A Venger állam

Bátonyi Pál

A VENGER (VANGAR) ORSZÁGRÓL

Az Avar Birodalom 805-ben megszünt. A langobard és frank forrásokban 806-ban szerepel utoljára Avaria neve.[1] Utolsó uralkodója Theodorus,[2] illetve török és bolgár kutatók szerint Kajd a Dunántúl nyugati területére[3] menekülve elhunyt. Az avarok népének széthullása a Krum bolgár kán csapataitól való megsemmisítő vereség következménye volt. Krum bolgár kán győzelme után hódoltatta az avarok szövetséges (csatlós) népeit is, amit ma is még meglévő települések nevei bizonyítanak. Ilyenek a Kárpát-medence északkeleti területére települt ungaroknál (onogurok) Köröm, a nyugati területen a konyoknál Rum, nyugatabbra a vengereknél Krumau am Kamp és Krumbach (ma Ausztria), Moravský Krumlov és Krumvíř, a cseheknél Český Krumlov (ma Csehország).[4]

Az alemann és bajor források 791-797 között több ízben neveznek meg vandálokat (Vandali, Wandali), ami a wangar név historizáló félrehallása.[5] Véleményem szerint a venger, vangar nevet az ungarok adták ennek a népnek. Az ungarok általában a megnevezéseikhez „g” képzőt tettek (Ung, Ugg, Aggtelek, Eger, Bodrog, Bereg). Ebben az időszakban a „b”, a „p” és a „v” hang még nem vált el egymástól[6], ezért lehetett a pannon névből vangar, a peon névből venger.[7]

A 8. században a venger népesség az avarok és ungarok között is élt az egész Kárpát-medencében és attól keletre,[8] de összefüggő területen nagy tömegben a nyugati vidékeken laktak. Ez a terület a mai Nyugat-Dunántúl, Nyugat-Szlovákia, Burgenland, Alsó- és Felső Ausztria, Csehország keleti fele és részben Szilézia. A 8. századra az avarok kisebbik vezető népe a konyok (heftalita, vagy fehér hunok) már beolvadtak a vengerekbe. Ezt valószínűsíti, hogy az ismert avar vallási vezető Bokolabra[9] családja lehetett a vezetőjük.[10] Az uralkodó avar, kony és ungar népek valószínűleg különböző török nyelvet beszéltek és ezek voltak 805-ig a hivatalos nyelvek, de utána már a többségi – a mai magyar elődjét beszélő – népesség nyelve lett az általános.

A venger állam megalakulása 805. szeptember 21-én Ábrahámnak a frank fennhatóságot elismerő kagánnak a Fisában történő megkereszteléséhez köthető. Ábrahám és utódai közül sokan (Izsák, Salamon, Sámuel) még a Biblia Ószövetségéből kapták keresztény nevüket, ami azt jelenti, hogy korábban is keresztények voltak csak áttértek a katolikus hitre. A venger népesség többsége is keresztény volt. Már 796-ban II. Paulinus aquilieai pátriárka és Arn salzburgi püspök úgy döntenek a Pippin vezette frank hódító sereg táborában, hogy csak azokat kell megkeresztelni, akik esetében ez nem biztos, a többieket csak kézrátételben kell részesíteni.[11] Ábrahám kagán-király, valószínűleg családjában az Ábrán(y) nevet kapta. A róla elnevezett települések között nem csak az Ábrahám, hanem az Ábrány név is szerepel (Bükkábrány, Nyírábrány). Katolikussá keresztelésének feltételezett helye Ábrahámkéthida (ma Eggendorf és Zillingdorf, Ausztria) Bécsújhely mellett, ahol a Fisa és Lajta folyók legközelebb vannak egymáshoz.

Krum bolgár kán azonban nem csak megsemmisítette az avar államot, hanem a Duna mentén bolgár vezetőkkel a szláv nyelvű morvákat áttelepítette a Balkánról.[12] A vengerek és morvák közötti harcokban eleinte Nagy Károly frank uralkodó segítette Ábrahámot, majd megtiltotta a fegyverek eladását is részére. Ábrahám ez után szövetséget kötött Krum kánnal. A szövetség értelmében a mai Kelet-Csehország és Szilézia területét át kellet adni a morváknak, cserébe az egész Kárpát-medence vezetője lett. Ismert nevével jelzett települések Ábrahámkéthida, Turócábrahámfalva (ma Abramová, Szlovákia), Ábrahám, volt Szentábrahám (ma Abrahám, Szlovákia), Ábrahámhegy, Szentábrahám (ma Ráckeve), Ábrahámpikfalva (ma Abrahámovce, Szlovákia), Ábrány (ma Abranovce, Szlovákia), Ábrahámfalva (ma Abrahámovce, Szlovákia), Bükkábrány, Ibrány, Nyírábrány, Ábrány (ma Hódmezővásárhely), Vedresábrány (ma Abrămuţ, Románia), Érábrány (ma Abram, Románia), Ábránka ( ma Abranka, Ukrajna), Nagyábránka (ma Lokity, Ukrajna), Kisábránka (ma Smolohovicja, Ukrajna), Szentábrahám (ma Avrămeşti, Románia ), Ábránfalva (ma Obraneşti, Románia). A nevekből kiderül, hogy Ábrahám kagán-királyt szentként tisztelték.[13]

A katolikus papság a bolgár szövetség ellen fordult és sok hívővel nyugatra távoztak, akiket a mai Svájc, Dél-Németország, Nyugat-Ausztria és Észak-Olaszország területén telepítettek le. Ezek a település nevek Wang, illetve Weng kezdetűek és környékükön ma is sok ezer Wenger nevű ember él. Az első ismert ilyen név St. Gallenben a Wanger(us), mint személynév 812-ben jelenik meg.[14]

Ábrahám kagán-király a volt avar központ közelébe a Tiszántúlra tette át székhelyét és a bolgárok mellé egy alkirályt neveztek ki, akit nemzetisége után nándornak hívtak, ebből alakult ki a nádori intézmény. Az áttelepüléskor megfigyelhető, hogy a régi nevet meghagyva egy „a”, illetve „e” képzőt tettek hozzá Baran(ma Brno, Csehország)→Baranya, Tuln(ma Tulln, Ausztria)→Tolna, Kony→Konya, Bécs→Becse, Pét→Pete( ma Petea, Románia).

A Kárpát-medence nyugati területein megmaradt egy frank szövetséges venger utódállam, melyet Izsák király vezetett.[15] Ennek az utódállamnak vezetőjéről elnevezett települések Izsákfa, Nagykanizsa, Kanizsaberek, Izsakóc (ma Ižakovci, Szlovénia), Ráckanizsa (ma Razkrižje, Szlovénia) és Kanizsa (ma Kaniža/Ivanec, Horvátország). Azonban 811 után Izsák is keletre kényszerült és ekkor vette fel a bolgár káni titulust. Új települései Izsák,[16] Kisizsák, Izsákpuszta (ma Dusnok), Kanizsa (ma Kaniža/Slavonski Brod, Horvátország), Kanisa (ma Kaniška Iva, Horvátország), Magyarkanizsa (ma Kanjiža, Szerbia), Törökkanizsa (ma Novi Kneževac, Szerbia), Kanizsamonostor (ma Crna Bara, Szerbia), Szörénykanizsa (ma Cănicea, Románia) és Izsákfalva (ma Žakovce, Szlovákia).

A katolikus papság a bolgár szövetség ellen fordult és ismét sok hívővel nyugatra távoztak, ekkor a mai Ausztria területén lévő Salzach folyó völgyébe telepítették le az elvonulókat. Ma itt található Mittersill városa és mellette Waag, Reith, Neidernsill, Kaprun (931-ben Chataprunnin, melyet kelta eredetűnek tartanak a település honlapján), illetve a völgy bejáratánál Oberreit, Unterreit, Wengerberg, Weng, Wengerwald települések. A Rábaközben ma is megtalálható Szil (korábban Szill), Vág és Röjtök település, valamint Rusztnak (Rust, Ausztria) is Szil volt a neve korábban. Kapuvár korabeli nevét nem ismerjük, de ismerjük Kapronca (ma Koprivnica, Horvátország) nevét, ami valószínűsíti a hasonló nevet. Ezeknek a rábaközi települések mai megléte is bizonyítja a lakosság folyamatosságát.

A neveikhez a konyok általában „n”, vagy „ny”, az avarok „s”, vagy „zs”, a vengerek „l”, illetve „c”, vagy „cs” képzőt raktak. Tehát Kaprun, Bőny és Piliny kony név, Kapos, Bős és Pilis avar, Kapronca, Bőcs és Bilics pedig venger. Ez azt is mutatja, hogy a három nép huzamosan élt együtt és egy adott nemzetség tagjai különböző népességhez tartozónak érezték magukat. Ilyen lehetett például az utolsó avar kagán Kajd nemzetsége is, akinek halála után Vas megyéből keletre áttelepülő utódai alapíthatják a Tolna megyei - már venger képzős - Kajdacsot.

A venger csapatok részt vettek Krum bolgár kán hadjárataiban, így 811-ben Nikephoros bizánci uralkodó ellen a bolgárok segédcsapatai az „ugry” és a „vęgry” néptől vannak. A két nép tehát a Kárpát-medencében élő ungarok és vengerek voltak. Egy Krum bolgár kánnak írt levelében Nikephoros császár türköknek, vagyis ungrosoknak nevezi a thrák vidéket dúló csapatokat. Bár görög forrásban avarként is szerepelnek ezek a csapatok, az csak azt jelenti, hogy korábban az avarok vezetése alatt harcoltak. 813-ban a bolgároktól északra a Dunánál megjelenő csapatokat vęgrnek, illetve hunnak nevezték. A 814. évi Bizánc elleni hadjáratban is részt vettek ezeknek a népeknek a csapatai, mely háború Krum bolgár kán halála miatt ért végett. 834-836 között az al-dunai harcoknál a bolgárok az egy népként értelmezett, de ungrnak, hunnak, türknek írt nép segítségét kérik a bizánciak ellen. Utoljára a makedón-lázadás idején (832, vagy 840 körül) említik a turkokat. Valószínűbb a 832-es időpont, mert a bolgárok vezette morvák 833-ban űzik el Pribina (Priwina) embereit Nyitráról és 838/39-ben települhetnek a frankok engedélyével a Balatontól nyugatra. A morva terjeszkedés a Dunától északra a Garam vonaláig terjedhetett.

A venger - bolgár viszony Borisz kán (852-889)[17] uralkodása elején romlott meg. A kán uralkodása alatt a bolgár vezetésben a szláv nyelv lett az uralkodó és a bizánci kereszténységet (865) vették fel. A venger népesség Baton (Bátony) uralkodó vezetésével legyőzte a bolgárokat. A béke értelmében Erdély keleti és déli területei maradtak bolgár uralom alatt. Baton uralkodó székhelye Nagybátony lehetett. A lázadókat kabarnak nevezték, eredeti területük a mai Palócföld[18] és három katonai törzsbe (vata, bata, pata) osztották be a csapatokat. A győzelem után a csapatokat a határok mentén körbe széttelepítették. A települések délkeletről haladva: Kolozspata (ma Pata, Románia), Vattaháza (elpusztult), Vatasomlyó-Szilágysomlyó (ma Şimleu Silvaniei, Románia), Battonya, Batta (ma Bata, Románia), Bács (ma Bač, Szerbia), Patacs (ma Pécs), Patapoklos, Báta, Bátaszék, Dunapataj, Pusztavacs, Vattacsanak (elpusztult), Százhalombatta, Vác, Batta-Bát (ma Bátovce, Szlovákia), Bataháza-Ajnácskő (ma Hajnáčka, Szlovákia), Nagybátony, Gyöngyöspata, Vatta. Az uralkodó nevét viseli a Miskolc melletti Bátonykő, az erdélyi Bátony (ma Batin, Románia), Battonya és Nagybátony (ma Bátonyterenye). A vengerekre törő morvákat a Bánhida melletti csatában győzték le, ezzel biztosították az ország önállóságát. A nyugat-dunántúli terület határhegye a Német Lajos-féle 860. évi oklevélben „mons uuangariorum marcha” nevet viseli. 862-ben az ungri (ungar) nép csapatai harcoltak a frankokkal. A kabarok (vengerek) a szövetséges ungarokkal együtt 881-ben már Bécs környékén harcoltak.

A venger állam szervezete valószínűleg az avar elődök mintájára épült és bánságokból állt. Avar eredetű lehet Máramaros, Kolozs, Bihar (Vihar), Békés, Heves, Körös, Vas, Bars, Szepes, Sáros, Temes, Krassó, Pilis, illetve kony eredetű Trencsény, Pozsony, Moson, Sopron, Kolon, Tolna, Baranya valamint ungar eredetű Ung, Bereg, Bodrog, Ugocsa. Településeik többsége is az avar uralom idején keletkezett. Az Árpádkori lakosság őseinek döntő többsége - ebben az időszakban - már a Kárpát-medencében élt.

A venger állam lakossága keresztény volt. A többség egy ősi keresztény[19] (ariánus, nesztoriánus,?) vallást követett, amit az uralkodói család nevei bizonyítanak. Feltehető, hogy a vallási vezetők apátok voltak. Az esztergomi érsekség elődjének vezetője Bél apát[20] lehetett, nevét megőrizte a Bél-hegység, Bélmegyer, Bélapátfalva, Bakonybél és Bélvata (ma Vojtechovce, Szlovákia), aki Ábrahám kagán-király vallási vezetőjeként tevékenykedett. A bácsi (kalocsai) érsekség elődjének vezetője Báta apát lehetett, aki Izsák kán-király vallási vezetőjeként működött. A keresztények között kisebb létszámba lehettek katolikusok és ortodoxok is. Az avar és kony népességben lehettek helyenként más vallásúak is. A keresztény nevek becéző formáiban az avar (Maris, Julis, Ilus, Katus) és venger (Marcsi, Julcsi, Ica, Katica, vagy Palcsi, Fercsi, Laci, Náci) képzők is megtalálhatóak.

A venger népesség eredetét mutatja a ba,[21] pa, va(ve) szó[22], mely szerintem vizet jelentett és kapcsolatba hozható a láb és pata szavakkal is. A környező vizekben megtalálható (Drá-va, Szá-va, Rá-ba, Ik-va, Mor-va, Mold-va, Vlt-va, El-ba, Zsit-va, Zagy-va, Tolcs-va, Moldo-va, Szucsa-va, Mora-va, Kul-pa, vagy kiesett a mássalhangzó (Dun-a, Tisz-a, Mur-a). A Balaton BA(víz)+LA(venger képző)[23]+TO+N(kony képző)[24], a Velencei-tó VE(kisebb víz)+LE(venger képző)+N(kony képző)+CE(venger képző).[25] Hasonlóan nagyobb folyó a Rábca, kisebb a Répce. A kisebb vizeket pedig pataknak hívjuk. Mivel általában a vizek nevei a legrégebbiek, így valószínűsíthető, hogy a legrégebbi nép adta nekik, vagyis a pannon. A Vata(Vatya) név jelentése, tehát a vízatya, amit becézve Vacs, Vác. A Bata(Báta, Bátya) becézve Bács. A Pata becézve Pacsa, Patacs.[26] A Rábaközben most is mondják, hogy „há kácsá”, ami azt jelenti, szóljál, mondjad és a „hát kiáltsál” rövidülése.

A venger állam a bolgár-morva nyomással szemben szövetségest keresett és mivel a frankokkal sem voltak jók a kapcsolataik a Kijevnél megjelenő magyarokkal kötöttek szövetséget. A szövetség házassággal is együtt járt. Álmos fejedelem vehette el Baton uralkodó lányát (húgát?). A házasság eredményeként született Szabolcs. Ekkora már a szétszóródott avar népesség beolvadt a vengerekbe, míg az ungarok teljes asszimilációja nem fejeződött be. Baton halála után a magyarok bejöttek szövetségesük területére és egy másik leszármazott „Mén-Marot” lányának Árpád fiával Zoltával történt házasságával pecsételték meg az egyesülést. A fiú ági vengerek közül a későbbiekben egyedül Pata nádor fia Aba Sámuel[27] uralkodott, míg leányágon 1918-ig sokan.

Összességében valószínűsíthető, hogy a Kárpát-medencében az 567-tól fennállt avar (avar+kony=várkony) állam közvetlen előzménye a 805 óta létező keresztény venger államnak, mely szövetségben élt a 670 körül bejövő ungarokkal (onogurokkal), majd egyesülve a bejövő (behívott) magyarokkal folyamatosan működik napjainkban is.

A Kárpát-medencében megalakult új szövetség a legrégebbi nép - egyben a legnagyobb lélekszámúak - megnevezését, vagyis Pannonia[28] nevet vehette fel, később a konyok (hunok) ungaroktól kapott nevét is alkalmazták ez a Hungária volt, a frankoknál, németeknél megmaradt az Ungarn[29] név, míg az északra és keletre lévő szlávoknál a Venger.[30]

[1] Kristó Gyula (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Budapest, 1994. 70.

[2] Bóna István: Az avar birodalom végnapjai. In: Kovács László (szerk.): Honfoglalás és régészet. Budapest, 1994. 73.

[3] Vas megyében található Kajd (ma Tanakajd) település.

[4] Nyugaton pontosabban maradt meg Krum neve, mert a bolgárok vezette morvák megőrízték.

[5] Kristó Gyula (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Budapest, 1994. 737.

[6] Ennek megfelelően Bécs, Pécs és Vécs neve ugyanazt jelentheti.

[7] A vangar név eredete a pannonhoz köthető „van” és a „bán” szó is lehet. Az sem lehet véletlen, hogy szomszédos népeknél (cseh, lengyel, szlovák, ukrán) a „pan” szó jelentése „úr”.

[8] Szabó István Mihály: A székelyek, palócok, csángók, matyók és kiskunok korai (a magyar honfoglalást megelőző) biológiai etnogenezise. In: Eleink IX/1. (17). Göd, 2010. 82-88.

[9] Erdélyi István: Avar művészet. Budapest, 1966. 13.

[10] A család későbbi neve Ábránffy, Ábrahámffy és a Csolt nemzetséghez tartozik, mely gyakran a Vata, Bata, Pata nevet viseli és egyik településük Patapoklosi.

[11] Nótári Tamás: A salzburgi historiográfia kezdetei. Szeged, 2007. 255.

[12] Hasonlóan telepítették korábban a szlávokat az avarok is.

[13] Sok templomban ábrázolták a bibliai Ábrahám és Izsák tetteit, de néhány képen kapcsolatba hozták az Árpád-házzal őket. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Budapest, 2004. október 6.

[14] Király Péter: A honalapítás kérdései. Nyíregyháza, 2006. 157.

[15] Ábrahám és Izsák az avar kagánok utódjakénti hivatkozással uralkodott Pannóniában, ami a frank évkönyvek és oklevelek egykorú feljegyzéseiben 805-től 843-ig megtalálhatóak.

[16] Izsák település eredetét jól mutatja, hogy mellette van a Kolon-tó.

[17] Kristó Gyula (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Budapest, 1994. 134.

[18] Kristó Gyula (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Budapest, 1994. 524.

[19] A katolikus egyház ezt a vallást zsidósnak, illetve pogánynak nevezte és üldözte. Népszerűségét emelte, hogy ez a keresztény vallás nem követelt egyházi tizedet. Az úgynevezett Árpád-kori körtemplomok egy részét is ők emelhették.

[20] Valószínű, hogy Bél apátról nevezték el Béla nevű királyainkat és ma is használatos keresztnévként.

[21] A ba, be rag jelentése valamibe bele menni, tenni, stb. és ez leginkább a vízre érthető jelenség lehetett.

[22] Hasonló a ra, re rag is, ami valamire felmenni, erdőbe menni jelentéssel megtalálható a Tátra, Mátra, Fátra, Nyitra szavakban, vagy a Debrecen névben Deb+re(erdő)+c(venger képző)+en(kony képző).

[23] A Bala ma is használt személynév és település név (Balla) is. Szláv nyelvű eredeztetés nem lehetséges, mert se az avarok, se az ungarok, de a vengerek se telepítettek a Kárpát-medence középső területeire szlávokat és a bolgárok is csak keresztül vezették a morvákat.

[24] Azeri nyelvészek szerint lehet a „ton” végződés a „don” nagyvíz megfelelője lehet.

[25] A Palicsi-tó neve is hasonló.

[26] A vízanya neve lehetet a Banya, de innen eredhet a csángó, székely Babba Mária neve is. Ezek a nevek az ősi vallásukra utalnak.

[27] Az Aba és a Csolt nemzetséghez tartozó családoknál gyakori keresztnév volt az Ábrahám és az Izsák, míg a székelyeknél vezeték és keresztnévként is az Ábrahám.

[28] Kristó Gyula (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Budapest, 1994. 71, 526.

[29] 731/736-tól számos Ungarus, Hungaer, Hunger, Hungarius nevű személy ismert a korabeli feljegyzésekből, akik a frankok uralma alatt éltek.

[30] Véleményem szerint ezek a szlávok tudták legpontosabban - mert közöttük is éltek - , hogy a korábban vengernek nevezett nép maradt a Kárpát-medencében a legjelentősebb (legnagyobb lélekszámú) nép.