FOHÁSZOK

Uram, hozzád szólok váratlan,

Parancsodat megfogadva ártatlan,

Hogy mily csodát teremtettél, áldhattam,

És a hetediken megpihentél fáradtan –

Rám hagyva e világot látatlan.

Keservem, hogy csak én maradtam páratlan,

Hogy miért döntöttél így felőlem, rád hagytam.

Mégis kéne nékem egy társ,

Ki szebben virágzik, mint az illatos hárs,

Hisz neked sem számít más,

Csak hogy engem boldogabbnak láss.

És lenne egy segítő  kéz,

Melyet megalkotott az ész,

S mely, ha jő a fertelmes vész,

Akár velem együtt halni is kész.

Érte megadok mindent, bármit kérsz,

Még akkor is, ha belőlem tépsz...

Hisz tudod, téged szolgállak,

Ameddig élsz!

Kondricz Anita 9.E

Ó, Istenem, miért kell nekem

a francia nyelvet ..............

Az unpeu-vel juthatok majd előre?

És ha a tolvajt monsieurként szólítom,

Akkor tán nem lő le?

Ezek a gondolatok kerengtek fejemben,

Miközben a ceruza sercegett kezemben.

Éppen a házit másoltam, mikor jelentették,

Hogy ez az előző, a mostani máshol van.

Remegő kézzel téptem fel munkafüzetem,

Remélve, hogy a becsöngetés nem lesz végső ítéletem.

Ám ebben a pillanatban az ajtó kipattan...

Nyílik a füzet, repül az egyes, és még

Mellé minden más, mi egy franciásnak kedves.

Ó, Istenem, hogy fogok így hazamenni?

Ha még egy egyest hozok, vajon kapok-e még enni?

Csönge Bálint 9.C

Édesanyámmal szemben nincs szabad akarat,

Különben pofonok is tarkítják a szavakat.

Uram, áldottál volna meg kisebb szájjal,

Nem lenne ennyi konfliktusom anyával.

Kugelmann Kitti – Bem József 9.C