(2Móz 20,20)
Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!

(Péld 3,7)
Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!

(5Móz 13,5)
Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, az ő parancsait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok!

(5Móz 5,29)
Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor.

(Zsolt 112,1.7-8)
Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire.

(Zsolt 128,1)
Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár.

(5Móz 10,12. 20)
Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. Az Urat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj!

(5Móz 6,24)
Az Úr megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor, és éltet bennünket az Úr, ahogyan van ez ma is.

(5Móz 8,6)
Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed!

(5Móz 17,19)
Legyen az nála, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, az Urat; őrizze meg ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket.

(Józs 24,14)
Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok!

(Zsolt 34,8.10. 12)
Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.

(Péld 23,17-18)
Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.

(3Móz 19,14)
A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én vagyok az Úr!

(1Sám 12,24)
Csak féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!

(2Kir 17,36-39)
Az Urat féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, mert ő hozott föl benneteket Egyiptomból nagy erővel és kinyújtott karral. Tartsátok meg a rendelkezéseket, az istentisztelet módját, a törvényt és a parancsolatot, amelyeket megíratott számotokra, és teljesítsétek azokat mindenkor; más isteneket pedig ne féljetek! Ne feledkezzetek el a szövetségről, amelyet veletek kötöttem, és ne féljetek más isteneket! Az Urat, a ti Isteneteket féljétek, és ő megment benneteket minden ellenségetek kezéből!

(Ézs 8,13)
A Seregek Urát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek, akkor ő is megszentel.

(1Pt 2,17)
Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

(Jel 14,7)
és hatalmas hangon így szólt: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!"

(5Móz 6,2)
Féld Istenedet, az Urat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess.

(Jel 19,5)
És megszólalt egy hang a trónus felől: "Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok".

(Zsolt 22,24)
Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind!

(Zsolt 115,11)
Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.

(Zsolt 135,20)
Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak félitek az URat, áldjátok az URat!

(Zsolt 130,4)
De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.

(Mal 3,20)
De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak.

(ApCsel 10,34-35)
Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.

(Zsolt 86,11)
Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.

(Zsolt 25,12-14)
Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.

(Péld 14,2.16. 26-27)
Aki egyenes úton jár, féli az Urat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott. Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az. Az Úrnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.

(Péld 22,4)
Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet.

(Péld 19,23)
Az Úr félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem.

(Jób 28,28)
Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.

(Péld 16,6)
Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól.

(Péld 8,13)
Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat, meg az álnok beszédet gyűlölöm.

(Péld 10,24.27)
Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek.

(Péld 15,16.33)
Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!

(Péld 9,10)
A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.

(Ézs 11,2-3)
Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt,

(2Kor 5,11)
Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk.

(Zsolt 111,10)
A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.

(Zsolt 19,10-11)
Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.

(Ézs 33,6)
Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá; az Úr félelme lesz a kincse.

(Péld 2,1-5)
Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret.

(Péld 1,7.28)
Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották; nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet.

(Ézs 29,13-14)
Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad.

(Zsolt 31,20)
Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.

(Zsolt 147,11)
Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.

(Zsolt 103,8-18)
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.

(Zsolt 145,19)
Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.

(Jn 9,31)
Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.

(Zsid 11,7)
Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.

(Zsolt 119,63. 74. 79. 120)
Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert igédben reménykedem. Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet. Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől.

(2Krón 26,5)
Az Istent kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten.

(Péld 31,30)
Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.

(Péld 28,14)
Boldog ember, aki mindig istenfélő, de a kemény szívű bajba esik.

(Préd 8,13)
A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga, és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent.

(Zsolt 36,2-3)
A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.

(1Tim 5,20)
Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon.

(Fil 2,12-13)
Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

(Zsid 12,28)
Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.

(1Tim 2,2)
hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.

(1Pt 1,17-19)
Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

(Zsolt 2,11)
Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok!

(Ézs 57,11)
Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?!

(Jer 2,19)
Saját gonoszságod ver meg, elpártolásod fenyít meg téged. Tudd meg, és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem félsz engem! - így szól az Úr, a Seregek Ura.

(Lk 23,40)
De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!"

(1Kir 8,39-40)
te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét, hogy féljenek téged egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál.

(Jón 1,16)
Ezért az emberek nagy félelemmel félték az Urat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak.

(Zsid 5,7)
Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.

(1Tim 3,16)
Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

(1Tim 4,7-8)
A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben, mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.

(1Tim 6,3-7.11)
Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.

(2Tim 3,5.12)
Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják.

(Tit 2,11-14)
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.

(2Pt 1,3)
Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.

(Tit 1,1)
Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola az Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint,

(Jak 1,26-27)
Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

(2Pt 2,9)
Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.

(2Pt 3,11-12)
Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!