Védett régészeti lelőhellyé nyilvánították a Várhegyet.

Mesébe illő nevek

Ablakagácsos, Agyagos, Almás, Andrispusztája, Anglius, Apokás, Apátyioldal, Bagihegy, Barokkszőllő, Batahegy, Bedavőgy, Begyrejáró, Berekalja, Bikklapos, Borjúvölgy, Borsóskereszt, Borsós, Boszorkavőgy, Bányai, Báránylegelő, Bárányoltványa, Bóbiska, Büdöskút, Csapás, Csapásút, Csereskút, Cseres, Csurgó, Csátai, Dora, Dögkut, Farkastető, Fehérkút, Felfalusi szőllők, Fenyves, Finkőkut, Finkőszilvás, Finkő, Fontos, Fínyeskereszt, Galgóc, Gennalapos, Genna, Gergi, Gerókalja, Gerók, Gyurtyányos, Hidegvőgy, Hollósok, Holóstanya, Homokos, Hállóvölgy, Istenbérci tanya, Kerekkötő, Keresztényikert, Keresztényitag, Kiskut, Kisnyúlás, Kobak, Kolerás temető, Komenkapallag, Komravölgy, Kovácsrét, Kápolna, Kápolna, Káposztás (vájok gödör), Káposztások, Képoldal, Köpővölgy, Kövicses kút, Kövicses, Középbérc, Kőhegyalja puszta, Kőhegyalja, Kőhegy, Leshegy, Litkei, Lóherések, Macskapart, Major, Matyókert, Mocsolyák, Mocsár, Mogyorósok, Másistenbérc (öregpuszta), Méhesgödör, Nagyhíd, Nagykötel, Nagynyúlás, Nyuszkafinkő, Nyúlásfenék, Nyúlásgödör, Nyúzó, Oltványos, Pajakert, Papgennája, Piliske, Pincék, Rakottyás, Rárós, Rózsás, Szikratanya, Szilvás, Szoroska, Szorosút, Szúpatak, Sávvolgyi, Sírmány, Tagtető, Tag, Tehénlegelő, Tekenőcsifenyves, Tekenőcs, Templommegi, Tobókahíd, Tobóka, Tormás, Tótszög, Urakagácsosa, Utakbérce, Vaskapu, Vitás, Várhegy, Vármegi, Vódbírótag, Zuhaly, Általjáró, Úrkert, Ürgés

Piliny multja

Piliny. A Szécsénytől Salgótarjánba vezető útvonal közelében, a Várhegy tövében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 160, róm. kath. lakosaié 753. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Szécsény. A Záh nemzetség ősi birtoka, melyet I. Károly király 1332-ben az Ákos nembeli Cselen fia Sándor fia János királyi alétekfogónak adományozott. 1449-ben Pelényi Péter birtokában találjuk. 1548-ban Pelényi Menyhért, Benedek és Bálint voltak a földesurai. Az 1562–63. évi török kincstári adószámadási könyvekben a szécsényi szandzsák községei között találjuk és ekkor 43 adóköteles házat írtak benne össze, 1579-ben pedig 13 adóköteles házát vették fel. 1661-ben Pilinyi Albert leánya Erzsébet, itteni birtokait Vattay Pálnak és nejének, Buday Annának, adta el. 1715-ben nyolcz magyar, 1720-ban nyolcz magyar és öt tót háztartást írtak itt össze. 1770-ben Kubinyi Gáspár, Vattay János és Fáy Zsigmond voltak az urai, 1826-ban pedig Kubinyi András és Vattay János örökösei. Jelenleg báró Prónay S. Gábor és Guttentag Lipót a legnagyobb birtokosa. A községbeli kúriák közül egyiket a Vattay család építtette 1770-1780 között s ez jelenleg báró Prónay S. Gáboré, a másik ugyanez időtájt épült és a Kubinyiaké volt, most pedig Guttentag Lipóté. A róm. kath. templom 1745-ben épült, de 1902-ben kibővítették. A templom egyik régi, értékes harangja miatt 1696-ban Piliny és Szécsényfelfalu helységek sokat pereskedtek. Báró Nyáry Jenő, ki azelőtt szintén itt lakott, a határban ásatásokat rendezett, mely alkalommal számos kő- és bronzlelet került felszínre és innen a M. N. Múzeumba. A lakosok fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartoznak: Holló-, Másistenbércz- és Teknős-puszták. DR. BOROVSZKY SAMU: MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI, NÓGRÁD VÁRMEGYE, BUDAPEST, év nélkül.(1918. előtt).

Piliny, kisk. Nógrád vmegye szécsényi j.-ban (1920) 787 magyar lak. RÉVAI NAGY LEXIKONA XV. KÖTET 454. o. BUDAPEST, 1922.

Piliny: ötk., Nógrád m., szécsényi j. L: 900 (1960). Vá.: Szécsény. Valamint L: 870. ÚJ MAGYAR LEXIKON 5. KÖTET 432. o. BUDAPEST, 1962., valamint 7. KÖTET 347. o. BUDAPEST, 1972.

Piliny: község Nógrád m-ben, a Cserhát É-i részén, Szécsénytől 10 km-re ÉK-re. L: 816 (1910), 687 (1990), 648 (2001). Neolitikus, rézkori cserepek, bronzkori erődített település (Várhegy); a késő bronzkori pilinyi kultúra névadó lelőhelye: nagy urnatemető feltárásakor szkíta és kelta leletanyag is előkerült (Borsós); honfoglaláskori temető (Leshegy, 10. sz. második fele); 10-12. sz.-i köznépi temető (Sirmányhegy). A Záh nemzetség ősi birtoka volt. Első írásos említésekor (1309, Pelin) I. Károly király Pilinyi Péter faluját Rátót nembeli Kokos mesternek adta. 1319-ben Kacsics nembeli Szécsényi Tamás aradi ispán kapta meg. A 15. sz. közepétől a Pilinyiek birtoka. A török hódoltság idején a szécsényi szandzsákhoz tartozott (1562-63). 1661-ben Wattay (Vattay) Pál tulajdonába került. 1715 után szlovák családok is betelepültek. 1770 után a Kubinyiak és a Wattayak osztoztak rajta. 1950-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm-hez tartozott. R.k. templom (szentélye középkori; hajója barokk, 1745; átépítve és toronnyal bővítve, 1912), Kubinyi-kúria (1780 k.). MAGYAR NAGYLEXIKON TIZENNEGYEDIK KÖTET 793. o. BUDAPEST, 2002.