Bűnösként születünk?

A bűn eredete és hatása – Mi változott meg az első ember után?

Az első bűneset mindannyiunk életére hatással van: egy olyan világba "érkezünk", ahol a rossz jelenléte sokszor természetesnek tűnik, és a helyes döntés gyakran nehezebb. Bár a környezetünk és a hajlamaink megváltoztak, a Biblia arra irányítja a figyelmet, hogy a halál nem egy örökölt „genetikai hiba” következménye, hanem az ember személyes döntéseivel is összefügg:

"Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett." (Róm 5,12)

Az első ember döntése óta valóban felfedezhetünk magunkban hajlamot a rosszra, de fontos különbséget tenni: a hajlam még nem azonos a bűnnel. A bűn ott kezdődik, amikor engedünk a kísértésnek, és saját döntésünkből a rosszat választjuk:

"Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz." (Jak 1,14-15)

Személyes felelősség – Miért felelünk a tetteinkért?

A Biblia több helyen is arra utal, hogy az ember felelőssége személyes: döntéseinknek súlya van. Jézus is arról beszélt, hogy a tisztátalanság nem kívülről érkezik, hanem a belsőnkből fakad. A bűn nem örökölhető teher, hanem személyes döntés következménye.

"Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná... Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert." (Mk 7,15.20-23)

Ez a gondolat arra hív, hogy ne csak a körülményeinket figyeljük, hanem a szívünk állapotát is.

A gyermekek tisztasága – Miért állította őket Jézus példaképnek?

Ha bűnösnek születnénk, Jézus aligha állította volna elénk a kisgyermekeket a tisztaság és a megtérés példájaként. Ő nem a „bűnös természetet” látta bennük, hanem azt az őszinte bizalmat és alázatot, amelyre nekünk, felnőtteknek is szükségünk van:

"...ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be." (Mt 18,2-5)

Ez az őszinte, nyitott gyermeki hozzáállás már az Ószövetségben is megtalálható, hangsúlyozva a lélek békéjét:

"Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem." (Zsolt 131,2)

Isten igazságossága – Szeretet és méltányosság

Isten igazságossága abban rejlik, hogy nem mások hibáiért kér tőlünk számot, hanem azért, amit mi magunk követtünk el. Isten igazságos jellemével nehezen lenne összeegyeztethető, ha egy olyan állapotért büntetne minket, amiről nem tehetünk. Ő a tényleges cselekedeteinket és a szívünk szándékait mérlegeli:

"Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom." (Ézs 13,11)

Ez inkább arra mutat, hogy a felelősség összefügg a személyes cselekedetekkel.

Szabad akarat – Választhatjuk a jót

Isten már a kezdetektől fogva úgy tekint ránk, mint akik képesek győzedelmeskedni a rossz felett. A bűnbeesés után is megmaradt az ember szabadsága: nem törvényszerű, hogy elbukjunk, hatalmunkban áll a jót választani a rossz hajlamaink ellenére is.

"Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta." (1Móz 4,7)

"Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig." (Zsolt 37,27)

Ez reményt ad: a küzdelem valós, de nem eleve eldöntött.

A szívbe írt törvény – Lelkiismeret

Az ember természete nem alapjaiban romlott a születésétől fogva. Jézus is rámutatott, hogy még az esendő emberekben is megvan a képesség a jóra és az önzetlen szeretetre:

"Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni..." (Lk 11,13)

Nem romlottnak születünk, hanem Isten képére formált lényekként: még a legnehezebb körülmények között is képesek vagyunk a jóra. A Biblia beszél arról is, hogy Isten törvényének lenyomata ott van az ember szívében, amit lelkiismeretként élünk meg. Ez egyfajta belső iránytűként működhet, még akkor is, ha nem mindig hallgatunk rá:

"...amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel... Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak..." (Róm 2,14-15)

Példák az igaz életre – Akik Istennek tetszően éltek

A történelem során, még a kereszténység előtt is voltak, akik keresték a jót és feddhetetlen életre törekedtek (mint Ábel, Noé, Ábrahám, Jób, Zakariás, Erzsébet, Nátánaél vagy Saul). Ez arra utal, hogy az ember képes Istennek tetsző életet élni.

Jézus pedig egy példázatában rávilágít, hogy a világ minden népe között akadnak olyanok, akik bár nem ismerték őt név szerint, de a szeretet cselekedetein keresztül mégis őt szolgálták:

"...valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." (Mt 25,40)

Jézus ebben a tanításban (Mt 25,31-40) elismeri és igaznak nevezi azokat, akik képesek voltak jót tenni, és rámutat, hogy ők is részesei lehetnek az örök életnek.

Isten alkotása csodálatos – Hogyan formál minket az Úr?

Ha valóban bűnösnek és teljesen romlottnak születnénk, nem kaphattunk volna olyan próféciákat, mint amilyen Sámsonról vagy Keresztelő Jánosról szólt, akiket Isten már az anyaméhtől fogva kiválasztott és megszentelt: 

"...Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében." (Bír 13,5)

"...már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel..." (Lk 1,15-16)

Mindenki bűntelenül születik ebbe a világba. Isten, aki maga a jóság, nem alkot semmi rosszat – ő minden életet szeretettel és tervvel indít útjára:

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt." (Zsolt 139,13-14)

"Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem." (Zsolt 22:11)

"Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen." (Zsolt 71:6)

"...úgy formáltál, mint egy agyagedényt... Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet." (Jób 10:9-12)

Ezek a versek inkább egy szeretettel induló életet mutatnak be, mintsem eleve romlottságot.

• Mit jelent ez a mindennapjainkban?

Mindez a hétköznapok szintjén is elgondolkodtató lehet. Ha az ember Isten alkotása, akit ő már az anyaméhben formált, akkor az élet nem pusztán véletlen, és nem szükségszerűen a rosszból indul.

Sokszor tapasztaljuk, hogy van bennünk egy vágy a jóra, a tisztaságra, a teljességre. Ez a vágy félrevezethet, ha nem a megfelelő helyen keressük a beteljesedést.

A Biblia szerint ez a keresés végső soron Isten felé mutathat. A gyakorlatban ez jelentheti azt, hogy figyelünk a lelkiismeretünkre, és igyekszünk a jót választani – lépésről lépésre.

Talán úgy is megfogalmazható, hogy a valódi beteljesedés nem a külső dolgokban található meg, hanem abban, hogy visszatalálunk Istenhez, és újra és újra felé fordulunk, aki életet adott és gondot visel ránk.

Mi, keresztények, együtt járjuk az utat Isten felé. Legyél részese közösségünknek: osszuk meg egymással tapasztalatainkat, és segítsük egymást abban, hogy követhessük Isten útját a mindennapokban.