Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. (János 12:25-26)

Minden egyes ember követ valakit vagy valamit, ha más nem, akkor saját maga terveit, érzéseit, vágyait... Mindenkinek vannak céljai. Mindenkinek van egyfajta életútja.

Több vallás is kínál egyedi utakat. Sőt napjainkban csak egyre sokasodnak a különböző kereszténynek nevezett egyházak és csoportok. De minden út ugyanoda vezet? Jézus csak egyetlen keskeny útról beszélt, ami az életre visz, mert ezt mondta:

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. (Máté 7:13-14)

Jézus a vele és egymással való, örömtől (János 15:11, 17:13) bővelkedő életre hív, hogy senki se szenvedjen semmiben hiányt. Neki gondja van ránk, és törődik velünk. Ő az, aki betölti minden szükségünk, aki megelégíti a fáradt lelket. Azért hívja a megfáradtakat magához, hogy ne hordozzák többé  egyedül terheiket. Jézus ezt mondta:

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Máté 11:28-30)

A választás rajtunk áll. Istenhez nem jut el bárki bárhogyan. Ez az út maga Jézus, az igazság és az élet:

Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János 14:6)

Egyedül Jézus által lehet örök életünk (Apcsel 4:12), és járhatunk az élet világosságában. János ezt írja:

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. (János 1:9)

Szembesülni önmagunkkal lehet nem könnyű, de a világosság jótékony. Nála nyugalomra talál lelkünk, mert nála bűn nélkül megpihenhetünk. Bármily bűn terhel, ha őszintén belátjuk, ő meg tud könyörülni rajtunk. Jézus rámutat a mi vétkeinkre, mert ő meg akar tisztítani minket minden bűntől (1 János 1:5-2:2). Ha ez nem is látszik az első pillanatban örvendetesnek (Zsidó 12:7-11), később azonban Isten világossága örvendezteti szívünket, és tölti be életünket.

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (János 8:12)

Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy." (János 12:35)

Csak akkor tud Isten minket megőrizni a sötétség hatalmától, ha teljesen Jézusra bízzuk magunkat. Őbenne bízva győzhetünk, de csak úgy, ahogyan ő legyőzte a világot. Ha Jézussal járunk, akkor a vele való sorsközösséget is késznek kell lennünk minden nap felvállalni a világtól való megvetettségben és elhagyatottságban, a megaláztatásban, a megpróbáltatásban, a nyomorúságban, az üldözésben, a szenvedésben...

Azután Jézus így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" (Lukács 9:23-25)

Nem szerethetjük a világot, ha Jézussal együtt akarunk haladni (1 János 2:15-17). Jézus tanítványa csak az lehet, aki kész feladni érte mindent. Ahhoz, hogy Isten szeretete éltessen minket, mindenünket kell adnunk (Lukács 14:26-27). Napról napra le kell mondanunk mindarról, ami gátol minket abban, hogy Istent egyre mélyebben szeressük. Isten megszentel minket igéje által, de csak akkor, ha hűek maradunk az Úrhoz, és az akaratában mindvégig kitartunk... Mert Jézus ezt mondta:

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. (János 15:1-8)

Az az Isten akarata, hogy megszentelődjünk, és megtisztítsuk magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól (2 Korinthus 7:1), mert csak így láthatjuk meg őt színről színre (1 János 3:2-3). Aki ezt megveti, és nem termi ezt a gyümölcsöt (Róma 6:22), az nem tekinthető Jézus tanítványának többé, hanem a Sátánhoz hajlott (1 Timóteus 5:15), mert úgy megkeményíti a szívét a bűn csalárdsága (Zsidó 3:12-13), s annyira eltávolodik a megszentelő Istentől (János 17:17-19), hogy a hittől (1 Timóteus 4:1) és Krisztustól elszakad, a kegyelemből pedig kiesik (Galata 5:4). Pál ezt írja:

Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja. (1 Thesszalonika 4:7-8)

Keresztényként úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan Jézus szerette tanítványait. Jézus ezt parancsba adta nekünk (János 13:34-35, 15:12-17; Róma 13:8; 1 Péter 1:22-23). Csak akkor szerethetjük Istent, ha szeretjük testvéreinket is. János ezt írja:

Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. (1 János 4:20-5:1)

Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. (1 János 3:14-16)

Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. (1 János 4:11-12)

Isten akkor lakik bennünk, ha testvérekként egymásért élünk. Ahogyan Jézus azért jött, hogy szolgáljon és odaadja életét (Márk 10:45), úgy nekünk is így kell tennünk (1 János 3:16). Csak ha egész életünket teljesen odaszánjuk neki és testvéreinknek, mint ahogyan Jézus is odaszánta életét tanítványaiért (János 17:19), akkor bizalommal állíthatjuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Pál ezt írja:

Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. (Efezus 5:1-2)

A szeretet útját alázatosan követve nekünk is úgy kell hűen szolgálnunk neki és egymásnak, mint Jézus is szolgált (János 13:13-17). Isten nagy és mély belső örömet ad a mindennapi életmegosztáshoz, és a mindenkori egymásért éléshez. Egyikünk sem tökéletes. Jézus arra inti tanítványait, hogy senki se gondolja többnek magát másoknál, hisz mindnyájan testvérek:

De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Máté 23:8-12)

Aki Jézust követi, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Ez a mérce minden keresztény számára, nem több és nem kevesebb: önzetlen szeretet, Isten előtti feddhetetlenség, teljes alázat, Isten iránti feltétel nélküli bizalom, tökéletes engedelmesség... János ezt írja:

Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. (1 János 2:6 - Károli Gáspár fordítás)

Isten csak akkor ad erőt nekünk az Úr iránti feltétlen engedelmességhez, ha nem nézünk hátra:

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta Jézusnak: "Követlek, akárhova mégy." Jézus azonban így felelt: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." Jézus így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!" Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől." Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lukács 9:57-62)

Ne nézz hát hátra! Vár a valódi cél, hogy olyan légy, mint Mesterünk, aki ezt mondta:

A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. (...) Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok? Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult. (Lukács 6:40.46-49)

Keresztényként mindenben Jézust kell követnünk kitartóan és hűségesen, s nemcsak hallanunk, de meg is kell tartanunk igéjét, mert ő ezt mondta:

Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (János 8:31-32)

A többség azonban ma sem akarja igazán megváltoztatni az életét, s a valóság az, hogy kevesen értik meg és cselekszik azt  (Máté 7:13-14, 22:14; Lukács 12:32, 13:22-24, 18:8), amire Jézus hív!

Mi is HÍVUNK: KÖVESSÜK JÉZUST!