Bátonyi Pál - A székelyek őstörténete

A székelyek őstörténete Kutatásaim alapján röviden ismertetem a székelyek őstörténetét. Ennek bővebb kifejtése elhangzott Budapesten az ELTE-en a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület szervezésében.

Az őseurópai népesség már 40 ezer éve megjelent vidékünkön, de mintegy 20 ezer éve jelentős létszámban települt a Kárpát-medencében. Az őslakosságot keletről (szkíták, szarmaták) és délről (rómaiak) a Kárpát-medence északi területei és a Balti-tenger közötti területre szorították. Ennek a területnek a nyugati részein alakult ki a szék népesség, akikre a ma is ismert szavak alapján (szék, szekrény, szekerce, szekér, székhely) egy lovas, fával foglalkozó, fuvarozó és központi településeket létrehozó jellemzés illik. 567-ben az avarokkal délebbre vonultak a mai Csehország, Ausztria és Nyugat-Dunántúl területére. Az avarok a szék népesség egy részét a határaik mentén letelepítették és székes néven hívták őket. Ilyen települések, víznevek vannak a mai Burgenland, Máramaros és Nagyszeben vidékén is. Az avarok két vezető népessége (avarok és kónyok) közötti területre is telepítettek székes lakosságot, vagyis a Közép-Dunántúlra (Székesfehérvár és a Székes patak Ácsnál).

Már Orbán Balázs „A SZÉKELYFÖLD” című könyvében leírja a székelyek 6 nemét és a nemenként 4 ágat. A nemek és ágak rendszere a székelyek katonai szervezettségével függ össze. Balás Gábor: A székelyek nyomában, című művében a nemek és ágak rendszerét így sorolja fel:

ÖRLŐC MEGGYES ADORJÁN ÁBRÁN JENŐ HALOM

Szovát Dudor Vaja Új Boroszló Halond

Bod Kürt Telegd Karácson Balási Náznán

Seprőd Gyáros Vácmán Gyerő Új Péter

Ecken Meggyes Poson Nagy Szomorú György

Bodor György: A székely nemzetségi szervezet, című munkájában rámutat arra, hogy az Örlőc és Meggyes nemek a jobb szárnyat, az Adorján és Ábrán nemek a középet, míg a Jenő és Halom nemek a balszárnyat alkotják a hadrendben.

Véleményem szerint az Adorján és Ábrán nemeknek döntő jelentőségük volt a székely népesség és katonaság kialakításában. Ábrán, vagy keresztény nevén Ábrahám kagán-királyként 805-től uralkodott a Kárpát-medencében. Adorján néven nem maradt fenn uralkodó neve, de tudjuk, hogy a székely mondák szerint Csaba királyfi fontos katonai szerepet játszott, majd a görög (bizánci) területre távozott. Valószínűsíthető, hogy Csaba és Adorján azonos személy, aki Ábrahám király fia volt.

Kutatásaim szerint a székelyek az őseurópai szék - a mai magyar nyelv korabeli elődjét beszélő - népességből származnak. Egész Kárpát-medencében megtaláljuk a szék, székes neveket, így Váctól északra is a Szék-hegyet. A kónyok (fehér hunok) a Kárpát-medence nyugati területének védelmében katonailag megszervezték a szék népesség egy részét Nagy Károly frank uralkodó hódításai ellen. Az Ecken, Poson, Náznán ág nevek bizonyítják, hogy kónyok is bekerültek a székely hadrendbe. Avar népességből is csatlakoztak a székelyekhez (Meggyes, Gyáros).

805 körül Ábrahám (kóny neve Ábrán, szék neve Aba) kagán-király (Szent Ábrahám) és fia Adorján (kóny neve Odurjan, szék neve Csaba) királyfi szervezte meg a székely hadat. Az Aba mai jelentése „nagy”, a Csabáé „szeretett nagy”. Ebben az időszakban már az őskeresztény vallás lett a székelyeknél a jellemző.

A 850-es években Baton (mai kiejtése Bátony) Vata király (keresztény neve Sirák) a középső hadat kiegészítette (Vácmán ág), majd a magyar uralkodók is pótolták a vesztességeket a székely hadakban (Jenő nem és Kürt ág). A kutatások szerint I. (szent) László király alatt telepítették át Erdélybe a székely katonaságot. Ennek oka lehetett a keletről és délről jövő támadások elhárítása is. A székelyek őskeresztény (Ószövetségi) neveiket a mai napig is használják vezeték és keresztnévként egyaránt (Ábrahám, Izsák, Adorján, Sirák, Mózes, Ábel, Sámuel, Salamon).