a középkori levantei kereskedelemmel jelentős mennyiségű arany- és ezüstpénz áramlott ki Ázsiába, emellett az „aranyéhséget” főleg a közép-európai nemesfémbányák részleges kimerülése okozta,
az Oszmán Birodalom előretörése (Bizánc eleste, 1453) megnövelte a levantei kereskedelem költségeit, mivel a törökök magas vámokat vetettek ki a keletről érkező árukra
Európában a reneszánsz és a tudományos felfedezések nyomán elterjedt a Föld gömb alakú ábrázolása
Portugáliában Tengerész Henrik herceg akadémiát hozott létre a tengerészek és tudósok tapasztalatainak megosztására és kutatások támogatására,
megjelentek a kétárbocos, stabilabb építésű, nagyobb távolságok megtételére is alkalmas hajók (karavella), illetve különféle navigációs eszközök (iránytű),
a katolikus vallás hatása is fontos volt a felfedezések iránti törekvésekre, hiszen a hittérítés alapvető igénye volt az egyház és a hívek számára.
a 15. század második felében Afrika partjai mentén portugál hajósok lépték át az Egyenlítőt, majd eljutottak a Jóreménység fokáig (Bartolomeu Diaz, 1487), és Vasco da Gama hajói elérték Indiát (1498)
a genovai származású Kolumbusz Kristóf spanyol lobogó alatt az Atlanti-óceán áthajózásával próbált eljutni Indiába 1492-ben és Bahama-szigetcsoportnál (San Salvador) elérte Amerikát. (Kolumbusz élete végéig úgy hitte, hogy az ázsiai földrészre jutott el.)
A Föld teljes körülhajózását spanyol megbízásból a portugál Magellán hajtotta végre öt hajóval (1519–1522).
a portugálok kereskedelmi telepek egész sorát hozták létre Afrikában és Ázsiában és a 17. századra elérték Kínát és Japánt is.
A karavella kétárbocos, könnyű vitorlásként, a karakk háromárbocos, nagyobb testű hajóként jelent meg a 15. században. Mindkét hajótípussal ki lehetett merészkedni az óceánra, a stabil építésnek és a jó vitorlázatnak köszönhetően szél ellen is tudtak velük hajózni. Kolumbusz hajói közül kettő karavella (Nina, Pinta), egy pedig karakk (Santa Maria) volt
az Amerikába megérkező spanyol hódítók (konkvisztádorok) három fejlett prekolumbián, azaz Kolumbusz előtti civilizációval találták szembe magukat a 16. században.
a közép-amerikai maja városoknak gazdag művészetük (építészet, szobrászat) és kultúrájuk volt (írásbeliség, matematikai és csillagászati ismeretek, naptárrendszer),
az aztékok hozták egy létre egy nagy birodalmat a mai Mexikóban. Az azték terjeszkedő politika törzsek százainak leigázásával járt, a meghódított népek hadifoglyait isteneiknek szánt emberáldozatként lemészárolták. A Hernando Cortez vezetésével megérkező spanyol csapatok a leigázott indiánok segítségével igázták le az aztékokat.
Dél-amerikában, az Andok térségében az inka állam hatalmas kiterjedésű birodalmat hozott létre jól kiépített úthálózattal, futárszolgálattal és központilag irányított termeléssel. A spanyolok Fransisco Pizzaro vezetésével több éves harcok után vonták uralmuk alá a térséget.
az indián birodalmak alulmaradtak az spanyolokkal szemben a fémeszközök és a tűzfegyverek hiánya , illetve az európaiak által behozott betegségek (pl. himlő) miatt.
a spanyolok kiépítették a gyarmati közigazgatást, megindult az európaiak bevándorlása és a katolikus misszionáriusok megkezdték a hittérítést is.
a legyőzött őslakosságot kényszermunkára fogták az ültetvényeken (cukornád, dohány) és a nemesfémbányákban.
A munkaerő biztosításának érdekében megkezdődött a fekete rabszolgák beszállítása Afrikából (fekete és arab kereskedők közreműködésével)
Mexikó lakosságának csökkenése a 16. században.
Machu Picchu
Rabszolgahajó tervrajza.
Azték piramis
"Ahogy mondtuk, a keresztények elsőként Hispaniola szigetére tették be lábukat, hogy elkezdjék ezen népek irtását és elveszejtését; s legelőször e szigetet pusztították és néptelenítették el. […] A sok elszenvedett erőszakból és gyötrelemből az indiánok kezdték megérteni, hogy ezek az emberek mégsem jöhettek az égből: […] a keresztények pofozták, ököllel és bottal ütötték őket, és még a nép uraira is kezet emeltek. olyan vakmerőségig és szégyentelenségig fajult ez, hogy egy keresztény kapitány megerőszakolta a legnagyobb királynak, az egész sziget urának a feleségét. Ettől kezdve keresték az indiánok a módját annak, hogy a keresztényeket kiűzzék földjeikről. […] fegyvert ragadtak, és zsarnokaikkal szemben meg akarták magukat védelmezni. A fegyverek azonban, amelyeket használtak, még arra sem voltak alkalmasak, hogy őket megvédelmezzék, nemhogy ellenségeikben félelmet keltsenek. […] A spanyolok szép lovakon ülve, lándzsákkal és karddal felszerelkezve, az oly rosszul felszerelt ellenséget csak megvetéssel illették. Büntetlenül követték el szörnyű mészárlásaikat városokban és falvakban: sem kort, sem nemet, sem asszonyt, sem gyermeket nem kíméltek. "(Bartolomé de las Casas [spanyol domonkos szerzetes]: Rövid beszámoló az Indiák elpusztításáról; 1542)