Embedded Files
Géza fejedelemsége (972–997)
Géza fejedelemsége (972–997)
- A 955-ös augsburgi vereség lezárta a nyugati irányú támadásokat, és bár délre még indult néhány hadjárat, Bizánc végül visszaverte a támadást (970).
- A várható nyugati támadás megelőzésére Árpád dédunokája, a megyer törzs feje, Géza fejedelem (972–997) fontos lépéseket tett:
- Előbb erőszakkal rávette a többi törzset a hatalma elismerésére.
- Feleségül vette egyik ellenfele, az erdélyi Gyula lányát, Saroltot, így biztosította Erdély támogatását.
- Követeket küldött a 973-ban Quedlinburgban tartott német birodalmi gyűlésre és lemondott Bécsről, keresztény hittérítőket kért, valamint maga is felvette a kereszténységet.
- Behívta a bencés szerzeteseket és megalapította a pannonhalmi apátságot.
- Géza a nyugati szövetséget arra is felhasználta, hogy hatalmát fiának, Istvánnak (Vajk)adja át az elsőszülöttségi jog (primogenitúra) megvalósításával, szemben a pogány szeniorátus elvével, mely szerint ugyanis a család legidősebb tagjának kellett örökölnie a hatalmat, aki Koppány lett volna.
- Annak érdekében, hogy megerősítse István pozícióját, a bajor herceg lányát, Gizellát kérte fiának feleségül, így a házassággal a Német-római Birodalom támogatását biztosította (Gizella a leendő császár, II. Henrik húga volt).
[Géza] roppant kegyetlen, hirtelen haragjában sokakat megölt. Keményen és hatalmaskodva bánt népével […], akiket pedig eltérő úton talált, fenyegetéssel és megfélemlítéssel igázta le. […] A mindenható Istennek és különféle isteneknek gúnyból áldozott. Amikor főpapja ezért szemrehányást tett neki, azt felelte: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye. (Részlet Thietmár merseburgi püspök Krónika című művéből; 1009-1018)
Volt akkor egy Géza nevű fejedelem, aki ámbár belesüppedt a pogány életmódba, mégis a lelki kegyelem fényének közeledtére figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valamennyi szomszédos tartománynyal a békéről, amelyet korábban sohasem kedvelt; felhatalmazta a papokat és a szerzeteseket, hogy elébe járuljanak, szíves örömest hallgatta meg őket, kedvet lelvén abban, hogy az igaz hitnek keble kertjébe vetett magja kicsírázik. […] háza népével együtt hitt és megkeresztelkedett, megfogadván, hogy minden uralma alá vetett alattvalóját a keresztény hit szolgálatába állítja. (Részlet István király nagyobbik legendájából. A legenda István halála után mintegy fél évszázaddal később keletkezett.)
I. István (997/1000-1038)
I. István (997/1000-1038)
Harc a hatalomért
Harc a hatalomért
- Géza halála után, 997-ben kirobbant a hatalmi harc. István hadserege – nyugati lovagokkal megerősítve – vereséget mért Koppány csapataira.
- Az új fejedelem Koppány testét felnégyeltette és a testrészeket az ország különböző pontjain tették közszemlére.
- Koronát kért a pápától, II. Szilvesztertől és a koronázási ceremóniával 1000 karácsonyán (vagy 1001. január 1-jén) megszületett a Magyar Királyság.
- István hatalmát fokozatosan terjesztette ki a teljes Kárpát-medencére:
- elfoglalta az erdélyi területeket (1003)
- Aba Sámuel, a Felső-Tisza vidékét birtokló törzsfő, István húgát kapta feleségül
- felszámolta Ajtony, az utolsó törzsfő hatalmát a Dél-Tiszántúlon
A katolikus egyház kiépítése
A katolikus egyház kiépítése
- két érsekséget (Esztergom, Kalocsa) és nyolc püspökséget (Veszprém, Győr, Pécs, Csanád stb.) szervezett.
- az egyházat jelentős földadománnyal támogatta
- a pogány szokásokat betiltotta
- bevezette a tizedet, amely az egyház fenntartását szolgálta
- minden tíz falunak templomot kellett építenie
- két törvénykönyvet adott ki
A királyi közigazgatás kiépítése
A királyi közigazgatás kiépítése
- Az ország földbirtokállományának kétharmada az uralkodó kezében maradt, a fennmaradó területeken az egyház és az Istvánhoz hű előkelők osztoztak.
- A királyi birtokokat várispánságokba szervezték, amelyeknek központja egy-egy vár volt.
- A királyi birtokokon a szabad jogállású várjobbágyok irányították a munkát
- A szolga jogállású várnépek dolgoztak
- Háború esetén a várispán a várjobbágyokkal vonult hadba
- A központi hatalom másik pillére a királyi vármegyerendszer lett. A vármegyék területéhez a királyi birtokok mellett az egyházi és a világi birtokok szintén hozzátartoztak.
- A vármegye vezetője az adott megyében lévő várispán volt
- Az ispán beszedte az adókat (termény és pénz), valamint bíráskodott is a király nevében (igazságszolgáltatás)
- Az uralkodói kincstár rendelkezett a várispánságok jövedelmeinek 2/3-a felett
- A jövedelmek összegyűjtéséről és a királyi birtokok felügyeletéről a nádor gondoskodott, aki emellett a király helyettese is volt.
Társadalom
Társadalom
- I. István korában a társadalom két fő csoportját a szabadok és a szolgák alkották.
- A törvények tiltották a két réteg egymás közötti házasodását; a szolga vagyontárgynak minősült.
- A szabadok rétege vagyonilag differenciálttá volt
- az ispánok a vezető elitbe tartoztak,
- a vitézek rendelkeztek földbirtokkal
- a várjobbágyok vagyoni helyzete a királytól kapott szolgálati birtok nagyságától függött
- a köznépet a saját földdel rendelkező , de szegény földművesek és pásztorok alkották
9. A papok pedig és az ispánok hagyják meg az öszszes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és hajukat nyírják le.
10. Ha valaki hús evésével megsérti a mindenki előtt ismeretes négy böjti időszakot, akkor egy héten át bezárva böjtöljön. […]
19. Azok, akik istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket. (Részlet Szent István I. törvénykönyvéből; 1001 körül)
1. Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel [szálláshely] s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök. […]
18. Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen. És ha valaki a püspöknek félretett tizedet meglopja, mint tolvajt ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké legyen. (Részlet Szent István II. törvénykönyvéből; 1030 körül)
VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a Római Birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok ne mesés bölcs áradt hozzájuk külön-külön tájakról. [...] Mert amiként külön- külön tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy külön-külön nyelvet és szokást, külön-külön példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöfeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. (Szent István király intelmei Imre herceghez)
Google Sites
Report abuse