Jézus hív: "Kövess engem!"  Jöjj, kövessük Jézust!

A Biblia utolsó lapjain olvassuk a hívást:

"A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" (Jelenések 22:17)

Személyes kapcsolat és közösség

Nem vagyunk nyilvántartásba vett vagy bejegyzett egyház, és nem is tartozunk semmilyen e világ által jogilag elismert egyházhoz, vallásfelekezethez vagy vallási közösséghez. Nem korlátozzuk közösségünket intézményesült keretek közé, hogy betöltsünk bizonyos formális cselekedeteket vagy berögzült emberi hagyományokat. De weboldalaink hátterében nem is valamilyen láthatatlan vagy virtuális közösség áll.

Nem ápolunk felületes kapcsolatokat. Keresztények vagyunk, akik hiszünk abban, hogy a mély, hitbeli egyetértés nem szabályzatok, hanem az őszinte szeretet eredménye.

Isten egyháza a kősziklán épül

Távol áll tőlünk a szándék, hogy „új egyházat” alapítsunk. Hisszük, hogy Isten egyetlen egyházát már régen megalapította Krisztus Jézusban, az apostolok és próféták pedig erre az alapra építve tesznek bizonyságot. Nincs más alap, mint Jézus Krisztus, és nincs más kőszikla, csak az Úr. Pál apostol ezt írja:

"Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus." (1 Korinthus 3:11)

Mindent, amit az apostolok láttak és hallottak, a Biblia megőrzött számunkra. Ezért ha bárki „más Jézust” hirdetne, attól elhatárolódunk. Mi kizárólag ezen a szilárd alapon akarunk építkezni. Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében:

"Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!" (Ézsaiás 44:8)

Őszinteség a vallásos képmutatás helyett

Jézus tanítványaiként felelősségünknek tartjuk, hogy megosszuk Isten akaratát – nemcsak itt az interneten, hanem személyesen is. Sokan mondják, hogy Jézus nevében járnak, mégis látunk magunk körül vallásos önbecsapást. Mi tudjuk: nem elég elindulni, célba is kell érni.

Sajnos ma is látjuk azt a folyamatot, amiről az apostolok jövendöltek: sokan elfordulnak a tiszta hittől, és inkább az embereknek akarnak tetszeni. Mi nem a látszatra, hanem a szív tisztaságára törekszünk. Nem akarunk olyan tanítókat gyűjteni magunk köré, akik a mi kényelmünket szolgálják; inkább a bűneinket sem takargatva, őszinte bűnbánatban akarunk élni egymással.

A Biblia az iránytűnk

Számunkra Jézus maga az élő Ige. Ahhoz, hogy őt megismerjük, nyitott szívvel kell olvasnunk a Bibliát. Kizárólag a Bibliát tartjuk ihletett és feltétlen tekintélynek – ezért is idézünk belőle. Pál apostol ezt írja:

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2 Timóteus 3:16-17)

Kérünk téged is: ne nekünk higgy, hanem vizsgáld meg mindazt, amit írunk a Biblia tükrében! Isten szava ma sem vesztette el erejét; ha szeretjük őt és megtartjuk beszédeit, a Szent Szellem ma is életté teszi azokat bennünk.  Jézus a tanítványaiért így imádkozott:

"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (János 17:17)

A kereszténység gyakorlása

• Vallásos külsőségek helyett a szív elrejtett embere

Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Őt akarjuk követni üres ceremóniák és merev hittételek nélkül (lásd Keresztények Jézust követik oldalunkat). Míg a vallásos ember gyakran a látványos dolgokat, a lehengerlő prédikációkat vagy a tömeget keresi, mi tudjuk: Isten a szívek ismerője.

• Újszövetségi kereszténység: Vissza a gyökerekhez

Az első keresztények naponta megosztották az életüket egymással. Mi is erre vágyunk: kölcsönös bátorításra, őszinte intésekre és arra az odaadásra, amit Jézustól láttunk. Arra törekszünk, hogy engedjük őt munkálkodni az életünkben – még ha tudjuk is, hogy egyikünk élete sem tökéletes. János apostol ezt írja:

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1 János 1:9)

Jézus személye és váltságműve

Isten nem csupán egy távoli teremtő, hanem az, aki a legmélyebben ismeri az emberi szívet. Ez a mindentudás nem félelmetes, hanem felszabadító, hiszen egy olyan Istentől származik, aki maga a szeretet. Ez teremti meg az alapot ahhoz, hogy jobban bízzunk benne, mint saját korlátolt ítélőképességünkben. Bármikor, bármilyen helyzetben kiönthetjük előtte a szívünket.

Isten szellem, aki mindenütt jelen van, és mindenre rálátása van. Csak a mindenség Ura tudja igazán, mi a legjobb számunkra, és mivel ő maga a szeretet, mindig a legjobbat akarja. Ezért jött el és halt meg értünk Jézus. Ahogy Pál apostol fogalmazott:

"Hanem amint meg van írva: “Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.”" (1 Korinthus 2:9) 

Bár mi nem láttuk őt fizikai valójában, mint az apostolok, mégis szeretjük őt. Ő a lelkünk „főpásztora”, aki a szavával megtisztít, vezet és egységet teremt közöttünk. János apostol így vall róla:

"Ő az igaz Isten, és az örök élet." (1 János 5:20)

Ez a mi hitünk alapja ma is: megismerni azt az élő Istent, aki Jézus Krisztusban mutatta meg magát. Erről tanúskodott Péter, János, Tamás, Pál és sokan mások, de a legfontosabb bizonyságot maga a Szentszellem adja az alázatos szívűeknek. Isten bizonyságtétele minden emberi szónál nagyobb, mert ő maga beszél nekünk a Fiáról.

A Teremtő Isten azért küldte el egyszülött Fiát, hogy megmutassa nekünk végtelen jóságát és önfeláldozó szeretetét (lásd Isten jósága – Jézus megjelenése oldalunkat). Jézus mindenkiért meghalt, hogy mi már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk adta az életét és feltámadt (lásd Isten kegyelme – Jézus halála oldalunkat).

Mert Jézus él! Isten bölcsessége és ereje feltámasztotta az élet fejedelmét, hiszen a halál nem tarthatta fogva a mindenség Urát (lásd Isten bölcsessége – Jézus feltámadása oldalunkat). Isten a legtöbbet adta nekünk Jézusban, amit csak adhatott: az istenség egész teljessége lakott benne emberi testben.

Bár Isten összehasonlíthatatlanul nagyobb nálunk, mi mégis annyira értékesek vagyunk számára, hogy nem kímélte saját Fiát sem. Jézus ártatlanul, némán tűrte a szenvedést, mint egy bárány, mert ilyen a mi hatalmas Istenünk: még akkor is a legjobbat akarta nekünk, amikor szó szerint az életét adta oda értünk, azaz a tulajdon vérével váltott meg minket a kereszten.

Ahogy a Jelenések könyvében olvassuk:

"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" (Jelenések 5:12)

Aki felismeri ezt az önfeláldozást, többé nem önző céljai szerint él, hanem Krisztusért, és Urának, Istenének engedelmeskedve testvéreit őszinte, tiszta szívvel, szeretetben szolgálja.

Jézus visszajövetelének várása

Nem találgatjuk az időpontokat, de készen akarunk állni. Számunkra Jézus eljövetele közel van - hiszen az életünk rövid, és bármelyik nap találkozhatunk vele (lásd Isten ítélete – Jézus eljövetele oldalunkat). Addig is arra törekszünk, hogy hitünkben mutassunk:

• igaz emberséget és önuralmat

• állhatatosságot

• és mindenekelőtt szeretetet.

Mert a legnagyobb a szeretet.

Te hogyan állsz a Sziklán? (Egy gondolat útravalóul)

Mielőtt továbblépnél, szeretnénk megosztani veled Jézus egyik legmélyebb figyelmeztetését a „sarokkőről”. Ez a kép segít őszintén megvizsgálni, hogyan állunk Isten előtt:

"Aki erre a kőre esik, összezúzza magát; akire pedig ez ráesik, azt szétmorzsolja." (Máté 21:44)

Ez a két drámai kép két különböző belső állapotot tükröz. Érdemes feltenned magadnak a kérdést: melyik igaz rám?

• Az „összezúzódás” (A gyógyító bűnbánat): Ez az a pillanat, amikor az ember ráébred saját korlátaira és hibáira. Nem büszkén állsz Isten előtt, hanem „ráesel” az ő igazságára. Bár a büszkeségünk és az önigazultságunk itt összetörik, ez az alázat nyitja meg a kaput a kegyelem előtt. Isten csak ott tud újjáépíteni, ahol a régi, önző én már nem áll az útban.

• A „szétmorzsolódás” (Az ellenállás súlya): Aki a végsőkig elzárkózik a kegyelem elől és megveti a szeretet hívását, annak számára a Szikla nem alap, hanem ráomló kő, az ítélet súlyával. Aki nem akar „összetörni” a bűnbánatban, az végül saját döntéseinek és szívének keménysége alá temeti magát.

A választás súlya: Jézus szavai a sarokkőről arra emlékeztetnek, hogy Isten szeretete előtt nem maradhatunk közömbösek. Ez a szeretet vagy életünk alapjává lesz, vagy – ha ellenállunk neki – a szívünk keménysége marad meg bennünk.

Isten nem azért küldte a Fiát, hogy szétmorzsoljon minket, hanem hogy életünk legyen. De ehhez szükség van arra az őszinteségre, ami nem fél összetörni az ő lábainál.

"Ámen. Jöjj, Uram Jézus!" (Jelenések 22:20)