Hívőként a világban?

A hívő ember számára a „világ” jelentése kettős. Egyrészt Isten teremtett világa, amely az ő dicsőségét hirdeti, másrészt azonban egy Istennel szemben álló rendszer, amely elválasztja az embert Teremtőjétől.

A világ két arca

Isten a világot eredetileg jónak teremtette (1 Móz 1,1-31), és a teremtett világ vizsgálata ma is felfedi az ő örök hatalmát és istenségét (Róm 1,20). Ugyanakkor a bűn és az Istentől való elszakadás egy olyan kollektív gondolkodásmódot és rendszert is létrehozott, amely függetleníteni akarja magát a Teremtőtől.

Ezért a Biblia sok esetben ezt az Istentől elszakadt valóságot nevezi „világnak” (Gal 1,4).

János apostol figyelmeztetése ma is aktuális:

"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (1 Jn 2,15-17)

Elhatárolódás és szentség

A szentség alapvetően elkülönítést jelent. Ha szeretjük Istent, a szeretet következményeként elhatárolódunk mindattól, ami sötétség. Pál apostol a „felemás iga” képével szemlélteti, hogy a világosság és a sötétség nem fér össze:

• A különválás hívása: „menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük... tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól.” (2 Kor 6,14-7,1)

• A tiszta kegyesség: Jakab apostol szerint a tiszta hit egyik ismérve, hogy az ember tisztán megőrzi önmagát a világtól (Jak 1,27).

Ez a különállás már az Ószövetségben is megjelent: Isten elkülönítette Izraelt a többi néptől (3 Móz 20,26), hogy az ő népe legyenek. Számunkra ez ma a bűntől és a világiasságtól való elhatárolódást jelenti (Tit 2,11-12).

Gondolkodásmód váltás

Ahhoz, hogy megmeneküljünk a világ pusztító értékrendjétől (1 Jn 5,19), meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat (Róm 12,2; 1 Pt 1,14), értékrendünket, a világhoz és önmagunkhoz való viszonyulásunkat. A Biblia nyers őszinteséggel mutat rá, hogy a minket körülvevő rendszer gyakran céltalan vágyakat kínál, amelyek végül ürességhez vezetnek.

Az ígéretek által azonban az isteni természet részeseivé válhatunk (2 Pt 1,4). Ehhez fel kell ismernünk, hogy a világban semmi sem nyújt teljes biztonságot, sőt, a világiasság megfojtja bennünk az Isten igéjét, mint a tövis a vetést (Mt 13,22).

Választóvonal: Barátság vagy ellenségeskedés

A Biblia nem ismer középutat: vagy Istenhez ragaszkodunk, vagy a világhoz. Jakab apostol keményen fogalmaz:

"...nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek." (Jak 4,4)

Jézus arra tanít, hogy aki ragaszkodik az életéhez ebben a világrendben, az elveszíti azt, de aki kész hátat fordítani a világ elvárásainak, az örök életre őrzi meg önmagát (Jn 12,25; Lk 9,25).

Küldetésünk: A világ világossága

Bár nem vagyunk e világból valók, Jézus mégis beküld minket a világba, ahogyan az Atya is elküldte őt. Küldetésünk bátor helytállást kíván:

• Vállalni a gyűlöletet: Mivel Jézus sem e világból való volt, a világ gyűlölte őt, és gyűlöli követőit is (Jn 15,18-19). Számolnunk kell azzal, hogy az értékeink nem lesznek népszerűek.

• Képviselni az igazságot: Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy vegyen ki minket a világból, hanem hogy őrizzen meg a gonosztól (Jn 17,9-19).

Csak úgy lehetünk a „világ világossága” (Mt 5,14-16), ha szeretettel és tisztelettel jelen vagyunk az emberek között, de a belső mércénket Istentől kapjuk. Isten ránk bízta a megbékélés igéjét (2 Kor 5,19), hogy a legjobbat adjuk a világnak: az evangéliumot.

• Mit jelent ez számunkra ma?

Azt, hogy a világban élünk, de nem a világ szerint. Körülvesz bennünket a világ gondolkodása, mégis arra hív bennünket Isten, hogy az ő igazságához igazodjunk.

Jézus országa nem e világból való (Jn 18,36-38), ezért a mi reménységünk sem a mulandó dolgokban van. A mindennapokban ez csendes, de tudatos döntéseket jelent: Isten akaratát keresni, és ahhoz igazítani az életünket.

Egy olyan világban, ahol sok a bizonytalanság, különösen fontos, hogy az igazság ne csak szó legyen, hanem láthatóvá váljon az életünkben.

Ez a mi hitünk és bizonyságunk ma is: Isten arra hív, hogy Jézus Krisztus követőiként a világban éljünk, de az ő igazságához igazodva.

Ha velünk tartasz, együtt mélyülhetünk el Isten igéjében, megoszthatjuk egymással hitünk tapasztalatait, és bátoríthatjuk egymást abban, hogy egyre nagyobb bizalommal kövessük Jézus Krisztust a mindennapokban.