Jézus hív: "Kövess engem!" 

Isten megalapított egyházát keresed, vagy emberi szervezeteket?

A Biblia utolsó lapjain olvassuk a hívást:

"A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" (Jel 22:17)

Nem vagyunk nyilvántartásba vett vagy bejegyzett egyház, és nem is tartozunk semmilyen e világ által jogilag elismert egyházhoz, vallásfelekezethez vagy vallási közösséghez. Élő, egymást ismerő testvérek állnak weboldalaink mögött.

Nem ápolunk felületes kapcsolatokat. Keresztények vagyunk, akik hisszük: a testvéri közösséget nem szabályok, hanem az egymás iránti szeretet tartja össze (Jn 13:35).

Távol áll tőlünk a szándék, hogy „új egyházat" alapítsunk. Hisszük, hogy Isten egyetlen egyházát már régen megalapította Krisztus Jézusban, az apostolok és próféták pedig erre az alapra építve tesznek bizonyságot. Nincs más alap, mint Jézus Krisztus, és nincs más kőszikla, csak az Úr. Pál apostol ezt írja:

"Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus." (1Kor 3:11)

Mindent, amit az apostolok láttak és hallottak, a Biblia megőrzött számunkra. Ezért ha bárki „más Jézust" (2Kor 11:4) hirdetne, attól elhatárolódunk. Mi kizárólag ezen a szilárd alapon akarunk építkezni. Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében:

"Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!" (Ézs 44:8)

Hogyan őrizhetjük meg a szív tisztaságát a külső vallásossággal szemben?

Jézus tanítványaiként felelősségünknek tartjuk, hogy megosszuk Isten akaratát – nemcsak itt az interneten, hanem személyesen is.

Nem gondoljuk, hogy egy közösség fennmaradása vagy neve önmagában garantálná a Krisztushoz való hűséget. Már az apostolok is figyelmeztettek arra, hogy a hívők közül is támadnak majd olyanok, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat (ApCsel 20:30). Pál erről így írt: „a törvénytiprás titokban már folyik" (2Thessz 2:7). Ezért fontosnak tartjuk, hogy ne a külső látszatra, hanem a szív tisztaságára figyeljünk. Nem akarunk olyan tanítókat gyűjteni magunk köré, akik a mi kényelmünket szolgálják; inkább a bűneinket sem takargatva, őszinte bűnbánatban akarunk élni egymással.

Jézus Krisztus az Ige, aki testté lett. Ahhoz, hogy őt megismerjük, nyitott szívvel kell olvasnunk a Bibliát. Kizárólag a Bibliát tartjuk ihletett és feltétlen tekintélynek – ezért is idézünk belőle. Pál apostol ezt írja:

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2Tim 3:16–17)

Kérünk téged is: ne nekünk higgy, hanem vizsgáld meg mindazt, amit írunk a Biblia tükrében! Isten igéje ma is igaz és élő, ezért arra hív bennünket, hogy hallgassuk és megtartsuk. Jézus a tanítványaiért így imádkozott:

"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (Jn 17:17)

Mit jelent a mindennapokban Jézust követni üres ceremóniák nélkül?

Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Őt akarjuk követni üres ceremóniák nélkül (lásd Keresztények Jézust követik oldalunkat). Mi nem a látványosságot keressük, hanem azt kívánjuk, hogy Isten, aki a szívet nézi, találjon bennünk tiszta szándékot (1Sám 16:7).

Az első keresztények naponta megosztották az életüket egymással. Mi is erre vágyunk: kölcsönös bátorításra, őszinte intésekre és arra az odaadásra, amit Jézustól láttunk. Arra törekszünk, hogy engedjük őt munkálkodni az életünkben – még ha tudjuk is, hogy egyikünk élete sem tökéletes. János apostol ezt írja:

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn 1:9)

Isten nem csupán egy távoli teremtő, hanem az, aki a legmélyebben ismeri az emberi szívet. Ez teremti meg az alapot ahhoz, hogy jobban bízzunk benne, mint saját korlátolt ítélőképességünkben. Bármikor, bármilyen helyzetben kiönthetjük előtte a szívünket.

Isten Szellem, aki mindenütt jelen van, és aki előtt semmi sincs rejtve (Zsolt 139:7–10; Zsid 4:13). Szeretete Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá, aki eljött és meghalt a mi bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkért, megvalósítva azt az üdvösséget, amelyet Isten már a világ kezdete előtt eltervezett a benne hívők számára (lásd Isten szeretete és a megváltás örök terve oldalunkat). Ahogy Pál apostol fogalmazott:

"Hanem amint meg van írva: “Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9) 

Ő a jó pásztor, aki életét adta a juhokért, ismeri az övéit, szavával megtisztítja és vezeti őket, valamint egységet teremt közöttük; ezért lelkünk végső őrzését és vezetését egyedül Krisztusra bízzuk. János apostol így vall róla:

"Ő az igaz Isten, és az örök élet." (1Jn 5:20)

Ez a mi hitünk alapja ma is: megismerni azt az élő Istent, aki Jézus Krisztusban mutatta meg magát. Erről tanúskodott Péter, János, Tamás, Pál és sokan mások, de a legfontosabb bizonyságot maga a Szentszellem adja az alázatos szívűeknek (Jn 15:26; 1Jn 5:9–10). Isten bizonyságtétele minden emberi szónál nagyobb, mert ő maga beszél nekünk a Fiáról.

A Teremtő Isten azért küldte el egyszülött Fiát, hogy megmutassa nekünk végtelen jóságát és önfeláldozó szeretetét (lásd Isten jósága és Jézus megjelenése oldalunkat). Jézus mindenkiért meghalt, hogy mi már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk adta az életét és feltámadt (lásd Isten kegyelme és Jézus halála oldalunkat).

Mert Jézus él! Isten bölcsessége és ereje feltámasztotta az élet fejedelmét, hiszen a halál nem tarthatta fogva a mindenség Urát (lásd Isten bölcsessége és Jézus feltámadása oldalunkat). Jézusban az istenség egész teljessége lakozik testileg.

Bár Isten összehasonlíthatatlanul nagyobb nálunk, mi mégis annyira értékesek vagyunk számára, hogy nem kímélte saját Fiát sem. Jézus ártatlanul szenvedett és életét adta értünk, mint a bárány, amelyet leölnek. Pál apostol így beszél erről: 

"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20:28)

A Jelenések könyve pedig így mutatja be őt, mint a megöletett Bárányt:

"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" (Jel 5:12)

Készen állsz-e az Úr visszatérésére a hit és a szeretet gyümölcseivel?

Krisztus szeretete arra indít bennünket, hogy többé ne önző céljaink szerint éljünk, hanem Krisztusért, és Urunknak, Istenünknek engedelmeskedve Isten egyházában, Krisztus testének tagjaiként testvéri közösségben éljünk, testvéreinket pedig őszinte, tiszta szívvel és szeretetben szolgáljuk.

Nem találgatjuk az időpontokat, de készen akarunk állni, mert Jézus arra hívott bennünket, hogy várjuk az ő eljövetelét (lásd Isten ítélete és Jézus eljövetele oldalunkat). Addig is arra törekszünk, hogy hitünkből igaz emberség, önuralom és állhatatosság fakadjon, mindenekfelett pedig szeretet. Mert mind közül a legnagyobb a szeretet (1Kor 13:13).

Te hogyan állsz a Sziklán? (Egy gondolat útravalóul)

Mielőtt továbblépnél, szeretnénk megosztani veled Jézus egyik legmélyebb figyelmeztetését a „sarokkőről”. Ez a kép segít őszintén megvizsgálni, hogyan állunk Isten előtt:

"Aki erre a kőre esik, összezúzza magát; akire pedig ez ráesik, azt szétmorzsolja." (Mt 21:44)

Érdemes feltennünk magunknak a kérdést: melyik valóság formálja az életünket? Az egyik az „összezúzódás” – az a gyógyító bűnbánat, amelyben Istenhez hajolva megalázzuk magunkat és elismerjük bűneinket. A másik a „szétmorzsolódás” – az ellenállás súlya, amikor a hívást elutasító ember számára a Szikla már nem megtartó alap, hanem ráomló kő, az ítélet súlyával. 

Jézus szavai arra emlékeztetnek, hogy Isten szeretetével szemben nem maradhatunk közömbösek: választanunk kell, hogyan viszonyulunk hozzá.

Isten azért küldte el a Fiát, hogy életünk legyen, és arra hív, hogy benne bízzunk, az ő szavára figyeljünk, és őt kövessük.