A falu története Piliny

PILINY

Irta: Szokoly Sándor

Balassagyarmatról Salgótarjánba vezető útvonal közelében, Szécsénytől s a trianoni határtól mintegy 9 km-re, 400 m. magas Kőhegy és a 369 m. magas Várhegy tövében hosszúkás völgyben fekszik Piliny, tiszta magyar ajkú kisközség.

Lakóházainak száma 203. Lakói vallás tekintetében az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a következőképpen oszlanak meg: 809 római kath., 72 ág.ev: 2 református és 8 izraelita. A 891 lélekből férfi: 444, nő: 449.

Vasúti állomása: Szécsény vagy Ludány. Plébániája, körjegyzősége, valamint posta-távíró hivatala: Endrefalva. A község régi keletkezésű. A Zách nemzetség ősi birtoka, melyet I. Károly 1352-ben az Ákos nembeli Cselen fia Sándor, fia Jánosnak adományozott. 1449-ben Pelényi Péter birtokában találjuk 1562-63-évi török kincstári adó számadási könyvekben a szécsényi szandzsák községei között találjuk 43 adóköteles házzal nyilvántartva. Később a lakosság erősen meggyérült úgy, hogy 1579-ben 15, 1715-ben pedig 8 magyar ház volt nyilvántartva. A birtok későbbi tulajdonosai időrendben: Pilinyi Albert leánya Erzsébet, Vattay Pál s neje Buday Anna, Kubinyi Gáspár, Fay Zsigmond. A községbeli kúriák közül az egyiket a Vattay család épitette 1770-1780. között s az utóbbi időkig báró Prónayaké volt, ma Mailáth gróf s társai tulajdona. Jelenleg még egy harmadik nagy birtok is fekszik a község határában, mely Lővy Károly örököseié. Báró Nyáry Jenő, aki ezelőtt szintén itt lakott a községben, a várhegyen s a község határában régészeti ásatásokat végeztetett s a felszínre került sok értékes kő és bronzlelet nagy része ma a balassagyarmati muzeumban található.

A községhez tartoznak: Hollós, Másisterbérce, Kőhegyalja, valamint Kobak puszták.

A község keleti részén emelkedő dombon épült fel még jóval a török dúlás előtt a róm.kath. templom, amely a török időkben rombadőlt. Mária Terézia uralkodása alatt épitette fel ujra romjaiból a katolikus hívek áldozatkészsége. 1902-ben lett nagyobbítva. A községet körülvevő dombokról igen szép látvány a völgyben hosszan elnyúló falu felett emelkedő kedves kis falusi templom, mellette a világháború hőseinek emlékművével s körülötte a temetővel, a megholtak falujával. A templomnak nagy régi értékes harangja is van.

A másik két harang új.

A műveltséget két tanerős róm.kath. iskola és az iskolán kívüli tanfolyamok terjesztik a gyermekeknek, az ifjúság és a felnőttek között hazafias és vallás-erkölcsös szellemben.

Hangya szövetkezei fiók is van a községben.

A lakosság részben földmíves, törpe-birtokos, részben bányász, gyári munkás és napszámos.

A bányászok a Salgótarján vidékén lévő bányatelepeken találnak munkát. A gyári munkások a Salgótarjáni Acél-, Vas-, és Üveggyárakban dolgoznak.

A lakosság általában takarékos, dolgos, józan életű, csendes palóc nép, aki a nehezen megszerzett kis pénzecskéjéből elsősorban igyekszik családi házat építeni, s ingatlant szerezni, Hogy ez még a mai nehéz kereseti viszonyok mellett is sikerül – igaz, hogy csak takarékos, beosztó életmóddal – bizonyítja a sok újonnan épített családi ház.

Erős lélekkel, a bajokon szívós akarattal átgázolva bízik e nép egy szebb, boldogabb jövőben.

Piliny község Nógrád megyében, az Ipoly folyó kelet-nyugati mellékvölgyében, Salgótarján és Balassagyarmat között félúton, a 22-es főútvonal mellett, a 400 méter magas Kőhegy és a 368 méter magas Várhegy tövében, a Piliny patak völgyében fekszik.

Piliny a XIV. században a köznemesi falvak közé tartozott. Az 1562-63. évi török kincstári számadás szerint 43 adóköteles házzal rendelkezett. Az 1785-ös összeírás szerint a 77 házas településen 663 lakos élt. 1828-ban a falu lakosainak száma: 725 fő.

1930-ban Piliny lakossága földművesekből, törpebirtokosokból, bányászokból, gyári munkásokból és napszámosokból tevődött össze. Az 1949. évi adatok alapján a lakosságszám 846 fő. Az ezredfordulón 681-en élnek a községben.

A múltat idézve régészetileg igen fontos a Nyári család révén megismert bádeni kultúra emlékanyaga a pilinyi Várhegyről.

Kiemelkedő jelentőségű a Piliny-Borsósi későbronzkori urnatemető, amelyet a kor anyagi műveltségének mutatójaként „Pilinyi kultúra” néven regisztrált a tudomány.

A Sírmány nevű 207 méter magas kerek hegy Árpád-kori temetőjének területéről kelta leletek kerültek elő.

Római katolikus temploma a török időkben lerombolódott, faépítményt emeltek a helyére.

Ezt követően az 1782-es adatok már kőépítményre utalnak a templom vonatkozásában, amelyet 1902-ben átépítettek. Ekkor pusztult el a 18. század elejei festett famennyezete.

Ezt követően 1986-89. között teljes felújítást kapott.

23 méter magas tornyában három harang teljesít szolgálatot. A most delet köszöntő 70,5 cm átmérőjű nagyharang a Mohács körüli időkre datálható, ennek okán kulturális örökségünk kiemelkedő eleme, ugyanis a magyarországi legkorábbról fennmaradt harangok körébe tartozik.

Óvó szándék hozta a döntést, miszerint 1926-tól az ő feladata a szombat, vasár és ünnepnapok szolgálata legyen. A többi napokon az ekkor készült Szlezák László mester által öntött két kisebb harang szól a falu lakosságához.

A képviselő-testület 1994-es döntése értelmében eme több évszázados ereklye a település címerében fő alakként jelenik meg.