom Povazi. - Der Horizont von Bosaca-
Kostolac in mittlerem Waagtal. In: Musaica. 1. (1961) 33.; Banner-Kutzián i. m. 22.
51
szakaszát alkotja, amit Némejcová-Pavúková már nem is tekintett igazi badeni kultúrá
nak.51 Különben ennek a csoportnak is vannak magaslati telepei, mint pl. Ivanovce.52
Ugyancsak sok közös vonás - hegyes fenekű merítőbögrék, nagy fülű, lapos csé
szék, gombos végű nyúlványokkal ellátott edényfülek - figyelhető meg a Szepességben
levő magaslati telepek, mint pl. a zsigrai (Zehra) Drevenik,53 vagy a kakaslomnici
(Vel'ka Lomnica) Burchbrich54 kerámiájában. Sőt ebben az esetben annyi a közös vonás,
hogy kérdéses, vajon beszélhetünk-e egyáltalában két külön csoportról?
Igen nagy hasonlatosság figyelhető meg - különösen az edények felületébe bepe
csételt pontsorok alkalmazása esetében - az ózd-pilinyi és a kostolaci kerámia között is,
amely utóbbi ugyancsak a badeni kultúra végső idejére esik. Méghozzá oly mértékben,
hogy Furmanek a sidi Istenhegy leleteit a kostolaci kultúrába tartozóknak vélte,55 amivel
azonban nem tudunk egyetérteni. Egyébként a kostolaci jellegű kerámia díszítőelemei
nek mind az ózd-pilinyi, mind a bosácai csoport leletein való feltűnésére többen utal-
tak.56
A fentiek alapján a kutatók egybehangzó véleménye szerint az ózd-pilinyi csoport
kétségtelenül a badeni kultúra legfiatalabb szakaszát képviseli.57
Az említett magaslati telepekkel és magával a badeni kultúrának ózd-pilinyi cso
portjával kapcsolatban azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül még egy, a salgótarjáni
Pécskőn tapasztalt jelenséget. Az itteni telep felső rétegei - így például a II. felületben a
felső 60 cm - nem a badeni kultúra, hanem a korai bronzkori makói csoport leleteit tar
talmazták. Méghozzá utóbbiak és a badeni kultúra rétegei között steril réteg nem volt
megfigyelhető.58 A telep lakottságának tehát folyamatosnak kellett lennie.
Hasonló lehetett a helyzet a pilinyi Várhegyen is. Sajnos Nyáry Albert beszámolói
az egykori ásatásairól nem tesznek említést stratigráfiai megfigyelésekről. Azonban a
lelőhelyről begyűjtött leletek között vannak korai bronzkoriak is. Megtalálhatók közöt
tük a makói csoportra jellemző, a belső oldalukon díszített talpas tálak (6. k. 1-3.),
amelyeket annak idején „vuöedoli stílusú"-aknak neveztem,59 sőt a Várhegyről textille-
nyomatos kerámiatöredéket magam is begyűjtöttem (6. k. 4.), ami viszont már a makói
csoportnál fiatalabb hatvani kultúra jelenlétére is következtetni enged.
51 Némejcová-Pavúková, Viera: Beitrag zum Kennen der Postboleráz-Entwicklung der Badener Kultur.
In: SA 22 (1974) 355.; f/ó'.: Náört periodizácie badenskej kultúry a jej chronologickych vit'ahov k
juhovychodnej Europe. - An outline of the periodical system of Baden culture and its chronological relations
to Southeast Europe. In: SA 29. (1981) 261, 293. Itt nem is sorolja a bosácai csoportot a badeni kultúra perió
dusai közé.
52 Némejcová-Pavúková, Viera: Bosácka skupina. - Die Bosaca Gruppé. In: Slovensko v mladsej dobé
kamennej. - Die Slowakei in derjüngeren Steinzeit. Pravek Slovenska. II. (Bratislava 1970) 208-209, 279., 80. t.
53 Horváth Ákos: Kőkorszakbeli leletről a Szepességben. ArchÉrt. 23. (1903) 5. ábra, ill. 2-4 ábra, III.
11. ábra.
54 Novotná-Stefanovicová i. m. 23, 26., 14. és 182. j.; Novotná i. m. 28, 33, 16. t. 3-5.; Kalicz i. m. 85.
55 Furmanek i. m. 53.
56 Pl. Banner-Kutzián i. m. 1.1. 4., ill. 2. t. 13.
57 Kivételt képez e téren V. Némejcová-Pavúková, aki Ozdot a badeni kultúra IV. b, tehát Bosácát és
Kostolácot megelőző szakaszába keltezi (NáCrt... 261, 293.), sőt újabban a centeri ember alakú urnákat - igaz,
feltételesen - a III. szakaszba. (Typologische Fragen der relativen und absoluten Chronologie der Badener
Kultur. In: SA 39 (1991) 79.
58 Korek i. m. 42.
59 Patay Pál: Vucedoli-stílusú talpas tálak elterjedése Magyarországon. La répartition des plats a pied
du type de Vuőedol en Hongrie. ArchÉrt. 1940. 1-12.
Nem kerülhetjük azonban azt sem el, hogy néhány szóval meg ne emlékezzünk a kis agyag állatidolokról (7. k.). Ezek ugyan készültek az őskor legkülönbözőbb időszakaiban is, de minthogy Pilinyben feltűnően nagy számban fordultak elő (Nyáry Albert nem kevesebb, mint 123 példányt gyűjtött be60 és Nyáry Jenő gyűjteményéből is 45 jutott a Nemzeti Múzeumba,61 foglalkoznunk kell az eredetükkel. Elvileg származhatnának a Várhegy kora bronzkori rétegeiből is, ugyanis a kora bronzkori hatvani kultúra számos telepéről is ismeretesek.62 Pécskő is szolgáltatott ilyeneket.63 Utóbbiak nem hiteles ásatás során kerültek elő, így lehetnének éppenséggel kora bronzkoriak. Viszont az ózdi Kőaljatetőn, ahonnan szintén ismerünk állatidolokat, nincsenek bronzkori rétegek.64 A szlovák kutatók pedig több ízben is úgy említik ezeket, mint az ózd-pilinyi csoporttal egyidős szepességi magaslati telepek jellegzetes leleteit.65 Ebből kifolyólag nem kételkedhetünk abban, hogy a pilinyi agyagállatkák, úgyszintén a pécskői példányok (vagy legalábbis a nagy
részük) ugyancsak a késő badeni kultúra
hagyatékát képezik.
Hasonló a helyzet a csiszolt kőeszközök miniatűr agyag utánzataival is. Ezek is
jelen vannak a hatvani korai bronzkori telepen,66 de jelen vannak mind a Burchbrichen,67
mind a pilinyi Várhegyen,68 vagy a Pécskőn.69 Téves tehát Korek azon véleménye, hogy
csak a badeni kultúra letűnése utáni időre keltezhetők.70 Sőt, akárcsak az állatidolok,
ezek is kapcsolatot jelentenek a késő rézkori ózd-pilinyi csoport és a korai bronzkor kö
zött.
Ezek az adatok ugyan még nem elegendők közvetlen genetikai kapcsolatok kimu
tatására Észak-Magyarország és Délközép-Szlovákia késő réz- és kora bronzkora kö
zött, mégis feltétlenül figyelemre érdemesek az utóbbi kialakulása tekintetében - amire
6. kép. 1, 4. Piliny-Várhegy
2-3. Salgótarján-Pécskő
60 Nyáry A. A Piliny-várhegyi őstelep... 430., 24. kép.
61 Ltsz. 44/1898.109-153. - A Nyári Jenő-féle gyűjteménnyel még további 20 állatidol is a Nemzeti
Múzeumba került - Ltsz. 44/1898.1845-1864. - de ezek lelőhely megjelölése nélkül lettek beleltározva.
62 Kalicz Nándor: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. AH 45. (Budapest, 1968) 160.
63 Korek i. m. 57., 12. t. 4., 13. t. 1-7.
64 Banner i. m. 97. 68. t. 3-6.
65 Novotná-Stefanicová i. m. 283., 2. kép.; Novotny, Bohuslav. Übersicht der vorgeschichtlichen
Besiedlung der Zips (Spis) und des Bereiches unterhalb der Hohen Tatra. In: Musaica 12 (1972) 8.
66 Tompa Ferenc: Bronzkori lakótelep Hatvanban. In: ArchÉrt. 48 (1935) 30., 24. kép 1-2.
67 Novotná-Stefanovicová i. m. 273., 3. t. 1-2, 4-5.
68 Nyáry A. A Piliny-várhegyi őstelep... 424., 13. kép.
69 Korek i. m. 56., 13. t. 10-13.
70 Korek, i. m. 57.
7. kép 1-6. Piliny-Várhegy. 1, 4-6. Magyar Nemzeti Múzeum,
2-3. Kubinyi Ferenc Múzeum, Szécsény
8. kép. Az ózd-pilinyi csoport magaslati telepei: 1, Piliny-Várhegy, 2, Ózd-Kőaljatető, 3, Salgótarján-Pécskő, 4, Karancskeszi-Büdöskúti kőbánya, 5, Ragyolc-Sátoros (Radzovce-Siatows) Köszegö, 6, Sőreg-Várhegy (Surice), 7, Óbást-Pogányvár (Stará Basta), 8, Sid-Istenhegy (Sid), 9, Alsósziklás-Maginhrad (Nizny Skálnik), 10, Oldalfala-Mogyorós (Stránska), Temetők ember alakú urnákkal: 11, Center, 12, Szentsimon-Kenderföldek, 13, Méhi-Feketesár dűlő (Vcelincé), 14, Sajógömör-Alsótábla (Gemer) 54 egyébként a Szepességet illetően Novotná már utalt. E tekintetben azonban az sem hagyandó figyelmen kívül, hogy a kora bronzkor mindennapos (ún. házi) kerámiájára jellemző seprős díszítés felette gyakori az ózd-pilinyi csoporton belül is.72 Mindez ellent látszik mondani annak a véleménynek, hogy a késő badeni kultúra népe ellenséges viszonyban állt volna a kora bronzkoriakkal.7 Mindenesetre az a tény, hogy - megcáfolva Neustupny feltételezését74 - a magaslati telepeken a kora bronzkor rétegei hiatus nélkül települtek az ózd-pilinyi csoport rétegei fölé, ugyancsak igazolja az utóbbiaknak a késő rézkor végéről való voltát. HÖHENSIEDLUNGEN DER SPÁTBADENER ÓZD-PILINY GRUPPÉ Der Name des Dorfes Piliny ist in der archáologischen Fachliteratur schon seit
mehr als 120 Jahren bekannt. Die kleinen Tieridole, die vom Várhegy (Burgberg)
stammen, erwáckten schon 1876 am Kongress von Budapest groBes Interessé. Der Vár
hegy ist ein aus seiner Umgebung hervorragender Berg mit 368 m absoluter und etwa
180 m relativer Höhe, an dessen Gipfel sich eine Siedlung der Spátbadener Kultur
befindet.
Höhensiedlungen an Berggipfeln und Berggráten mit áhnlichen Funden sind auch
von Ózd-Kőaljatető, Salgótarján-Pécskő, Karancskeszi-Büdöskút in Nordungarn und
Surice- (Sőreg) Várhegy, Sid- (Sid) Istenhegy, Nizny Skálnik- (Alsósziklás) Maginhrad,
Stránska- (Oldalfala) Mogyorós im südlichen Teil der Mittelslowakei bekannt. Ihre
Funde sind einheitlich und wie J. Banner es behauptet hat, bilden eine Lokalgruppe der
spáten Phase der Badener Kultur, die er nach zwei der obenerwáhnten Fundorte als
Gruppé Ózd-Piliny benannt hat. Ale diese weichen von den Siedlungsformen der
vorangehenden Kulturen dieser Gegend ab. Diejenige von Piliny und Stránska waren
sogar mit umfangenden Wállen befestigt.
Die charakteristischesten Formen und Elemente der Keramik dieser Gruppé sind
spitzbodige Schöpfkelle (Taf. 1. 1-3), flache Tassén mit hohem Henkel (Taf. 2. 1-2),
GefáBhengel mit fingerartigen Fortsátzen mit Knopfauslauf (Taf. 3. 1-5), durch Leisten
unterbrochene Kannelur der GefáBwand (Taf. 4. 2, 4-5), eingestempelte Punktreihen
(Taf. 5. 1-6), eingeritzte Leitenornament und die mit Besenstrich verzierte Hauskeramik.
Auch die kleinen Tieridole (Taf. 6. 1-6) können wir noch dazufügen.
In diesen Höhensiedlungen háufen sich dicke Kulturschichten auf. In Ózd
erreichten sie 80-100 cm, in Salgótarján sogar 240 cm. Das spricht von einer langen
Dauer der Siedlungen. In den Schichten sámtlicher Fundorte waren es Herde zu finden.
Wir müssen doch erwahnen, daB in der Gegend der Ózd-Piliny Gruppé auch im Boden
der Táler Siedlungen mit áhnlichen Funden zu finden sind. Diese waren aber nur
kurzlebig.
71 Novotná, Mária: Prispevok k poznaniu hatvanskej kultúry na Slovensku. - Beitrag zur Erkenntnis
der Hatvaner Kultur in der Slowakei. In: Archeologické rozhledy 38 (1986) 282.
72 Banner i. m. 187.
73 Kalicz, Die Frühbronzezeit... 86-87.
74 Neustupny, Évien: K mladsimu eneolitu v Karpatské kotline. - Zum jüngeren Áneolithikum im
Karpathenbecken. In: SA 14 (1966) 96.
55
Die Bestattungssitte der Badener Kultur, den Brandschutt in anthropomorphen
Urnen zu beerden, ist auch mit der Ózd-Piliny Gruppé verbunden. Die bis jetzt
bekannten Gráberfelder Center und Szentsimon befinden sich in der Náhe von Ózd-
Kőaljatető, Vöelince- (Méhi) Feketesár und Gemer- (Sajógömör) Alsótábla nicht weit
von Stránska- (Oldalfala) Mogyorós. Doch im Gegensatz zu den Höhensiedlungen
Hegen sie auf den Talgrunden.
Die Keramikfunde der Ózd-Piliny Gruppé áhneln in vielen Zügen denen der
Nachbargebiete, genauso denen der in der Südwestslowakei sich befindlichen Bosaca-
Gruppe, denen der Höhensiedlungen der Zips, und auch denen der Kostolac-Kultur. Die
Gleichzeitigkeit mit diesen bedeutet - laut der allgemeinen Meinung der Forscher -, daB
die Ózd-Piliny Gruppé eine spáte Phase der Badener Kultur reprásentiert.
Letzten Endes erwáhnen wir noch daB die Schichten der Ózd-Piliny Gruppé am
Pécskő-Berg in Salgótarján, so auch am Várhegy in Piliny mit denen der
frühbronzezeitlichen Makó-Gruppe überlagert sind, und zwar ohne Hiatus. Es ist auch
beachtenswert, daB die kleinen Tieridole und die tönernen Miniatűr - Nachahmungen
von Steinbeilen in den Funden der Spátbadener Ózd-Piliny Gruppé und der
frühbronzezeitlichen
Hatvaner-Kultur
gleicherweise auftreten.
Diese Tatsachen
beweisen auch, daB die Gruppé vom Ende der Spátkupferzeit stammt und bei der
Ausbildung der Frühbronzezeit Nordungarns und der Südmittelslowakei in Betracht zu
nehmen ist.
Pál Patay
56
Page updated
Google Sites
Report abuse