Mit mond a Biblia önmagáról?

Jézus szava: Iránytű és szilárd alap

Amikor az élet nagy kérdéseire keressük a választ, Jézus szavaihoz fordulhatunk, amelyek nem csupán emberi gondolatok, hanem az igazságot tárják fel előttünk. Ő azért jött, hogy megmutassa nekünk az Atya akaratát, és ma is az élet forrása számunkra. Az evangéliumban ezt olvassuk:

"Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem." (Jn 12,48-50)

Mivel Jézus saját szavait az igével azonosította, és Isten beszédét az igazsággal, számunkra ez biztos pont a bizonytalanságban. Így olvassuk:

"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (Jn 17,17)

Isteni ihletettség – Nem csak egy könyv a sok közül

A Biblia nem csupán bölcs tanácsok vagy történelmi feljegyzések gyűjteménye, hanem Istentől ihletett, hogy formáljon, tanítson és felkészítsen minket a jóra. 

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2 Tim 3,16-17)

Olyan ez, mint egy lámpás: fényt hoz oda, ahol eddig sötétség vagy bizonytalanság volt. Nem emberi akarat szülte, hanem a Szentszellem érintette meg a szerzőket, hogy ma is hozzánk szólhasson. Péter apostol így ír erről:

"...egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek." (2 Pt 1,19-21)

A kinyilatkoztatás teljessége – Miért nincs szükség "új" üzenetekre?

Isten nem hagyott minket bizonytalanságban: Jézus Krisztusban kijelentette önmagát, és mindent elmondott nekünk, ami az üdvösségünkhöz és a vele való kapcsolathoz szükséges. 

"...ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk..." (Zsid 1,1-3)

Ez a kinyilatkoztatás teljes és befejezett – olyan, mint egy ajándék, amelyből sem elvenni nem kell, és amelyhez hozzátenni sem szükséges, mert tökéletes úgy, ahogy van, hiszen Jézus maga is tökéletes volt. Ezt a teljességet fejezi ki az is, ahogyan Jézus a tanítványaihoz szólt: nem tartott vissza semmit abból, amit az Atyától kapott:

"...barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)

Az üzenet tisztaságának védelme

A Biblia több helyen is utal arra, hogy Isten igéje teljességében és tisztaságában áll előttünk, amelyhez nem szabad hozzátenni, és amelyből nem szabad elvenni (Jel 22,18-19). Az Írás szentségére figyelmeztet a Példabeszédek könyve is:

"Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!" (Péld 30,5-6)

A Biblia tanúsága szerint Isten szava megbízható és teljes, ezért az emberi kiegészítés vagy elvétel nem gazdagítja, hanem eltorzítja annak üzenetét. Hasonló gondolat jelenik meg akkor is, amikor az apostol a „más evangéliumokkal” szemben óv:

"...ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!" (Gal 1,6-9)

Ez a figyelmeztetés az evangélium eredeti tisztaságának megőrzéséről szól. Ha ehhez ragaszkodunk, nem korlátot állítunk magunk elé, hanem megőrizzük azt a forrást, amelyből az élet fakad. Isten igéje ebben az értelemben valóban oltalom és iránytű.

Az Írás ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy értelmezése nem elszakítva történik a Szentszellem vezetésétől, mert félreértése könnyen tévútra vezethet (2 Pt 3,16). Ezért a Biblia tisztelete nem pusztán a szöveghez való ragaszkodást vagy betű szerinti szigort jelent, hanem az Isten iránti hűséget.

• Hogyan válhat ez számunkra élő tapasztalattá a mindennapokban?

Az, hogy a Biblia Isten ihletett szava, gyakorlati segítséget nyújt:

• Szilárd talaj a döntéseinkben: Amikor válaszút elé kerülünk, nem a pillanatnyi érzéseinkre vagy a világ változó véleményére kell hagyatkoznunk. Megkérdezhetjük: „Mit mond erről az Ige?” Ez békességet ad a döntéseinkben.

• Védelem a bizonytalanság ellen: A világban és az interneten ezerféle „igazság” zúdul ránk. A Biblia ismerete olyan, mint egy szűrő: segít felismerni, mi az, ami valóban Istentől van, és mi az, ami csak emberi belemagyarázás vagy kitaláció.

• Személyes párbeszéd: A Biblia olvasása nem pusztán tanulás, hanem találkozás. Általa Isten lehetőséget ad arra, hogy meghalljuk az ő hangját. Ez erőt ad a nehéz napokon, és alázatban tart a sikerek idején.

• Közösség az igazságban: Segít, hogy ne „magánvélemények” alapján építsük a kapcsolatainkat, hanem az Isten által lefektetett szeretet és igazság alapján.

Ez a mi hitünk és bizonyságunk ma is: a Biblia Isten ihletett kijelentése, amely által megismerjük Jézus Krisztust, és amely hitre és engedelmességre hív.

Isten Igéje arra hív minket, hogy „növekedjünk a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Pét 3:18), és hogy egymást is bátorítsuk a hitben:

"Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen." (Zsid 3:13)

Krisztus követőiként ezért nem egymástól elszigetelten járjuk ezt az utat, hanem egymást hordozva és szeretetben szolgálva (Gal 6:2; 1Pt 4:10). Így válik láthatóvá közöttünk az a szeretet, amelyet Istentől kaptunk.