Embedded Files
A belső rend megszilárdítása
A belső rend megszilárdítása
- István halála után a trónöröklés rendezetlensége harc tört ki a különböző trónkövetelők között,
- A régi életmód hívei is fellázadtak a keresztény-feudális rend ellen. --> a pogánylázadások során számos papot megöltek, sok templomot felgyújtottak. Ekkor vesztette életét a később szenté avatott Gellért püspök is.
- Az elszegényedő szabadok a Kárpát-medence még ritkábban lakott régiói felé vándoroltak, hogy szabad földterületet szerezzenek. A „kóborlók” útját gyakran rablás és fosztogatás kísérte.
I. (Szent) László (1077–1095), majd Könyves Kálmán (1095–1116) megszilárdították a keresztény-feudális berendezkedést.
I. (Szent) László (1077–1095), majd Könyves Kálmán (1095–1116) megszilárdították a keresztény-feudális berendezkedést.
- A magántulajdon védelme érdekében először egy tyúk árában (10 dénár), majd később a szarvasmarha árában (20 dénár) határozták meg azt az értéket, amely felett halálos ítélet várt a tolvajra.
- Fellépett az enyhébb ítéletet hozó bírókkal szemben is.
- A megvádolt személyek csak az istenítélet során tisztázhatták ártatlanságukat.
- A kóborlókat erőszakosan telepítették le.
- Új püspökségek létesültek (Zágráb, Nyitra).
- Létrejöttek a káptalanok, amelyek hiteles helyként oklevelek kiadásával foglalkoztak.
- Az egyház tekintélyének növelése miatt Kálmán tette kötelezővé a cölibátust a papok számára .
- A korábban Bizáncban nevelkedett III. Béla (1172–1196) uralma jelentette az Árpád-ház fénykorát.
- Bizánci minta alapján létrehozta a kancelláriát és a királyi rendelkezéseket írásba foglaltatta.
- Szentté avattatta I. Lászlót, ezzel is elismerve tevékenységét.
- Számos magyar szerzetest ösztönzött a külföldi egyetemeken való tanulásra. A nagy műveltségű papokat a királyi adminisztráció alkalmazta. Anonymus, a honfoglalás krónikájának írója is feltehetően III. Béla jegyzője volt.
Szent László Hermája
Külpolitika
Külpolitika
- Az ország megnövekedett tekintélyét jelezte, hogy I. Istvánt, Imre herceget és az egy pogánylázadás során meggyilkolt Gellért püspököt is szentté avatta a pápa.
- A betörő nomád kun és besenyő népekkel szemben László sikeresen lépett fel, számos csoportjukat telepítette le az országban.
- László egy pápával való konfliktusa során egy gyors hadjárattal megszállta a pápai hűbérnek számító Horvátországot (1091).
- Kálmán folytatta a déli terjeszkedést és elfoglalta Dalmáciát 1105-ben.
- Az ekkor megszerzett területek 1918-ig perszonálunióban álltak a Magyar Királysággal. (belső ügyeiben önállóak, de közös uralkodó kormányozza az országokat.)
- Az elfoglalt terület élére egy horvát-szlavón bánt neveztek ki. A hivatal viselője több megyét irányított, kiterjedt katonai és igazságszolgáltatási jogkörrel rendelkezett.
Magyarország Szent László és Könyves Kálmán korában
1. Mindenekelőtt esküvel elhatároztuk, hogy ha főembernek bármilyen rokonát lopás bűnében találják egy tyúk értékén túl, semmiképpen se rejthesse el vagy védhesse meg őt közülük senki. Azt is akarjuk, hogy magát a tolvajt, hacsak nem menekül az egyházba, akasszák fel, és egész vagyona vesszen el. [...]
4. Ha ezután valakit az egész falu tolvajnak kiált, istenítélettel vizsgálják meg. Ha ennek folytán ártatlannak bizonyul, a falu csupán egy penzát fizessen a papnak. Ha pedig bűnösnek találják, minden vagyonát foglalják le a király részére, amiből negyedrészt a falubelieknek adjanak. [...]
6. Ha a bíró a rabszolga orrát nem vágja le, vagy a szabadot nem akasztja fel, vesszen el mindene, fiain vagy lányain kívül, s magát a bírót adják el. Ha pedig ártatlant akaszt fel, száztíz penzát fizessen, és a felakasztott személy minden vagyonát adja vissza. [...]
12. Ha valamely szabadot vagy rabszolgát lopáson érnek, akasszák fel. Ha pedig a tolvaj, hogy megmeneküljön az akasztófától, a templomba menekül, kihozván őt a templomból, vakítsák meg. (Részlet Szent László II. törvénykönyvéből)
7. Hogy senki se tartson meg semmit a pogány szokásokból; aki pedig ezt teszi, ha az öregebbek közül való, negyven napig szigorúan vezekeljen, ha pedig a fiatalabbak közül, hét napon át [vezekeljen] verésekkel. [...]
32. Azoknak, akik a papságot nőtlen állapotban nyerték el, feleséget venni nem szabad.
42. Ha valaki a király engedélye nélkül kóborlót fogad fel, ötvenöt penzát fizessen. [...]
... "A nem létező boszorkányok (striga) ügyében ne legyen eljárás.” (Részlet Kálmán I. törvénykönyvéből)
"Mivel az emberi természet fogyatékossága következtében az idők múlásával az elmúlt dolgok emlékezetébe könnyen belopódzik a feledés, ezért méltó írással védelmezni és megerősíteni azt, amiben a jogi személyek szerződést kötöttek, azért, hogy ez az írás ereje és alkalmas férfiak tanúságtétele révén sértetlenül és háborítatlanul megmaradjon. Ezt a dolgot én, Béla, Magyarország kiváló királya megfontolván és a jövőre nézve királyi felségem érdekéről akképpen gondoskodván, nehogy bármiféle, jelenlétemben tárgyalt és befejezett ügy érvénytelenné váljék, szükségesnek ítélem: az én felségem jelenlétében megvitatott akármilyen ügyet az írás bizonyosságával erősítsenek meg." (III. Béla király elrendeli a jelenlétében tárgyalt ügyek írásba foglalását; 1181)
Gazdaság és társadalom
Gazdaság és társadalom
- Az ország lakosságát a 13. század elején kb. 2 millió főre becsülik.
- Sűrű faluhálózat jött létre (egymástól 2-3 km-re)
- Egy átlagos falu lakossága 100-200 fős (20-40 háznép) lehetett.
- Az első városok, amelyek már kiváltságokban (önkormányzati jogok) részesültek, a királyi és egyházi központok (Esztergom, Székesfehérvár) valamint a várispánságok székhelyei.
- A honfoglalás korától számos nép elem olvadt be a magyarságba (például kabarok, avarok, besenyők), míg a szlávok északnyugaton megőrizték a nyelvi önállóságukat (==> szlovákok ősei).
- A 12. században megkezdődött a nyugati telepesek (hospesek) bevándorlása. A 13. század elején jelentős német népesség, a szászok költöztek be Dél-Erdélybe (Szászföld). Adófizetéssel és katonai támogatással tartoztak a királynak, cserébe jelentős gazdasági szabadságot kaptak (vásártartás, vámmentesség, szász kereskedők szabad mozgása).
- A falvakban a földművelés (talajváltó gazdálkodás) mellett megmaradt az állattartás (ló, juh, szarvasmarha), de a falusi kézművesség is fontos volt a városok hiánya miatt.
- A királyi birtokállomány a 12. század végéig az ország földjeinek kétharmada volt.
- A királyi bevételek jelentős része természetben (például termény, élelem), kisebb része pénz vagy veretlen ezüst formájában érkezett. Az utóbbi pénzváltásból, vámokból, sókereskedelemből származott --> regále jövedelmek (királyi jogon szedett jövedelem)
- A pénzverés joga Magyarországon az uralkodót illette meg. A pénzverő kamarák a minden évben új dénárokat és obulusokat készítettek. A régi érméket be kellett szolgáltatni és cserébe kevesebb új érmet kaptak az emberek. Ennek az adófajtának a neve a kamara haszna volt.
- A 13. században gyakran előfordult, hogy az új pénzérmék kevesebb nemesfémet tartalmaztak==> pénzrontás
Ezt az országot, melyet mindenfelől hegyek és erdők vesznek körül, régen Pannóniának hívták. Belsejében széles róna terül el, melyet számos folyó öntöz és vadakban bővelkedő erdőség borít. [...] A természettől nagy szépséggel van tehát megáldva, de a barbár nép szokása szerint épületek nemigen díszítik, és határait nem annyira a hegyek és erdők, mint a hatalmas folyók alkotják. [...] Falvaikban és tanyáikon igen hitványak a szállásaik, többnyire csak nádból valók, ritkán fából, még sokkal ritkábban kőből, úgy hogy a nyarat és az őszt sátrakban töltik. [...] Fejedelmüknek annyira engedelmeskednek, hogy még azt is bűnnek tartják, ha titkos susogással sértegetik, nemhogy nyílt ellenmondással keserítenék. Az ország hetven vagy még több megyére van osztva, de minden bírságnak kétharmada a királyi fiscust illeti meg, csak egyharmad jár az ispánnak. Ily nagy területen senki sem mer pénzt verni, sem vámot szedni a királyon kívül. (Részlet Freisingi Ottó püspök krónikájából. A német főpap 1147-ben a második keresztes hadjárat átvonulásakor járt Magyarországon.)
Az Aranybulla
Az Aranybulla
- III. Béla halála után újabb trónviszály kezdődött fiai között, akik a királyi birtokok eladományozásával szereztek maguknak támogatókat.
- II. András (1205-1235) került ki győztesen a viszályból és uralma alatt tovább folytatta a mértéktelen birtokadományozásokat, hogy megtartsa az előkelőinek hűségét.
- Az uralkodó a királyi birtokok csökkenése miatti bevételkiesést a regáléjövedelmek növelésével próbálta ellensúlyozni:
- rendkívüli hadiadót vetett ki
- növelte a vámokat
- csökkentette a pénzérmék nemesfémértékét, ezzel növelve a kamarahasznát, de egyúttal a pénzromlás (infláció) mértékét is
- bevezette a bérleti rendszert, amelyben külföldni (mohamedán és zsidó) üzletembereknek adott bérbe királyi jövedelmeket, akik egy összegben fizették ki előre a várható bevételt, de annál többet szedtek be, hogy hasznot hajtson nekik a megállapodás
- András sikertelen, ám rendkívül drága szentföldi keresztesháborúja hatalmas adósságokba verte a királyt.
- A királyi hatalom hanyatlásának egyik jele volt, hogy András német származású feleségének meggyilkolása után az összeesküvőket nem vonták felelősségre (--> Bánk bán története).
- A gyengülő királyi hatalom következményei:
- az előkelők birtokai és hatalma egyre nőtt
- a királyi hadsereg alapját képező várjobbágyok (a várakban élő tisztek, akik a királytók kaptak használatra földbirtokot) és a szerviensek (örökölhető kisbirtokkal rendelkező királyi katonák) egy része a nagybirtokosok uralma alá került a királyi birtokok eladományozása miatt.
- A királyi birtokadományokból nem részesülő előkelők és a szerviensek összefogtak és 1222-ben arra kényszerítették II. Andrást, hogy egy királyi oklevelet adjon ki, amely biztosítja a kiváltságaikat. ---> Aranybulla
Mivel az uralkodói hatalom továbbra is gyenge maradt és egyre mélyebb válságba süllyedt az ország, a rendelkezések papíron maradtak.
Mivel az uralkodói hatalom továbbra is gyenge maradt és egyre mélyebb válságba süllyedt az ország, a rendelkezések papíron maradtak.
2. Azt is akarjuk, hogy sem mi, sem a mi utódaink valamely hatalmas kedvéért szervienseket soha el ne foghassanak, vagy azok birtokait fel ne dúlják, hacsak előbb meg nem idézték, és bírói úton el nem ítélték őket. --> a királyi hadsereg alapját jelentő szerviensek védelme
3. Úgyszintén: semmiféle adót, sem „szabad dénárokat” nem fogunk szedetni a szerviensek birtokai után, sem az ő házaikba vagy falvaikba nem szállunk, hacsak nem hívnak bennünket. --> a szerviensek adómentességének garantálása
7. Ha pedig a király az országon kívül akar hadat vezetni, a szerviensek ne tartozzanak vele menni, csak az ő pénzén, és visszatérése után rajtuk hadbírságot ne szedjen. Ha azonban az ellenség részéről jön sereg az országba, mindnyájan egyetemlegesen menni tartozzanak. --> az uralkodó nem kötelezhette a szervienseket katonáskodásra, csak ha megtámadják az országot
11. Ha vendégek, tudniillik előkelő emberek jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül [királyi tanács] méltóságra ne emeljék őket. […] --> a külföldiek birtokszerzésének és befolyásának visszaszorítása
16. Egész megyéket vagy bármiféle méltóságokat örök tulajdonul vagy birtokképpen nem adományozunk. --> az előkelők birtokszerzésének korlátozása
17. Azoktól a birtokoktól, melyeket valaki igaz szolgálattal szerzett, őt soha ne fosszák meg. […] --> a szerviensek földjeit védte a terjeszkedő nagybirtokosoktól
20. A tizedet senki se tartozzék pénzben megváltani, hanem ahogy a föld hozza a bort vagy termést, úgy kell fizetni. És ha a püspökök (ebben) ellentmondanak, nem fogjuk őket segíteni. […] --> az egyház által szedett tized pénzbeni megváltása gond volt azokon a vidékeken, ahol nem volt jelentős a pénzforgalom
23. Új pénzünk egy évig maradjon használatban, húsvéttól húsvétig. És a dénárok olyanok legyenek, amilyenek [III.] Béla király idején voltak. --> a pénzrontás megakadályozására
31. Azt is elrendeltük, hogy ha mi vagy a mi utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezéseink ellen akarna cselekedni, ennek az oklevélnek erejénél fogva mind a püspököknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk nemeseinek [a bárókat érti] együttesen és külön-külön, a jelenben és a jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak. --> ellenállási záradék, ha az uralkodó nem tartotta be az Aranybulla rendelkezéseit, akkor az alattvalói törvényesen szembeszállhattak vele
(Részlet II. András 1222-es aranypecsétes okleveléből, az Aranybullából)
A tatárjárás
A tatárjárás
- II. András halála után fia, IV. Béla (1235–1270) került a trónra.
- Az új uralkodó elrendelte az eladományozott birtokok visszavételét --> emiatt a legtöbb nagybirtokos ellene fordult.
- Az 1230-as évek végére a mongolok (tatárok) elől menekülő kun törzsek az Al-Dunához érkeztek, és közülük egy nagyobb törzs Kötöny vezetésével bebocsátást kért az országba.
- IV. Béla engedélyezte a betelepülést, hogy növelje a rendelkezésre álló katonák számát, de a nomád életmódot élő pogány kunok és a letelepült keresztény magyarok között mindennaposak voltak a konfliktusok.
- A mongol fősereg (kb. 60 ezer fő) Batu kán irányításával Magyarországra tört 1241 márciusában és legyőzték a nádori hadakat a Vereckei-hágónál.
- A mongol felderítők néhány nap múlva már Vácig törtek előre és sokan tévesen a kunokkal azonosították a fosztogató támadókat --> egy felheccelt tömeg rátámadt Kötöny királyra, és kíséretével együtt lemészárolta --> a kunok a elhagyták az országot.
- A királyi haderő (kb. 25 ezer fő) a Sajó folyónál várta a mongol fősereget, de a döntő ütközetben súlyos vereséget szenvedett Muhi közelében (1241. április). A magyar sereg jelentős része megsemmisült az ütközetben.
- Béla Bécsbe futott, ám segítséget nem kapva az Adriai-tenger felé menekült tovább (Trau várába)
- A mongolok először a Dunáig szállták meg az országot, majd a tél beköszöntével átkeltek a befagyott folyón és lerohanták a Dunántúlt is.
- Az inváziónak egyedül a kővárak álltak ellen sikerrel, mert a támadók nem rendelkeztek megfelelő ostromszerekkel.
- A mongolok az ország nagy részének elpusztítása és többszázezer ember lemészárlása után 1242-ben elhagyták az országot (ennek az oka vitatott, valószínűleg Batu pályázott a megüresedett nagykáni címre).
"A tatárok nem messze a hadseregtől találtak egy gázlót, és egy éjszaka alatt mindnyájan átkeltek rajta, és hajnalban a király seregét körülvéve, jégesőként kezdték lőni nyilaikat a hadseregre. A magyarok, részint hogy meglepték, részint hogy ravaszsággal megelőzték őket, fegyvert öltve lóra szálltak, de a katonák nem tudták uraikat, az urak katonáikat megtalálni, és amikor harcba indultak, lanyhán és egykedvűen vonultak. A nyíllövések oly sűrűn estek, hogy a harcosokat szinte árnyékba borították, és a nyilak úgy repdestek a levegőben, mint a sáskák és szöcskék szoktak szállni. És így, mivel a nyilazást nem tudták megállítani, visszatértek a sereg kötelékébe. A király pedig nem volt képes felállítani a csatarendet. És ha a magyarok a sereg egy-egy részéből összegyűlten vonultak a harcba, a tatárok szembejöttek velük nyilaikkal, és arra kényszerítették őket, hogy visszavonuljanak a sereg körletébe, úgyhogy a szerfölött nagy hőség és a helyszűke következtében akkora fáradtság vett erőt rajtuk, hogy a király és a kalocsai érsek, akik aggódva rettegtek, sem fenyegetésekkel, sem hízelgésekkel és buzdítással nem voltak képesek harcba küldeni őket, hiszen hajnaltól egészen délig ebben a szorongatott helyzetben voltak már." (Részlet Rogerius művéből; 1243
"És bár ekkor éhség gyötört, […] erőt merítettünk […] elérkeztünk az erdő szélére. Izgatottan felmásztunk egy kimagasló fára, és szemügyre vettük a tatároktól elpusztított vidéket, amelyet jövetelünkkor még nem tettek tönkre. Micsoda fájdalom! Elkezdtük bejárni a puszta és elhagyott földet, amelyet elmenetelükkor [a tatárok] pusztítottak el. Az egyházak tornyai voltak útmutató jeleink, egyik helységből a másikba, és ezek is borzalmas utat jelöltek. […] Mert az utak és ösvények el voltak törölve, fű meg tüskés bozót lepte be őket. Az emberek póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát […] a legnagyobb csemege gyanánt hoztak nekem, a többiek mályvával és bürökgyökerekkel éltek. Ezekkel töltöttük meg éhes gyomrunkat […] Végre odahagytuk az erdő magányát, és a nyolcadik napon Gyulafehérvár városába érkeztünk, ahol semmit sem találtunk, csak a megöltek csontjait és koponyáit, amelyeket szerfölött sok keresztény vér kiontásával mocskoltak be." (Rogerius)
A tatárjárás következményei
A tatárjárás következményei
- A pusztítás mértékét a kutatók legkevesebb a lakosság 15%-ára becsülik.
- 1242 után IV. Béla tetteit a katasztrófa kárainak felszámolása és egy újabb tatár támadásra való felkészülés határozta meg.
- Az uralkodó szakított kezdeti politikájával, birtokadományozásba kezdett, és a főuraknak engedélyezte a kővárak építését.
- A fallal körülvett városok számára nyugati mintájú jogokat biztosított. Ekkor kezdődött meg a budai vár építése és számos város kialakulása az országban (pl. Szeged).
- A király német, olasz és francia telepeseket hívott, és engedélyezte a zsidók letelepedését is, akik szabadon gyakorolhatták vallásukat, és zsinagógát építhettek Budán.
- Béla visszahívta a kunokat, a népet letelepítette az Alföld területén (Nagykunság, Kiskunság)
- Egy másik, szintén a tatárok elől menekülő nomád nép, a jászok letelepítése is ekkor történt (Jászság)
- A tatárjárás hatására jelentős etnikai változás ment végbe. A hegyvidékekről egy lassú népességáramlás indult a leginkább elpusztított alföldi régió irányába. Ugyanakkor az északi peremvidékekre különböző szláv népek (morvák, csehek, lengyelek), Erdély déli területeire pedig román népesség költözött be.
- Az újabb, nagymértékű birtokadományok a báróknak (nagybirtokos előkelők) az ország védelmét szolgálták, azonban tovább gyengítették a királyi hatalmat. A 13. század végére egész országrészek kerültek egy-egy báró uralma alá és ezzel összeomlott a királyi hatalom.
- Az uralkodó hadseregét jelentő szerviensek (köznemesség) közül azok őrizték meg a földjeiket és kiváltságaikat, akik egy-egy báró szolgálatába szegődtek. A bárók és a nemesek közötti kapcsolatot Magyarországon familiaritásnak nevezték.
- A feudális anarchiát az Árpád-ház kihalása súlyosbította 1301-ben, mert a bárók egymás közötti konfliktusai mellett megindult a különböző trónkövetelők harca is a koronáért.
Google Sites
Report abuse