Jézus világossá tette, mikor Ézsaiást idézi, hogy a benne való hit és az istentisztelet nem egyenlő valamiféle emberek alkotta szabályrendszer betartásával:

(Mt 15,8-9)

Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.

Istent nem tisztelhetjük a magunk módján sem, úgy, ahogyan mi azt jónak gondoljuk.

Isten egyedül csak attól fogad el hódolatot, aki Neki tetsző módon közelít hozzá, és úgy dicséri őt, ahogyan az őelőtte kedves:

(Róm 12,1-2)

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Isten tisztelete nem vallásos cselekedetek sorozatos gyakorlását jelenti. Istent egész lényünkkel és életünkkel kell tisztelnünk. Ha pedig egész életünk istentisztelet, nincs szükségünk különleges istentiszteleti napokra, órákra.

(1 Kor 6,20)

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.

(Zsid 13,15)

Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.

A teljes önátadást nem válthatják ki vallásos programok. Aki megismerte Isten szeretetét, vágyik arra, hogy minden nap őt szolgálja, és a lelkülete és a viselkedése egyre inkább Jézus szentségéhez és tisztaságához méltó legyen, mert nem akar szégyent hozni arra a névre, melyet képvisel.

(Jn 4,23-24)

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.

Mivel Isten Szellem, az Ő imádata szellemi kapcsolatot jelent követői között is. Ezért elengedhetetlen annak vizsgálata, kikkel vállalunk közösséget szent dolgokban. Akinek az élete nem tükrözi az igazságot, annak az istentisztelete hamis, és nem áll meg Isten előtt. Egy keresztény számára nem lehet közömbös, ki hogyan él, és az sem, ki milyen tanítást képvisel.

(Péld 28,9)

Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.

Isten tisztelete engedelmességet jelent:

(1 Sám 15,22)

Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!

(Mik 6:8 - Károli Gáspár fordítás)

Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

Isten tiszteletéhez hozzátartozik az az elhatározás is, hogy mindig elfordulunk a bűntől és odafordulunk hozzá.

(Hós 14,3)

Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked!

(1Kor 10:31)

Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!

Mert egyedül Isten az, aki lényéből fakadóan méltó a dicsőségre, az imádatra, és a tiszteletre.

(1 Tim 6,16)

Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.