Négy fal között

Oda rohanok, ahova csak akarok,

Szabad a lélek, ha veled vagyok.

Poharam nem félig, az egész teli,

Élek, mert itt vagy velem megint.

A felhők is irigykedve néznek,

De még ők sem értenének.

Nem erdő, végtelen mező ez itt!

Élek, mert itt vagy velem megint.

De hangod kedvetlen ma már,

S kezed meg inkább legyint,

Éldegélek most talán,

Mert lehet, itt leszel megint.

Már a nap sugara se oly fényes,

S mező helyett újra erdő lett itt,

Tegnap talán még éltem,

De ma már nem vagy itt megint.

Végül magamra maradtam bezárva,

Pont úgy, mint egy madár a kalitkába,

Nincs menekvés, örökre itt ragadtam,

A fejemben viszont veled maradtam.

Nem rohanni, sétálni se tudok,

Körbevesz a négy fal.

A szabadság elment, itt hagyott,

S a sok emlék felfal.

Hozzád többé lehet, nem szólok,

És szemed már nem rám tekint,

Talán egyszer majd ismét élni fogok,

Ha itt leszel velem újra, megint.

Kindl Álmos 10.A