Embedded Files
Ráhangolódás
A vallások történetéről olvasva biztos felmerült Önben, hogy miért alakultak ki újabb és újabb vallások az idő folyamán. Ez a jelenség nem csak a kereszténységre igaz, az iszlám, a buddhizmus, a judaizmus és más vallásokban egyaránt megfigyelhető. Egy-egy vallás mindig az adott kor szellemében fogan, így törvényszerű, hogy egy idő után valamilyen szempontból sokan érzik a tanításait elavultnak, meghaladottnak. A megváltozott gondolkodás és szokások vezetnek a régebb óta létező vallások megújításának az igényéhez, amit persze sok hívő nem fogad el, így a heves viták előbb-utóbb egyházszakadáshoz vezet. Erre volt már a korábbi tanulmányaiban is példa, az 1054-es szkizma, amikor a római katolikus és a görög-keleti katolikus egyházak váltak szét hivatalosan is.
A reformáció során az egyik legfontosabb ellentét az egyház szerepe volt. A középkorban a katolikus egyház és a pápák hatalma megkérdőjelezhetetlen volt, mindenki elfogadta, hogy az egyház teszi lehetővé az üdvözülést. Ennek az egyik jelentős eleme az úrvacsora (rituális kenyér-és borfogyasztás) volt, amely Jézus és a hívő összetartozását szimbolizálja. A katolikus úrvacsora során a hívők csak kenyeret kapnak és a pap iszik meg egy korty bort a nevükben. Ez utal arra, hogy Jézus és a hívő csak a katolikus egyházon keresztül válhat eggyé.
A 16. századra a katolikus egyház megítélése jelentősen romlott, az emberek öntudatosabbak lettek és közvetlen, személyesebb kapcsolatra vágytak Istennel. Ezt az igényt elégíti ki a protestáns úrvacsora, ahol a lelkész a kenyeret és bort is átnyújtja a hívőnek, így csak elősegíti a Jézussal való közösséget, de nem rajta keresztül valósul meg. Természetesen a különböző protestáns egyházak között is különbségek vannak az úrvacsora fogyasztásában - van ahol kenyeret, máshol ostyát fogyasztanak, némely egyház szerint csak megemlékeznek Jézusra, van ahol a kenyér és a bor maga Jézus teste és vére, máshol a kenyér és bor csak a hívő testében válik Jézus testévé és véré.
Ezek a szimbolikus különbségek gyakran egészen apróságnak tűnhetnek, ám a hívők számára óriási jelentőségűek, hiszen ha nem megfelelően gyakorolják a hitüket, akkor nem kerülnek a mennyországba haláluk után, tehát az egész életük értelmetlenné válik a hitük szerint. Ezért történhetett meg oly sokszor a történelem folyamán - és sajnos még ma is- , hogy az ugyanazt az istent másként imádó hívek képesek voltak akár egymást is lemészárolni, máglyán élve elégetni a hitük védelmében.
A reformáció és a katolikus megújulás
A reformáció és a katolikus megújulás
A római katolikus egyház a 16. század elején
Az egyházi vezetők (a pápa, az érsekek és püspökök) életmódja fényűző volt, éles ellentétben az általuk prédikált erkölcsi elvekkel szemben. A pápák a növekvő kiadásokat, például a Szent Péter bazilika építését búcsúcédulák árusításából fedezték. Ennek érdekében meggyőzték az embereket, hogy ezek megvásárlásával a haláluk után megnyílik számukra az út a mennyországba. Az egyház által hirdetett középkori világképet aláásta a reneszánsz életigenlése és a felfedezésekről szóló beszámolók, például azt a tanítást, hogy a Föld lapos.
A középkor folyamán többen is felemelték a szavukat az egyházi visszaélések ellen, azonban őket eretnekként kivégezték. Ezek az esetek elszigeteltek maradtak, mert az információk csak lassan terjedtek a kontinensen, így mire egy-egy gondolat eljutott más országokba, rendszerint már el el is nyomták a rebelliseket. Azonban az 1450 körül feltalált nyomtatás meggyorsította az információk terjedésének sebességét és lehetőség nyílt arra, hogy egy-egy népszerű gondolat, javaslat az egész kontinensen megismerhetővé vált hetek-hónapok alatt.
A reformáció
1517-ben egy wittenbergi szerzetes, Luther Márton egy 95 pontból álló kiáltvánnyal fordult az egyház vezetése felé, amelyben az búcsúcédulák árusítása ellen lépett fel.
6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el.
27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság.
Az ezt követő vita során a kiáltványát visszavonni nem akaró Luthert a pápa kiátkozta. Válaszul Luther megkérdőjelezte a pápa szerepét és a katolikus egyház alapját jelentő vagyon szükségességét és vallási hagyományokat. A hosszú vita alatt fogalmazódtak meg a különbségek a katolikus egyház és Luther között. Ennek eredményeképpen született meg a lutheránus, vagy más néven az evangélikus vallás.
Az engedetlen szerzetest végül a pápa a Német-Római Birodalom császárával, V. Károly támogatásával kiközösítette és eretneknek nyilvánította az 1521-ben a worms-i zsinaton. Azonban addigra más számos német fejedelem támogatta Luthert (hiszen így megszerezhették a hatalmas egyházi birtokokat) és együttes erővel tiltakoztak (protestáltak) Luther követőinek üldözése miatt. Innen származik a 16. században létrejött keresztény egyházak gyűjtőneve: protestánsok.
A konfliktus végül háborúba torkollott, amelyet az 1555. évi augsburgi vallásbéke zárt le. A kompromisszumos béke engedélyezte az evangélikus hitet a birodalomban, amely főleg az északi területeken terjedt el addigra. Emellett Skandináviában és a Baltikumban is egyeduralkodóvá vált.
Kálvin és a református egyház
A francia származású Kálvin János kezdetben Luther híve volt, ám hamarosan nála radikálisabb (szélsőségesebb) tanokat kezdett hirdetni a svájci Gent városába, ahol a protestánsok kérésére vallási alapon újraszervezte a helyi közösséget.
Az eleve elrendelés (predesztináció) elvének bevezetésével a hívők számára megadta a kiválasztottság érzését. Azt is tanította, hogy az Isten által örök életre kiválasztottak az életben is sikeresek lesznek. Ez nagyon vonzó volt a takarékos városi polgárok számára, akik az üzleti sikerekben voltak érdekeltek.
A kálvinista egyházközségek nem ismertek el semmilyen feljebbvalót, olcsó és egyszerű egyházat teremtettek, ahol a nem csak a lelkész munkáját, hanem a hívők életmódját is ellenőrizték az egyházközség legtekintélyesebb tagjai, a presbiterek (elöljárók).
A kálvinista (református) közösségek szigorú és egyszerű, azaz puritán életvitelt követeltek meg a tagjaiktól (pl. tilos volt a tánc, a kártyázás stb).
A kálvinista, vagy református egyház tanai nem csak Svájcban, hanem Hollandiában, Franciaországban, Angliában, Skóciában és Magyarországon is népszerűek lettek.
Egyéb protestáns felekezetek
A korszakban további protestáns felekezetek is létrejöttek.
Az anabaptista (újrakeresztelő) mozgalom a felnőttkori keresztelést hirdette. Az anabaptisták elkülönültek a világtól, és zárt közösségeik szigorú szabályokat alakítottak ki. Számos csoport vagyonközösségben élt. Radikálisabb csoportjaik Münzer Tamás vezetésével egy parasztfelkelésben is résztvettek Németországban, hogy megdöntsék a feudális rendszert.
Az aragóniai Szervét Mihály a kereszténység egyik legfontosabb dogmáját, a Szentháromság-tant kérdőjelezte meg. Az antitrinitáriusnak nevezett mozgalmat mind a katolikus egyház, mind a protestáns felekezetek bírálták. Szervét Mihályt végül Genf városának világiakból álló törvényszéke máglyahalálra ítélte (1553). (Szervét Mihály hívei Lengyelországba és Erdélybe menekültek, ahol közösségük utóbb megalapította az unitárius egyházat.)
Katolikus megújulás (ellenreformáció)
A protestáns vallások térhódításának megállítása érdekében a katolikus egyház összehívott egy egyetemes zsinatot (tridenti zsinat, 1545–1563). A zsinaton döntéseket hoztak arról, hogy milyen módon tudják visszanyerni a híveket.
Megszilárdították az egyházfegyelmet (például a püspök köteles az egyházmegyéjében tartózkodni).
Intézkedtek a papok oktatásáról, hogy fel tudják venni a versenyt a jól képzett protestáns prédikátorokkal szemben az akkor gyakori hitvitákon.
A dogmatikai (hitelvekkel kapcsolatos) kérdésekben megerősítették az addigi álláspontokat (például pápai főség), de eltörölték a búcsúcédulákat.
Felújították az inkvizíció működését.
Összeállították a tiltott könyvek listáját (Index), amelyet folyamatosan bővítettek.
Az egyház egyre inkább az 1540-ben alapított jezsuita rendre támaszkodott, amelyet Loyolai Ignác alapított. Ők harcoltak legelszántabban a protestánsok ellen, jelen voltak a királyi udvarokban, kiváló oktatást kaptak. Emellett Amerikában és Ázsiában is terjesztették a kereszténységet (misszionáriusok).
A katolikus megújulás jegyében bontakozott ki a barokk művészeti stílus, amely a díszes templombelsők, látványos freskók és szobrok segítségével ragadta meg a híveket.
Az ellenreformáció sok országban sikeresen hódította vissza a hívek jelentős részét. Ezt részben a protestáns uralkodók és nagybirtokosok rekatolizálásával (újra katolikus hitre tér) érték el, hiszen így a birtokaikon élő parasztok ezrei is automatikusan visszatértek a katolikus egyházba az „akié a föld, azé a vallás” (Cuius regio, eius religio) elve alapján. (Hasonlítsd össze a lecke végén található két térképet!)
Google Sites
Report abuse