Műfordítások Radnóti Miklós Istenhegyi kert című verséről
Műfordítások Radnóti Miklós Istenhegyi kert című verséről
Miklós Radnóti: Godmountain garden
The summer sleeps droningly and the bright sky
pulls on itself its gray veil,
my dog badgers, growls and runs away,
seeing a jumping shadow through the bushes.
An old flower rids of its petals,
standing naked and half-dead,
a week peach-branch cracks above me
slowly limping on the ground with its weight.
Oh, this garden is preparing to sleep and die,
putting fruits in front of the fall.
It’s getting dark. A late blonde bee
is flying a death circle around me.
And you, young man! What type of death is waiting for you?
Will a bullet with a bug-like noise fly towards you
or will a loud bomb dig you into the ground and
will you fall apart with torn meat?
In its dream the garden is already breathing,
I ask in vain, yet I ask anyway.
The noon sun orbits in fruits
and coolly the night sprinkles too.
László Lídia Katalin, Szalai Csillag Virág 11.D
Radnóti Miklós: Istenhegyi kert
The summer hums, and falls asleep,
The sky cloaks itself in a greyish sweep.
My dog barks low, then quickly skips,
Sees a jumping shadow through the sleep.
Old flowers lose their petals clear,
Naked they stand, half dead in fear.
Above me snaps a peach branch slight,
And with its weight it bends from height.
Oh, this garden prepares for sleep and death
it lays its fruit before the autumn’s breath
The dusk is near, and shadows fly,
Around me, a bee passes by.
And you, young man! What death will come your way?
A Bullet’s buzz to steal your life away
Or will a roaring bomb the earth upheave,
And scatter shredded flesh as you receive?
The garden breathes asleep in the night,
I ask again but find no light.
The southern sun shine so bright,
Cool evening rain falls from the sky.
Butkai Boglárka 10.C
Roald Dahl: Little Red Riding Hood and the Wolf
As soon as Wolf began to feel
That he would like a decent meal,
He went and knocked on Grandma's door.
When Grandma opened it, she saw
The sharp white teeth, the horrid grin,
And Wolfie said, „May I come in?''
Poor Grandmamma was terrified,
„He's going to eat me up!'' she cried.
And she was absolutely right.
He ate her up in one big bite.
But Grandmamma was small and tough,
And Wolfie wailed, „That's not enough!
I haven't yet begun to feel
That I have had a decent meal!''
He ran around the kitchen yelping,
„I've got to have a second helping!''
Then added with a frightful leer,
„I'm therefore going to wait right here
Till Little Miss Red Riding Hood
Comes home from walking in the wood.''
He quickly put on Grandma's clothes,
(Of course he hadn't eaten those).
He dressed himself in coat and hat.
He put on shoes, and after that
He even brushed and curled his hair,
Then sat himself in Grandma's chair.
In came the little girl in red.
She stopped. She stared. And then she said,
„What great big ears you have, Grandma.''
„All the better to hear you with,'' the Wolf replied.
„What great big eyes you have, Grandma.''
said Little Red Riding Hood.
„All the better to see you with,'' the Wolf replied.
He sat there watching her and smiled.
He thought, I'm going to eat this child.
Compared with her old Grandmamma
She's going to taste like caviar.
Then Little Red Riding Hood said, „But Grandma,
what a lovely great big furry coat you have on.''
„That's wrong!'' cried Wolf. „Have you forgot
To tell me what BIG TEETH I've got?
Ah well, no matter what you say,
I'm going to eat you anyway.''
The small girl smiles. One eyelid flickers.
She whips a pistol from her knickers.
She aims it at the creature's head
And bang bang bang, she shoots him dead.
A few weeks later, in the wood,
I came across Miss Riding Hood.
But what a change! No cloak of red,
No silly hood upon her head.
She said, „Hello, and do please note
My lovely furry wolfskin coat.''
Műfordítások Roald Dahl verséről
Piroska és a farkas
Amint a farkas úgy érezte,
egy kiadós ebéd most már ráférne,
elindult a nagyihoz, ott sietve zörgetett.
Szegény nagyi ekkor még mit sem sejthetett.
Nagyanyóra villantotta fehérlő fogsorát,
nagymamiban az ütő majd’ megállt.
Míg a farkas bebocsátásra várt,
nagyanyó az életéért kiabált.
Félelme sajnos nem volt alaptalan,
a farkas bekapta őt egy nagy falatban.
De mivel a mama nem volt túl nagy darab,
a csalódott farkas gyomra üres maradt.
Mivel ez fél fogára sem volt elég,
Úgy érezte kell még egy ebéd,
a konyhában körbenézett, de felkiáltott,
mert más finomságot már nem talált ott.
Új ötlete támadt, öntelten mosolygott,
megvárja a hazafelé tartó porontyot.
Mikor az erdőből visszaér, ő ott várja,
hogy a gyanútlan Piroskát felzabálja.
A nagyi ruháit gyorsan felkapta,
(Hiszen azokat az imént meghagyta.)
Magára öltötte kabátját és kalapját,
felhúzta a lábára a mamuszát.
Mintha lenne, becsavarta a haját,
És a mama foteljában türelmesen várt.
Ahogy a kislány pirosban betoppant,
nagyot nézett és ijedten azt mondta:
„Milyen nagy füleid vannak Nagymama”
„Csak azért, hogy téged jobban hallhassalak!”
„És miért ilyen nagyok a szemeid?”
-kérdezte érdeklődve megint.
„Csak azért, hogy jobban láthassalak”
- mondta, hogy Piroskát megnyugtassa.
Ördögi terve mosolyt csalt arcára,
ahogy elképzelte a kislányt vacsorára,
a nagyanyó után most megeszi a gyereket,
„Ez lesz ám a különleges csemege!”
De Piroska kizökkenti, mikor ezt kérdezi:
„Nagyi, mi ez az új szőrmekabátosdi?”
„Nem is ez a kérdés, hát elfelejtetted?
Félelmetes fogaimat meg sem említetted!
De mindegy is, hagyjuk a rizsát,
mehetsz mindjárt nagyanyád után!”
De a kislány ennyitől nem rémül meg,
mert tudja, hogy a ruhája egy fegyvert rejt
Előkapta hát revolverét
és célba vette a szörnyeteg fejét.
Pár hét múlva az erdőben sétálva,
összefutottam a vadiúj Piroskával.
Nyoma sincs már a piros kis kabátnak,
csak az új farkasbőr bundának.
Kiderült tehát most már a rejtély,
tudhatjuk már mi történt ott azon az estén.
Czomba Emma 10.C
Piroska és a Farkas
Amint a Farkas érezni kezdte,
Hogy egy rendes étkezést szeretne,
Elment és bekopogott Nagymama ajtaján,
Amikor Nagymama kinyitotta meglátván
Az éles fehér fogakat, azt a szörnyű vigyort a pofáján.
„Bejöhetek?” – mondta a Farkas.
Szegény Nagymama megriadt.
„Fel fog falni!” - kiáltotta.
És teljesen igaza volt.
Megette őt egyetlen harapással.
De Nagymama kicsi volt és kemény,
És a Farkas felsikoltott: „Ez a fél fogamra se volt elég!”
Üvöltve körberohant a konyhán:
„Valamit fel kell faljak, komám!”
Majd egy ijesztő tekintettel hozzátette:
„Én most itt megvárom, amíg Piroska
Az erdőből haza nem ballag.”
Gyorsan felvette Nagymama ruháit
(Miket nyilván nem lehet megenni.)
Kabátba és sapkába öltöztette magát.
Cipőt húzott, és azután meg is mosta fogát.
És a haját is begöndörítette,
Majd leült a Nagymama székébe.
Egyszer csak belépett a piros ruhás kislány.
Megállt, nézett és azt mondá:
„Milyen nagy füleid vannak, Nagymama!”
„Azért, hogy jobban halljalak” -válaszolta.
„Milyen nagy szemeid vannak, Nagymama” – mondta Piroska.
„Azért, hogy jobban láthassalak” – válaszolta.
Ott ült, nézte őt, és mosolygott.
„Meg fogom enni ezt a gyereket” - gondolkodott.
Az öreg nagymamájához képest
Olyan íze lesz, mint egy friss krémes.”
Majd Piroska így szólt: „ De Nagymama
Milyen szép nagy szőrös kabát van rajtad!”
„Tán elfelejtetted megemlíteni, hogy milyen NAGY FOGAIM vannak!”
- kiáltott a Farkas.
„Ó, nem számít, mit mondasz,
Úgyis megeszlek, meghalsz!”
A kislány csak mosolygott, egyik szemhéja megremegett,
Előránt egy pisztolyt, nem hebegett.
Az állat fejét megcélozza,
És bumm, bumm, bumm, megsorozza.
Néhány héttel később az erdőben
Piroska kisasszonyra ráleltem.
De micsoda változás, se vörös köpeny,
Se buta se csuklya a fejen.
Azt mondta: „Jó napot!”
Jegyezze meg ezt a szép szőrös farkasbőr kabátot!
Guta Jázmin 9.C
Az illusztrációk Simon Csenge Nóra 11.E, Balázs Anna 10.B, Móró Maja 11.D és Miló Ádám 11. A osztályos tanulók munkái.