Énókról (1 Móz 5,22-24) és Illésről (2 Kir 2,9-18) azt olvassuk, hogy nem haltak meg, mert Isten magához vette őket. Énók esetében az Újszövetség így ír:

(Zsid 11,5)

Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.

Jézus is "elragadtatott" Istenhez (Jel 12,5), mert bár biológiailag meghalt, de teste eltűnt, és nem találták meg. Feltámadása után csak a tanítványoknak jelent meg, akiknek korábban beszélt arról, hogy amikor visszajön, magához fogja venni őket. Azt viszont nem mondta nekik, hogy nem  tapasztalják meg a halált (Jn 21,23):

(Jn 14,2-3)

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

Az Úr napja, Jézus második eljövetele (azaz visszajövetele), és a világ vége, a Bibliában egy eseményt jelöl. Jézus sem beszélt két eseményről a búza és konkoly példázatában (Mt 13,30.40-42). A világ végéig a gonoszok a jókkal együtt élnek a világban, amikor is a gonoszok kivettetnek az örök kárhozatra. A “harsona” ("Isten harsonája", "utolsó harsona") jelképezi mindezek elérkeztét:

(Mt 24,31)

És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.

Pál azt írja, hogy amikor felhangzik "Isten harsonája", elragadtatunk az Úrhoz:

(1 Thessz 4,16-5,4)
Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel. Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket.

A Bibliában sehol sincs utalás arra, hogy lesz egy tömeges elragadtatás a világra váró ítéletnél egy jóval korábbi időpontban. Az Úr napja - Jézus második eljövetele (2 Thessz 2,1-2) - a tolvaj érkezéséhez hasonló, ami váratlanul éri azokat, akik nem felkészülten várják vissza őt. Ekkor Jézus feltámasztja a benne elhunytakat, hogy velük együtt magához vegye a még élő hívőket. De azt egyedül Isten ismeri, hogyan és mikor vesz magához minket. Mert Isten kezében van az, hogy mikor költözünk hozzá (2 Kor 5,1-10), és hogy megtapasztaljuk-e a halált vagy sem.

(1 Kor 15,51-52. 23-24)

Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.

(...) Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.

Pál a fentiekben nem az elragadtatásról, hanem arról a titokról beszél, hogy nem mindenki hal meg, de mindannyian el fogunk változni, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, mert ahogyan a halottak teste feltámad romolhatatlanságban, úgy a mi testünk is elváltozik romolhatatlanná az "utolsó harsonaszóra". Mindez hirtelen egy szempillantás alatt történik. Az Úr napjának eljövetelével bekövetkezik a világ vége. Jézus visszajövetelével a világ megszűnik tovább így létezni, ami azt jelenti, hogy az élet ezen a Földön nem folytatódik tovább:

(2 Pt 3,9-13)

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.

Ahogyan a tolvaj érkezésének időpontját, úgy Jézus visszajövetelének, az Úr napjának időpontját sem tudhatjuk:

(Mt 24,36-44)

Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: egyiket magukhoz veszik* (Csia Lajos fordítás), a másikat otthagyják. Két asszony őröl egy malommal: az egyiket magukhoz veszik* (Csia Lajos fordítás), a másikat otthagyják. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!

(Jel 3,3; 16,15)

Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. (...) Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

(Mt 25,1-13)

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!

Nemcsak, hogy konkrétan nem tudhatjuk Jézus visszajövetelének időpontját, de még annak közeledtét tudakozni sem tartozik ránk!:

(ApCsel 1,6-7)

Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett."

Jézus követői megszentelődött és feddhetetlen élettel készülnek Uruk fogadására:

(Ef 5,26-27)

hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.

(Kol 3,4)

Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

(1 Thessz 3,13)

Erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.