Egyikünk sem élhet ezen a világon és a nap fényében sem örvendezhet anélkül, hogy emellett Isten jóságát ne tapasztalná (Máté 5:44-45). Isten szeretetből teremtett minket, jóságából formált meg az anyaméhben (Zsoltárok 139:13-16).

Hogyha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy az életünk nem tökéletes, mindannyian bűnösök vagyunk, mert vétkeztünk. Viszont a tökéletes Isten jelenlétében csak tökéletes jóság, szeretet és szentség lehet: ezek az ő elvárásai (Máté 5:43-48; Jakab 1:4; 2 Timóteus 3:17). Istennek nincs szüksége ránk, de nekünk szükségünk van őrá: szeretetére, jóságára, kegyelmére és megbocsátására. A Zsoltárok könyve írja:

Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. (Zsoltárok 145:8-9)

Egyedül Isten az, aki lényéből fakadóan méltó az imádatra és a tiszteletre. Dicsőítenünk kell őt önmagáért, és mindazért, amit értünk cselekedett, megmutatva számunkra lényének legmélyebb értelmét, a szeretetet. János ezt írja:

Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1 János 4:9-10)

A bűn valóság, ami elválaszt Istentől (Ézsaiás 59:1-2), és megtérés hiányában a halálra vezet (2 Korinthus 7:10). Istennek jósága azonban bűnbánatra tud indítani és megbánhatatlan megtérésre ösztönöz. Pál ezt írja:

Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? (Róma 2:4)

Senki sem válthatja meg önmagát. Isten örök szeretetéről való bizonyságtételeként megjelent Jézus Krisztus, hogy megváltson minket. Jézus eljövetele e világba Isten jóságának legnagyobb tette, és ez a jóság Jézus Krisztusban megjelent. Pál ezt írja:

De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentszellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. (Titusz 3:4-7)

Istentől minden rossz távol van, hiszen lényege a jóság (1 János 1:5). Ő természetesen nem kívánja egyetlen ember halálát sem, Jézust is beleértve (Ezékiel 18:23, 33:10-11. 18-20). Ő mindenkit a vele való szeretetkapcsolatra akar hívni, hogy örökké éljen. Az örök halált az ember választja, ami az ő szabadon döntött bűnének következménye (János 8:24). Az emberek Jézust is a saját döntésükből kifolyólag feszítették meg. Bár Isten megengedte ezt (Zsidó 2:9), de úgy, hogy az ő örökkévaló szándékát mégis megvalósítsa. Mert Isten a Fiút azért küldte a világba, hogy életünk legyen (János 3:16-17, 10:10), s felismerje mindenki a Megváltót. A többség azonban nem hitt ő benne...

Az a bűntett, hogy Jézust megölték, a zsidók, főként a zsidó vallási vezetők kemény ellenszegülésének végkifejlete volt a Szent Szellem munkája ellen (Apcsel 7:51-53). Elutasították Isten erős hívását Jézus személyében a megtérésre. Nem ismerték fel (Apcsel 13:27; 1 János 3:1), és nem fogadták be őt (János 1:10-11). Isten szándéka ellen cselekedtek. A döntésük által meghozott gonosz tettük azonban nem hiúsította meg az ember megváltásának isteni szándékát, mert Jézus a halálra is önként kész volt minden emberért. Ő nem kereste a saját elismerését, elfogadását vagy megbecsülését, mint egy erőskezű uralkodó, aki hatalmával élve magabiztosan kerül ki minden helyzetből, s az emberektől minél több dicsőséget és felmagasztalást vár. Jézus a bűnös testhez hasonló formában (Róma 8:3), esendő és erőtlen emberként jött Istentől közénk, akit a világ megvetett, akivel nem törődtek, aki az emberektől (még a saját tanítványaitól is: Márk 14:50; János 16:32) elhagyatott volt. Aki elszánt akarattal nemcsak hogy tudatosan szembenézett a szenvedéssel járó halállal, hanem azt minden bűntől mentesen alázatos szolgaként hálával fogadta el. Azáltal, hogy nem állt ellen a gonosz emberek gyűlöletének (Jakab 5:6), hanem felvállalta mindenkiért az erőszakos halált, végső győzelmet aratott a világ felett. Mert Jézus így győzte le a gonoszt, s nem úgy, mint egy dicsőséggel övezett erős király. Ő nem a saját erejére hagyatkozott, hanem Istenben bízott, aki állandóan uralta az egész életét, mivel szerette az Atyát (János 14:31). Ezért Isten sohasem hagyta el, sőt a halálában különösképpen közösségben volt vele (Kolossé 1:19-20, 2:9), mert Jézus még a kínok között sem viszonozta a gonoszságot gonoszsággal (1 Péter 2:23), hanem épp ellenkezőleg, így végezte be kereszthalála által azt, amit akkor senki sem sejtett meg: szabad utat nyitott lelkünk Atyjához (Efezus 3:12).

A kereszt a megváltás titka, ahol Jézus világ általi megvetettsége ellenére, Isten a mindenen túlmutató örök jóságát és az önátadó végtelen szeretetét mutatja meg a világnak egyszülött Fiában. Pál ezt írja:

Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. (Róma 5:8)

Jézus önmagát, az életét adta értünk, meghalt, majd feltámadt, hogy teljes és tökéletes odaadása által ma is valóságosan szabaddá tegyen bennünket az odaadó szeretetre testvéreinkért. János ezt írja:

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. (1 János 3:16)
Mert Jézus ezt mondta: Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János 13:34-35)

Isten a legtöbbet, magát ajándékozta nekünk. Élete által élhetünk (1 János 4:9). Elveszünk, ha mi mégsem engesztelődünk ki vele (1 Korinthus 1:18; 2 Korinthus 4:3; 2 Thesszalonika 2:9-10). Bármilyen elgondolás, ami nem az Istennel való kapcsolatra vezet, hamis út. Egyedül azáltal békülhetünk meg Istennel, ha Jézusban hiszünk, és nem hamis célokat követünk: önmagunkban, képességeinkben, érzékeinkben, saját erőnkben, valamilyen eszmében, emberek nyújtotta biztonságban, földi javakban, pénzben... bízunk. Akkor sem juthatunk Istenhez, ha a róla alkotott emberi elképzelésünkhöz ragaszkodunk. Sőt ma már az egyre jobban elterjedt különböző kereszténynek nevezett hamis tanokkal is könnyen becsaphatjuk önmagunkat.

Isten jóságos gondoskodásának köszönhetően a Jézusban való hit hiteles és kizárólagos írott forrásaként és a keresztény tanítás egyedüli biztos alapjaként napjainkig fennmaradt a Biblia. Isten tanítása maga az igazság, ami felettünk áll, s ha szeretjük őt, akkor szabadon alárendeljük ennek magunkat. Jézus Krisztus személye és tanítása a szent írás segítségével, de csak a Szent Szellem kinyilatkoztatásának jóvoltából ismerhető meg. Azonban Isten Igéje, ami bennünket életre kelt (János 6:63), ma is valóság lehet az életünkben,  így Isten úgy tesz minket eggyé magával, hogy a világ általunk is felismerje Jézust, aki így imádkozott:

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (János 17:20-23)

Isten jósága arra tanít, hogy minden feltétel nélkül teljesen rábízzuk magunkat mindarra, amit Jézus mond. Szükségünk van rá, hogy tőle tanuljunk, mert nélküle elveszünk és meghalunk. Nélküle életünk kiüresedik és elveszíti valódi mély értelmét, ugyanis minden ember azonosságát és értékét az határozza meg, amit vagy akit legjobban szeret:

Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. (János 14:23)

Mily nagy ajándék, hogy Jézus befogadása által Isten teljes lénye vesz lakozást az emberben (János 14:17. 20. 23), mert felülről született élete senkinek sem lehet, ha Isten nem hajol le hozzá. Mivel ő örökké kapcsolatban akar lenni gyermekeivel, ezért földi létünk minden napján közel hajol hozzánk, és jóságával táplál minket. A Zsoltárok könyve írja:

Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. (Zsoltárok 31:20)

Isten jósága és kegyelme egyes megpróbáló helyzetben viszont különösen megmutatkozhat, amikor ő mégis nagyon közel van hozzánk. Jóságos lényéből kifolyólag hűségesen megőriz a gonosztól, ha az iránta való szeretetből a jót tesszük és kerüljük a rosszat. Szelleme által mindig óva int a bűntől, de ha mi hűtlenekké válunk, mert nem harcolunk kitartóan a bűn ellen, akkor elveszíthetjük a legdrágább (életünknél is értékesebb!) kincset. Bár Isten hűsége végtelen (2 Timóteus 2:11-13), nem nézi el a bűnt, ezért jósága szoros kapcsolatban van szigorúságával. Pál ezt írja:

Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. (Róma 11:22)

Az Úr betölti követőit a Szentszellem erejével, hogy aztán maguk is őszintén jóságosak legyenek, minden jó cselekedetre alkalmasak. Isten Jézusban nemcsak megbocsát, hanem napról napra megújít és átformál (Kolossé 3:10), ha hozzá fordulunk. Isten ismeri minden gyengeségünk. Tudja mi az, amit el tud várni tőlünk, mert minden segítséget megad valamennyi lépéshez, hogy Fiához hasonlóvá legyünk (1 János 3:2; Róma 8:29). Jóságának természetfeletti ereje csodás módon alakítja át a megváltott bűnöst folyamatosan egyszülött Fiának képére. Mert Jézusban mutatkozik Isten jósága az Úr útjának hívei iránt túláradóan, hogy senki se dicsekedjék. Pál ezt írja:

De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. (Efezus 2:4-10 - Károli Gáspár fordítás)

Kegyelméből tart meg minket Isten. Élete senkinek sem lehet, ha ő nagy jóságából Krisztus Jézusban meg nem bocsát. Ő nem a bűneink szerint bánik mivelünk (Zsoltárok 103:8-14), ezért mivel ismerjük nagy irgalmát és jóságát, vétkeinktől szabadon hirdetjük őt, mert tudjuk, hogy

az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. (Zsoltárok 145:17)

EZÉRT TÉGED is HÍVUNK:  KÖVESSÜK JÉZUST!