Isten-e Jézus? Mit állít a Biblia?

A Biblia Istenként nyilatkoztatja ki az ember Jézus Krisztust. 

Az Ószövetségben is olvasható, hogy a Messiás Isten lesz:

(Ézs 9,5)

Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!

Az egyedül Istenre vonatkozó kijelentéseket az Újszövetség Jézusra vonatkozólag is ugyanúgy használja:

• Isten az Úr (Zsolt 105,7), a Királyoknak Királya (1 Tim 6,15) és Uraknak Ura (5 Móz 10,17):

(Jel 17,14; 19,16)

Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek.

Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.

(Apcsel 10,36)

Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!

(Júd 4)

... és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust ...

• Isten a Teremtő (Ézs 40,28):

(Kol 1,16)

Mert benne (Jézusban) teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.

(1 Kor 8,6)

nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.

• Isten az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég (Ézs 41,4; 44,6; 48,12):

(Jel 1,8.17-18; 21,6; 22,12-13)

Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.

És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

• Isten az igaz bíró, a szívek és a vesék vizsgálója (Zsolt 7,10-12; Jer 11,20; 17,10):

(2 Tim 4,8)

végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
(Jel 2,23)
...megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.

• Isten az egyedüli Üdvözítő (Ézs 43,11):

(Lk 2,11)

üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

(Apcsel 4,11-12)

Ez (Jézus) lett a sarokkő, amelyet ti, az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.

• Isten változhatatlan (Zsolt 102,28):

(Zsid 13,8)

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

• Istené a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, a tisztesség, és a dicsőség (Jel 7,12; Jób 12,13; Dán 2,20; Róm 11,33-36):

(Jel 5,12-13)

és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!

Egyedül Isten tehet szabaddá bűneinktől (Zsolt 130,7-8; Ézs 43,25; Jer 31,34):

(Lk 5,20-21)

Ő pedig látva hitüket, így szólt: "Ember, megbocsáttattak a te bűneid." Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?"

(Lk 7,48-49)

Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?"

Egyedül Isten méltó az imádatra (Mt 4,10; Jel 19,10; 22,8-9), de Jézus megengedte, hogy imádják őt, ellentétben az angyal (Jel 19,10; 22,8-9) vagy Péter (Apcsel 10,25-26) esetével.

(Mt 14,33)

A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!"

(Mt 28,9)

És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.

(Lk 24,52)

Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe

(Jn 9,38)

Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta őt.

(Jel 5,8.13-14)

és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt...

És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: "A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!" A négy élőlény így szólt: "Ámen!" És a vének leborultak, és imádták őt.

(Jn 5,22-23)

Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.

Jézust azért ölték meg, mert Istenné tette magát:

(Jn 5,18.23; 8,19.24.58-59; 10,30-33.37-38; 12,44-45; 14,9; 17,10)

Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.

Erre megkérdezték tőle: "Hol van a te Atyád?" Jézus így válaszolt: "Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."

"Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben."

Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok." Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

"Én és az Atya egy vagyunk." Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat."

Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában."

Jézus felemelve a hangját ezt mondta: "Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem."

Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát." Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?

(Jézus imádkozik) ...és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém...

Tamás Jézust Urának és Istenének vallja:

(Jn 20,28-29)

Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."

János is Istennek nevezi Jézust:

(1 Jn 5,20)

De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.

(Jn 1,18)

Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Bár a késői kéziratok szerint a Jn 1,18 versben egyszülött Fiú áll, de egyrészt ez a könnyebb olvasat, másrészt az összefüggés alábbi igéiben egyértelmű, hogy János a megtestesült Logoszról, mint Istenről ír:

(Jn 1,1.3.14.)

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Pál szintén kijelenti, hogy Jézus Isten volt emberi testben:

(Kol 1,19; 2,9)

Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék

Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg

(Fil 2,6-8)

Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

(1 Tim 3,15-16)

Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja: Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

(Ef 5,1-2)

Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.

Ahogyan a Zsidókhoz írt levél 13,12-ben, úgy a következő versben is Jézus életének kereszthalálig való odaadásáról ("tulajdon véréről") van szó:

(ApCsel 20,28)

Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.

Jézus Isten és Üdvözítő, a dicsőség Ura:

(Róm 9,5)

akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenekfelett: áldott legyen mindörökké. Ámen.

(Tit 2,13)

mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését

(2 Pt 1,1-2)

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében.

(1 Kor 2,8)

Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.

A Zsidókhoz írt levélben az Atya így szól Jézusról:

(Zsid 1,6-8)

Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: "Imádja őt az Isten minden angyala!" És az angyalokról ugyan ezt mondja: "Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává", de a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája."

Minden imádság egyedül csak Istenhez szólhat (Zsolt 65,3; Ézs 63,16). Az újszövetség tanúsága szerint azonban a tanítványok segítségül hívták Jézus nevét (Apcsel 9,13-21; 22,16-19), azaz imádkoztak hozzá:

(Apcsel 7,59-60)

Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: "Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" És amikor ezt mondta, meghalt.

(2 Kor 12,8-9)

Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

(Róm 10,9-13)

Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg." Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."

(1 Kor 1,2)

az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják

(1 Tim 1,12)

Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt.

(Jel 22,20)

Ámen. Jöjj, Uram Jézus!