Ráhangolódás
A 15. század végére az addig nem túl jelentős svájci eredetű Habsburg család ügyes házasodási politikával a kontinens egyik fontos uralkodócsaládjává emelkedett. A 16. század közepére hatalmuk a dél-kelet-ázsiai Fülöp-szigetektől Dél-Amerikáig terjedt és Európában is hatalmas birodalmat hoztak létre. Az akkori uralkodóról, V. Károlyról született a mondás, hogy birodalmában soha nem nyugszik le a nap. Ebben az időszakban vált Magyarországi is a Habsburg birodalom részévé egészen 1918-ig.
A Habsburg birodalom a 16. században
Mátyás magyar király ellenfele, az Ausztriát birtokló III. Frigyes császár fia, Miksa felelségül vette Burgundia örökösnőjét, fiúgyermekük pedig a spanyol királyi pár lányát vette feleségül. Ebből a házasságból származott V. Károly és öccse, I. Ferdinánd.
V. Károly ugyanis spanyol királyként (1516–1556) Németalföldet, Lombardiát és Nápolyt is birtokolta, majd megszerezte a német-római császári címet (1519), miközben az „Indiáknak” nevezett Amerika jelentős része szintén a kezébe került.
Öccse, Ferdinánd Ausztria mellett Csehország és Magyarország trónját is megszerezte 1526-ban.
A Habsburgok tartományai területileg nem alkottak összefüggő birodalmat, és egymástól törvényeikben és szokásaikban, illetve gazdasági fejlettségükben is eltérő birodalomrészeket kellett irányítaniuk. A Habsburgok hatalmának az alapját az Újvilágból befolyó arany és ezüst szállítmányok jelentették.
V. Károly évtizedeken át küzdött Itáliában a franciákkal. A harcok a gazdag reneszánsz városok feletti uralomért zajlottak. A váltakozó kimenetelű hadjáratok V. Károly győzelmével végződtek, spanyol muskétásai súlyos vereséget mértek a franciákra a „lovagkor utolsó csatájában” (Pavia, 1525).
A császár öccse, I. Ferdinánd megállította az Oszmán Birodalom csapatait Bécs alatt (1529), de Magyarország nagy részét elvesztette.
V. Károlynak a Német-római Birodalom felett nem sikerült valódi hatalmat kiépítenie, sőt a szeme láttára esett szét vallásilag az ország. A reformáció térnyerését nem tudta megakadályozni, az augsburgi vallásbéke (1555) politikájának kudarcát jelentette. Emiatt V. Károly önként lemondott a hatalomról. Birodalmát megosztotta: Spanyolországot, Itáliát és Németalföldet a gyarmatokkal együtt fia, II. Fülöp (spanyol ág), a német-római császári koronát pedig öccse, I. Ferdinánd (osztrák ág) örökölte.
II. Fülöp (1556–1598) kiterjedt birodalmát rendeletekkel irányította, és a hatalmas bevételének nagy részét a központi hivatalokra, a hadseregre és a besúgóhálózatra fordította. Az erősen központosított állam szinte állandóan háborúzott.
A Földközi-tengeren vereséget mért a török flottára (Lepanto, 1571), megállítva ezzel a török terjeszkedést a Földközi-tenger keleti medencéjében.
1580-ban megszerezte a portugál trónt és a kiterjedt portugál gyarmatbirodalomat (például Brazília, Afrika nyugati partvidéke)
Azonban hatalmas inváziós hajóhadát (Armada) 1588-ban a protestáns angol flotta megsemmisítette.
A kicsiny, de elszánt református Hollandia is sikerrel harcolt a spanyol fennhatóság ellen.
A harmincéves háború
A Habsburgok protestáns-ellenes politikája 1618-ban a harmincéves háború kirobbanásához vezetett, amely több fronton zajlott. A fő hadszíntér a Német-Római birodalom volt, ahol az osztrák Habsburgok a protestáns német államok legyőzése mellett a saját uralmukat is meg akarták erősíteni.
A protestáns Csehországban kirobbant felkelés leverése után a császári csapatok az észak-német protestáns államok ellen vonultak.
Ezzel párhuzamosan a spanyol Habsburgok a református Hollandiát próbálták visszahódítani.
A protestáns német államok oldalán előbb az evangélikus dánok, majd a svéd király (II. Gusztáv Adolf) csapatai szálltak hadba.
A katolikus Franciaország, miután fegyverrel törte le a francia protestánsok ellenállását, a háború utolsó szakaszában hadba lépett a spanyol és osztrák Habsburgok ellen a protestáns hatalmak oldalán.
Végül az osztrák Habsburgok békére kényszerültek és a wesztfáliai békeszerződésben (1648) elfogadták, hogy a császári hatalom jelképes legyen és a német államok teljesen önállóak legyenek. Ezzel Németország 300 kisebb-nagyobb államra esett szét.
A háború keserves megpróbáltatás volt, és a német területeken, óriási veszteségeket okozott a népességben.