Szűz Mária, Jézus édesanyja már nagyon fiatalon kimondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Ez a mondat az egyik legszebb példája az önzetlen szolgálatnak: teljesen rábízta magát Istenre, és elfogadta, hogy egy különleges, nehéz küldetésben szolgálja az embereket. Élete során soha nem magára gondolt, hanem mindíg másokra. Mária csendes, türelmes, szeretettel teli szolgálata példát ad nekünk is arra, hogyan tudunk otthon, az iskolában vagy a cserkészetben másokat segíteni – különösen, ha nem várunk érte jutalmat.

Gellért a Szentföldre mentében, a dalmát partokon hajótörést szenvedett, itt találkozott a magyarokkal és kapott sulgamazást arra, hogy itt kezdjen téríteni. Később Szent István király meghívására, fiának, Imre hercegnek lett a nevelője, majd csanádi püspök lett, a Dél-Alföldön. Tudta, hogy sokan nem fogadják majd be szívesen a kereszténységet, mégis bátran, szeretettel beszélt az emberekhez, segítette a szegényeket és a betegeket is. Az István halálát követő pogánylázadás során elfogták és egy hordóban a budai Kelen-hegy tetejéről  a sziklás Duna-partra gurították, így lett vértanú. Ma ez a budai hegy a Gellért-hegy.

A Károlyi-biblia vagy Vizsolyi-biblia a legrégibb fennmaradt teljes, magyar nyelvre lefordított Biblia. Károlyi Gáspár születésének pontos napja nem ismert. Felesége és gyermekei pestisben meghaltak, ő ezután látott neki a Biblia fordításának, hat lelkésztársával együtt. Az elkészült művet a közeli Vizsoly faluban nyomtatták ki 1590-ben, innen ered a neve: Vizsolyi-biblia. Károlyi, bár emberileg nehéz sora volt, egész életén át szolgálta hitét, egyházát, ennek az eredménye a magyarra fordított első Biblia, aminek a török kori Magyarországon mind a magyar nyelv, mind a keresztény hit terjedésében fontos szerepe volt. Évszázadok óta, sok helyütt még ma is használatban van.

A személyes érdek, az, ami nekem jó: a kényelmem, a biztonságom, a hasznom. De vannak magasabb célok is, mint a szabadság, a haza védelme, és a közösség biztonsága. 

1848-ban a magyarok függetlenséget kiáltottak ki a Habsburgoktól, de az osztrák császári udvar vissza akarta szerezni az irányítást és katonai támadást indított a magyar kormány ellen. A magyar katonák célja az volt, hogy megvédjék a frissen kivívott szabadságot és a magyar nép jövőjét, még akkor is, ha ez az életükbe kerül. A saját biztonságuk helyett önzetlenül szolgálva, bátran, a félelmet legyőzve, hazaszeretettel és kötelességtudattal harcba szálltak egy erősebb ellenség ellen, és fényes győzelmet arattak. Nem egy-két hős, hanem a katonák közös ereje és szolgálata nyert. 

Ez a hozzáállás nemcsak a csatatéren, hanem nekünk, a mindennapi életben is fontos: egy barát megsegítése, a közösségi munka vagy a cserkészet közös projekteinek önzetlen szolgálata azt jelenti, hogy felismerjük, vannak célok, amelyek fontosabbak a saját kényelmünknél, és ezekért érdemes cselekedni. Ezért emlékezünk meg a pákozdi csatáról.