Nyáry Jenő ,báró Piliny

Báró Nyáry Jenő

Nyári Jenő báró 1836-ban Bagonyán született. A bölcsészetet és jogot a budapesti egyetemen hallgatta és nagybátyja Kubinyi Ferencz behatása alatt kiváló érdeklődést tanúsított a régészet iránt. Nógrádmegyében pilinyi birtokán felfedezett egy nagy kiterjedésű ős temetőt. Rómer Flórissal, további kutatás céljából, beutazta egész Felső-Magyarországot, ásatásokat eszközölt és ezek eredményét szaklapokban közölte. Egyik kiváló közleménye: „A pilini Leshegyen talált csontvázakról” az „Archeologiai Közlemények” IX. kötetében jelent meg. 1861 óra tagja a főrendiháznak, 1878 óta jegyző, ez maradt a ház újjászervezése után is. 1864-ben kamarási méltóságot nyert, 1867-ben a koronázás alkalmával aranysarkantyus vitézzé avatták és tagja volt a koronát átvivő országos küldöttségnek. 1874-ben a földmivelésügyi ministeriumban tiszteletbeli titkárrá, 1880-ban osztálytanácsossá nevezték ki. A történelmi és régészeti tudományok előbbre vitelén fáradozik, egyik buzgó tagja az e szakot mívelő társaságoknak. Az országos régészeti és embertani társulat másod elnöke, a hunyadvári egylet alelnöke, a magyar történemi társulat, a budapesti heraldikai és genealogiai társulat és gömörmegyei muzeum-egyesület igazgató választmányi, továbbá a békésmegyei régészeti és művelődéstörténelmi,a tiszafüredvidéki régészeti és a felső-magyarországi régészeti társulatok tiszteletbeli és a földhitelintézet felügyelő-bizottsági tagja. A tud. akadémia 1883-ban választotta meg levelező tagjává.

Bagonya, 1836. február 29. - Piliny, 1914. június 29.

A pesti egyetemen jogot és bölcseletet tanult. 1874-től a Földmívelésügyi Minisztériumban tiszteletbeli titkár, 1880-tól osztálytanácsos. 1861-től a főrendiház tagja, 1874-től jegyzője, 1885-től örökös tagja, 1885-1907 között háznagya. 1864. április 24-én királyi kamarássá nevezték ki, 1867-ben pedig a koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé is avatták. Tagja volt a koronát átszállító országos küldöttségnek, valamint a legfőbb fegyelmi bíróságnak.

Nagybátyja, Kubinyi Ferenc hatására fordult érdeklődése a régészet felé már fiatal korában. Pilinyben és környékén, a Les-hegyen honfoglalás kori sírokat, a sőregi Várhegyen bronzkori leleteket fedezett fel. Az Aggteleki-barlangban is fontos kutatásokat végzett. Rómer Flórissal kötött szoros barátsága után együtt utazták be Felső-Magyarországot, és több helyen (Domaháza, Lapujtő, Szihalom, Dolány) ásatásokat végeztek. A Felvidéken több helyen folytatott ásatásainak eredményeit főként az Archaeologiai Értesítőben, az Archaeologiai Közleményekben és a Századokban közölte. Kéziratban maradt munkái a Gömör megyei leletek a bronzkorból, illetve Magyarország selyemtenyésztésének története.

Azon a véleményen volt, hogy az emberiség őstörténetét a folyók mentén elterülő völgyek és a barlangok felkutatása alapján lehet csak megírni. Ezért három alkalommal (1876-1877-ben) ásatást végzett a Baradla-barlangban. 1876. augusztus 23-án érkezett a helyszínre, s 60 munkás segítségével a Csontház felásását három napig végezték. Az ásatás eredményeiről, gazdag leletanyagáról Nyáry a Budapesten megrendezett VIII. Embertani és Ősrégészeti Kongresszuson nagy érdeklődést keltő beszámolót tartott, s jelentése írásban is megjelent. Még az év szeptember második felében Péchy Jenővel újabb három napot töltött a Csontház további kutatásán, egyúttal a Nagy Pitvar felásását végeztette. 30-40 munkás segítségével napi 14 órát dolgoztak. A feldolgozás során felmerült problémák megoldására 1877. augusztus 16-án ismét a Baradlába érkezett az első ásatás tagjaival. Először a bejárat előtti szabad teret ásták ki, majd amíg Nyáry a Temetkezési-folyosó felmérésével foglalatoskodott, kísérői a környék régészeti szempontból érdekes üregeit tanulmányozták. Végül a Denevér-ág bejárását végezték el. A három ásatás leletanyagának feldolgozását a kor legjelesebb hazai és külföldi szakemberei végezték el. A feltárásról készült 179 oldal terjedelmű, 335 lelet rajzát tartalmazó munkája 1881-ben jelent meg nyomtatásban, amelyet 7 barlangrészletet ábrázoló fametszet egészít ki. A munka címe Az aggteleki barlang, mint őskori temető volt. A könyv végén a barlang alaprajza, hosszmetszetei, s a barlang bejáratának képe található; ez a Vass Imre-féle térkép Proché Ede által kiegészített változata. A könyvet elküldte Kossuth Lajosnak, aki 40 oldalas írásában elemezte a Nyáry által leírtakat (Tanulmányok báró Nyáry Jenő Az aggteleki barlang mint őskori temető czímű munkája felett. Bp., 1883.).

Régészeti működésének másik nagy súlypontja a pilinyi kutatásokra esett. Magyarország egyik leggazdagabb lelőhelyei találhatók itt: a Várhegyen, Kövicsesen, Borsóson és Leshegyen az őskori telepek és temetők egész sora mutatható ki. Komoly gyűjtést folytatott a helyszíneken, az 1876-os ősrégészeti kongresszuson komoly elismerést vívott ki kollekciójával. A 2501 darab tárgy a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Sikerült megmenteni a történelem előtti kincseket a pusztulástól, sajnos az előkerülés folyamatáról csak három rövid közleményben számolt be. A temetők feltárása során külön figyelmet fektetett az óvatosságra. Értékes megfigyeléseket tett a temetkezési szokásokkal kapcsolatban.

Számos külföldi renddel is kitüntették: többek közt a török Oszmanie- és Medsidie-rendek középkeresztjével, a belga Lipót-rend, az olasz Szent Móricz- és Lázár-rendek, a brazíliai Rózsa-rend lovagja és a portugál Krisztus-rend csillagos középkeresztjével. 1870-től a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi tagja. 1874-től a felső-magyarországi múzeum-egyesület tiszteletbeli tagja. A Békés megyei régészeti és művelődéstörténeti és a tiszafüredi régészeti társulat tiszteletbeli tagja (1878). 1878-tól az Országos Magyar Régészeti és Embertani Társulat másodelnöke, 1898-tól elnöke, 1912-től örökös tiszteletbeli elnöke. Az Országos Heraldikai és Genealógiai Társulat igazgatóválasztmányi tagja (1883), a Gömör megyei múzeum-egyesület választott tagja (1883.). A Magyar Földhitelintézet felügyelő bizottságának is tagja. Az MTA levelező tagja 1883. május 17-től, tiszteleti tagja 1889. május 3-tól. Akadémiai székfoglalóját A bronzcultura Magyarországban címmel 1885. március 9-én tartotta.

Fő művei: A lapujtői pogánytemető. - A pilinyi régiségekről. Archaeologiai Értesítő, 1870.; A sőregi várhegyen talált régiségekről. Archaeologiai Értesítő, 1872.; A pilinyi Leshegyen talált csontvázakról. Archaeologiai Közlemények, 1873.; Az aggteleki barlang mint őskori temető. Bp., 1881.; Pulszky Ferencznek ötven éves írói működése jubileumára 1834-1884. Henszlmann Imrével, Torma Károllyal és Havas Sándorral. Budapest, 1884.

Róla szóló irodalom: Báró Nyáry Jenő. Archaeologiai Értesítő, 1914.; Éber László: Báró Nyáry Jenő tiszteleti tag emlékezete. Akadémiai Értesítő, 1915.