Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. (Zsoltárok 104:24)

Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. (Zsoltárok 136:5)

Isten bölcsességének mérhetetlen gazdagságát már a rendkívül változatos és összetett teremtett világ is hirdeti számunkra: az atomi elemektől kezdve a világűrön át az univerzum távoli részéig... benne a földön lévő összes élőlény a hegyek és felhők magasságától a tengerek és barlangok mélységéig. Mindezt ő szeretetből hozta létre, hogy megajándékozzon minket, és örömöt, hálát, dicséretet ébresszen bennünk Teremtőnk iránt. Az ő örök hatalmát és istenségét a mi törékeny parányi mivoltunk számára így tette láthatóvá (Róma 1:19-20), de isteni ereje és határtalan bölcsessége folytán ennél még sokkal különb ajándékról gondoskodott számunkra örök elhatározása szerint, még mielőtt bármit is megteremtett volna. Pál ezt írja:

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. (Efezus 1:3-8)

Isten magát ajándékozta nekünk: Fiát küldte el hozzánk, hogy Jézusban fiaivá fogadjon minket. Akaratának e titkát, mely őbenne öröktől fogva el volt rejtve (Kolossé 1:26-27; Efezus 3:9-11), Krisztusban megismertette velünk. Pál ezt írja:

Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. (Kolossé 2:3)

Krisztus országának titka azonban nem mindenkinek adatik meg, mert feltételhez kötött:

Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik, hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak. (Márk 4:11-12)

Természetesen a szent Isten azt akarja, hogy mindenki vele éljen, azaz megtérjen (2 Péter 3:9; 1 Timóteus 2:4) és bűnbocsánatot kapjon. Ezért küldte egyszülött Fiát is a világba (János 3:16-18). De a vele való életnek egyrészt az a feltétele, hogy hozzá méltón akarunk élni, azaz szentül és kegyesen. Másrészt bűnbocsánatot csak akkor kaphatunk, ha belátjuk bűneink súlyát és mélységét, ezért aki nem bánja teljes szívéből bűneit, már ítélet alatt van:

Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek. (János‬ ‭9:39‬)

Mert Jézus nem azokért jött, akik igaznak tartják magukat, hanem a megtérő bűnösökért:

Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. (Lukács‬ ‭5:31-32‬)

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lukács‬ ‭19:10)

Már az Ószövetségben is olvashatjuk, hogy Isten elrejtőzik és nem válaszol azoknak, akik nem méltók rá:

Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik; elrejti majd akkor az arcát előlük, mert gonosz tetteket követtek el. (Mikeás 3:4)

Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. (Ézsaiás 59:1-2)

Jézus idejében ugyanígy el lett rejtve a békességre vezető út a vallásos zsidók szeme elől is (János 12:36-43), mert nem ismerték fel Isten bizonyságtételét Jézusban az ő szeretetéről (Lukács 19:41-44). Istené a dicsőség és bölcsesség, hogy országának titkát elrejti e világ elől, és felfedi a gyermekeinek, hogy ismertté legyen általuk sokféle bölcsessége:

Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. (Lukács 10:21)

Jézus nem csak annak volt teljes tudatában, hogy e világ fejedelmei milyen gonoszak, hanem azt is tapasztalta, hogy a többség nem kér Isten szeretetéből, hogy bűneikből megtérjenek és vele éljenek (Máté 7:13-14, 22:14; Lukács 12:32, 13:22-24, 18:8).

A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: "Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." (Máté 13:10-15)

Bár a bűntől formált világban újra és újra előfordul, hogy egyesek Istennel járnak (Zsidó 11:4-38), azonban e világ szüntelen szembehelyezkedik Istennel, amiről legnyilvánvalóbban Jézus keresztje tanúskodik, aki azért jelent meg, hogy kibékítsen minket Istennel, még olyan áron is, hogy a gonosz emberek gyűlölete miatt (János 7:7, 15:18. 23-25) elszenvedje értünk a kereszthalált.

Mint ahogyan az igaz Ábel vére, folytatva minden meggyilkolt próféta esetével (Máté 23:29-36), úgy Jézus vére méginkább arról tesz bizonyságot (Zsidó 12:24), hogy az egész bűntől átformált világ a gonosz hatalmában van (1 János 5:19), és Isten elllensége marad "az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjáig" (2 Péter 3:6-7), mert bár Isten örök szeretetéről való bizonyságtételeként megjelent a világban a megígért Megváltó, de a dicsőség Urát megfeszítették. Pál ezt írja:

Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről. Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. Bölcsességet pedig a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Hanem amint írva van: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt." Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. (1 Korinthus 2:1-10 – Káldi-Neovulgáta fordítás)

Isten titkos bölcsességét e világ fejedelmei közül azért nem ismerte fel senki sem (Apcsel 13:27; 1 János 3:1), mert el van rejtve mindazok elől, akik elvesznek a bűneik miatt (2 Korinthus 4:3-4).

Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök. (János 9:41)

De hogyan is láthatták volna be bűneik súlyát és mélységét, teljes szívükből megbánva bűneiket, ha egyáltalán nem látják megtérésük szükségességét? (János 5:44-47) Mert egyrészt a hit nem mindenkié (2 Thesszalonika 3:2), hanem csak a szenteké, akikben megvan a megtérésre való hajlandóság és a közös harc a szentségért (Júdás 1:3). Másrészt ha valakinek a hitetlen és gonosz szíve végleg megkeményedik a hazugságban (János 8:37-44), arra már ebben a világban a biztos örök halál vár (Máté 12:31-32).  A szívek ismerője és vesék vizsgálója (Jeremiás 17:9-10) azt is tudja, hogy ki az, aki már sose fog a világosságra jutni, hanem a sötétség hatalmának eszköze marad e világon (Lukács 22:52-53). Jézus nagyon jól látta azt, hogy mi vár (Máté 23:14; Márk 12:38-40) az önigazult vallásos zsidókra (Máté 8:12), és nem kergetett hiú ábrándokat (Máté 23:15. 33). Tudta, hogy visszajövetelekor "összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket" (Máté 13:36-42). Ugyanígy Pál is irreálisnak mutatja be az 1 Korinthus 2:8 (külső link) versben annak a lehetőségét, hogy talán felismerik, azaz Izrael egész népe kezdettől fogva engedelmeskedik Jézusnak, s az övéi befogadják és nem feszítik meg. Épp ellenkezőleg: Jézust, az élet szerzőjét megfeszítették! Ennek meg kellett történnie (Lukács 24:25-26), mert megkövéredett a nép szíve (Apcsel 28:25-28), és nem mutatott megtérést. Ez a bűn életet pusztító valósága: igaznak tartani magunkat Istennel szemben (Lukács 18:9-14; 1 János 1:8-10). Ezért végül a zsidók átadták Jézust Pilátusnak, és e világ fejedelmei megegyeztek a dicsőség Ura ellen. Lukács ezt írja:

"Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen." Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. (Apcsel 4:26-28)

Isten minden körülmények között mindenki számára mindig a legjobbat akarja, és bár mindent előre tud, de mégsem tervez előre a bűnnel és a gonosszal (1 János 1:5), mert tőle minden rossz távol van (Jakab 1:13. 16-17). Ő nem akarhatja a rosszat és a bűnt, és ilyen módon a Fia kegyetlen kivégzését sem. De abban az értelemben akarta, hogy a Fia vállalja a keresztet, hogy így nyilvánítsa ki számunkra örök szándékát, ami mindenkitől független és megváltoztathatatlan. Mert ő már öröktől fogva eltervezte, hogy megmutassa isteni lényének legmélyebb lényegét, szeretetének hatalmát és erejét, Fia engedelmes, alázatos, és odaadó szolgálata által. Ezért Jézus a halála által is csak arról tesz még inkább bizonyságot, hogy milyen nagy az Isten szeretete irántunk: a Fiú önként adta a halálra életét, hogy a halálból megmentsen, azaz ő szó szerint is az életét adta oda értünk (János 15:12-13). Mert szeretetének lényege az odaadás. Csak ilyen értelemben rendelte el előre a mindenható és mindent tudó Isten Jézus megváltó halálát.

Annak ellenére küldte el Fiát a világba, hogy ő már előre tudta azt, hogy a bűntől megváltó szeretetére a gonosz emberek válasza ugyanaz lesz, mint amit maga a gonosz is - aki "embergyilkos volt kezdettől fogva" - tesz az emberrel (János 8:40-44): a tulajdon szeretett Fiát megvetik és csak azt az egyet kívánják: Halál az "örökösre"! Amit Jézus példázatban így mondott:

Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit fog velük tenni a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Ez nem történhet meg! Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: "A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő"? Aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt. Az írástudók és főpapok már abban az órában el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot. (Lukács 20:13-19)

Bár az Örökkévaló Isten eleve ismerte azt, hogy e világ fejedelmeinek válasza a gyűlölet lesz (Apcsel 3:18), mégis az Atya úgy küldte el szeretett Fiát a saját világába, amit alkotott, hogy őt majd "meg fogják becsülni", hiszen az "övéihez" fog érkezni (János 1:10-11). Előre tudván azt, hogy mit fognak a saját teremtményei tenni Jézussal, a mindentudó Isten mégis elküldi a Fiút a világba, hogy kijelentse önmagát (János 17:3). Határtalan bölcsességénél és erejénél fogva megmutatja szeretetének hatalmát a világnak Fia által: olyan szeretettel győzi le a gyűlöletet, hogy kész volt még a halálra is adni Fiát értünk, akik ellenségei voltunk (Róma 5:6-10). Mert ő nem tud más lenni, hanem az önmagát  önzetlenül odaadó szeretet (1 János 4:8. 16). Pál ezt írja:

Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. (Róma 5:8)

A megváltásnak nem volt más útja csak egyedül Krisztus keresztje: "az Isten ereje és az Isten bölcsessége", ahogyan az örök szeretet megszégyenítette a gyűlöletet (Kolossé 2:15), az élet legyőzte a halált, és az igazság diadalmaskodott a gonoszság felett. Pál ezt írja:

Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. (Galata‬ ‭6:14‬)

Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: "Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem." Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: "Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék." (1 Korinthus 1:17-31)

Isten megmutatta szeretetének hatalmát, és elrejtett bölcsességét, amelyet öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Mert isteni erejénél fogva Fia megváltó halála után Jézust feltámasztotta (Apcsel 5:30, 17:31), ami számunkra bizonyságtétele annak, hogy ő megtörte a halál erejét. 

Még a tanítványai is azt gondolhatták, hogy Jézus halálával mindennek vége, de nem győzhet az igazságtalanság: az élet legyőzte a halált. Mert "lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt" (Apcsel 2:23-24). Jézus "a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult" (Róma 1:4). Aki vele él a halál után is vele fog élni:

Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? (János 11:25-26)

Jézus meghalt és feltámadt értünk, a mi megigazulásunkért, hogy neki éljünk szent életet (2 Korinthus 5:15). Jézus él, a halál nem uralkodhatott rajta (János 14:30), ő az Úr! Neki hatalma van, hogy igazságosan ítélkezzék mindenki felett (Jelenések 1:17-18), hiszen ő a földi élete során mindig is bízott Isten igazságosságában (1 Péter 2:23). Jézus feltámadt és megjelent, de csak azoknak, akik hittek őbenne (Apcsel 13:29-37). Péter ezt mondta:

Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. (ApCsel 10:39-41)

Az apostolok tanúságot tettek az életről: amit hallottak, amit szemükkel láttak, amit megfigyeltek, amit kezükkel is megtapintottak...

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. (János 20:24-29)

Mi is őt szeretjük, pedig nem láttuk, s őbenne hiszünk, bár most sem látjuk (1 Péter 1:8-9). Ahogyan földi élete során, úgy Jézus most is megbocsát a megtérő bűnösöknek, és minden segítséget megad a megszentelődésük kimunkálásához, hogy elnyerjék az örök életet. Pál ezt írja:

Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. (Róma 8:34)

Jézus feltámadt a halálból és továbbra is közbenjár (János 17:26). Feltámadása és megdicsőülése után is segíti övéit az erőtlenségeikben, hogy mindenki, aki általa járul Istenhez, megkapja mindazt, ami életének megváltozásához, a kitartáshoz, és a célba érkezéshez szükséges. Jézus, aki most az Atyánál van, erőt tud adni a megújulásban a hit engedelmességére eljutni, és ahogyan Pál írja,

ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róma 8:26)

Mert Isten a gyermekeinek adta a bölcsesség és kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjék őt, és feltámadása erejét (Efezus 1:17-20).

Isten a Szellemét adja, de nem mindenkinek. Mert eljött az, "akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri" (János 14:17), de azok számára, akik hisznek, ő Isten bizonyságtétele. János ezt írja:

És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. (János 16:8-11)

Jézus elküldte a megígért Szentszellemet, aki ma is bizonyságot tesz a Fiúról: láthatatlanul, halkan és szelíden, mint a szél (János 3:8), de nem észrevétlenül, mert olyan erővel munkálkodik, mint a lángoló tűz, ami szétéget bennünk minden gyengeséget és bűnt. Jézus ezt mondta:

Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! (Lukács 12:49-50)

Gondoljunk rá, aki még akkor is, mikor őt fájdalmak és kínok gyötörték a kereszten, nem törődött a gyalázattal, hanem megaláztatásában is Isten után szomjazott lelke és sóvárgott teste (János 19:28; Zsoltárok 63:2-4; János 19:29-30). Mert Jézus jobbnak tartotta még a saját életénél is Isten szeretetét, s mint Isten alázatos szenvedő szolgája (Ézsaiás 52:13-53:12 - Szent István Társulati Biblia fordítás) kereszthalálával beteljesítette az Atya akaratát és megdicsőült (János 17:4-5). Most az Atya jobbján van, hogy eggyé tegye tanítványait magával, s így Istennel (János 17:23), és ha "eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is." (Róma 6:5)

A megváltás titka végigkíséri a történelmünk egészét, a kezdetektől fogva napjainkig. Bár a keresztények Krisztusban elrejtett élete (Kolossé 3:1-4) nem észrevétlen a világ számára (János 13:34-35, 17:23), de a bölcs Isten ma is csak azokkal ismerteti meg nevét, akik szeretik őt (János 14:21-26). A Pártfogó, a Szentszellem Jézus követőivel van, tanítja őket, és segít a harcaikban, hogy kitartóan várják ama nagy nap eljöttét, megváltásuk beteljesedését (Róma 8:23). Pál ezt írja:

És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. (Efezus 4:30)

Tudjuk, hogy Isten nagyon jól ismeri gyermekei minden gyengeségét, és neki van hatalma és ereje arra, hogy megerősítse őket, ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett (Róma 16:25-27). Isten saját akarata és változhatatlan elhatározása eléri célját (Ézsaiás 46:9-10, 55:10-11), hisz gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége kimeríthetetlen! Ő véghez viszi örök tervét az akarata szerint még akkor is, ha teremtményei közül a többség azzal nem ért egyet, s annak ellenére is, hogy a mai önigazult vallásos világ nem Jézust követi, hanem a bűnt nem látva az írástudókhoz és farizeusokhoz hasonlóan képmutató életet él (Máté 23:13. 15. 27-28. 33).

DE Mi KÖVESSÜK JÉZUST!

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! Mert "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadója? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Róma 11:33-36)