Honfoglalás

A magyarság a 9. században

• A magyarnak nevezett törzsek egy finnugor eredetű nyelvet beszéltek, és kultúrájuk nomád - török jellemzőket mutatott.

• A magyarok a 9. század első felében kétfelé váltak.

  • Az egyik tömb a Kaukázus térségébe költözött (szavárd magyarok)

  • A másik az Etelköz (Folyóköz) földjére, a Don és a Duna közé

• Etelközben került sor a vérszerződésre (a hét magyar törzs szövetségkötésére) és Álmos vezér nagyfejedelemmé választásra.

• A források szerint a magyarokra jellemző volt a kettős fejedelemség intézménye, azaz volt egy szakrális vezetőjük, aki a szellemekkel tartotta a kapcsolatot (kende) és egy hadvezér, aki a döntéseket hozta (gyula)

• Ebben az időben csatlakoztak a magyarokhoz a kabarok (lázadók), akik segédhadként támadáskor elöl, visszavonuláskor hátul küzdöttek.

• Az etelközi magyarok a 860-as évektől kezdve gyakran harcoltak a Balkán-félszigeten és Nyugat-Európában (zsoldosként, vagy fosztogatóként) → kalandozó hadjáratok. Eközben megismerték a Kárpát-medencét is.

Honfoglalás

• A 890-es években a Bizánci birodalom szövetségeseként a balkáni Bolgár cárságot támadták a magyar csapatok.

• 895-ben a bolgárok a magyaroktól keletre élő besenyőket bérelték fel, hogy támadják meg a magyar szállásterületet → a magyarok nagy tömegben indultak meg nyugat felé a Kárpát-medencébe→ Honfoglalás

• A Kárpát-medence keleti felének (Erdély, Tiszántúl) elfoglalása után 899-ben szállták meg a magyar törzsek a nyugati (Pannónia) és északi területeket (Morva fejedelemség).

• A honfoglalással egy időben Álmos helyett fia, Árpád lett a magyar nagyfejedelem

A berendezkedő magyar törzseket 907-ben egy keleti-frank (német) sereg megpróbálta elűzni, de a pozsonyi csata megszilárdította a magyar állam helyzetét.

A “kalandozások”

• 862 és 972 között a magyar törzsek német, itáliai, de alkalmanként francia és spanyol területekre vezettek rablóhadjáratokat, vagy harcoltak zsoldosként a rivális helyi uralkodók közötti viszályokban.

• A győzelmekben szerepet játszott a nyugatiak számára szokatlan lovas-íjász harcmodor.

• A fegyelmezett magyar csapatok heves támadásai, színlelt menekülései megbontották a fegyelmezetlen nyugati alakulatokat.

• A hadjáratok során gazdag templomokat, kolostorokat és városokat rabolták ki.

• A sikerek döntően a feudális rendszer okozta széttagoltságnak köszönhetők.

• A magyar támadások idővel összefogásra sarkallták a szomszédos német tartományokat (933. Merseburg, 955. Augsburg) → megszületett a Német-római császárság 963-ban a magyarokat legyőző I. Ottó vezetésével.

• Délre, a Bizánci Birodalom ellen ritkán indultak magyar csapatok, mert az erős, központosított hatalom nagyobb erővel tudott védekezni, mint a széttagolt nyugat-európai államok.