Közzététel dátuma: 2020.08.10. 23:59:28
Kevéssé ismert tény, hogy a CEU "kiebrudalása" már megtörtént egyszer az intézmény története során: a 90-es évek közepén Prágából kellett távoznia az egyetem ottani kirendeltségeinek. Ezt az esetet és az e körüli nyilvános diskurzusokat dolgozta fel tanulmányában Tereza Pospíšilová. A szerző a filantrópiáról szóló szakirodalom azon hiányosságából indul ki, amely jellemzően a filantróp cselekedetben megjelenő ajándékozás aktusát látja csak meg (emiatt sokszor ezek a megközelítések képtelenek kritikával kezelni, illetve a filantrópiában megbújó hatalmi egyenlőtlenségek kérdése felőle a jelenséget megközelíteni), és figyelmen kívül hagyják, hogy az "ajándékot" kapó félnek is van ágenciája, azaz cselekvési tere ebben a tranzakcióban. Az, hogy a 90-es évek közepén Václav Klaus kormánya köszönte szépen, és nem kért a CEU-ból, ennek az ágenciának a megvalósításaként, valamint a donációt kapó fél identitásának újraértelmezéseként volt értelmezhető.
Pospíšilová az ajándékozás antropológiai és strukturalista megközelítéseit veszi alapul, és az elméleti bevezetésében arra mutat rá, hogy a filantróp ajándék visszautasítása nem csupán az anyagi javakra mond nemet, hanem arra a "csomagra" is, amely azokat az értékeket, elveket jelenti, amelynek a nevében és amelynek a céljából kerül ajándékozásra valami. A szerző korabeli cseh sajtócikkek, valamint az akkori prágai CEU-projektben résztvevőkkel felvett interjúk alapján négyféle keretet azonosít, amelyen keresztül a pro- és anti-CEU pártiak kifejthették identitásukat. Az első cseh kormány pozitívan és szívélyesen fogadta a CEU jelenlétét, és anyagi vállalásokat tett annak érdekében, hogy Soros György a CEU prágai létesítésével kapcsolatos invesztíciókat megtegye. Az azt követő cseh kormány viszont, amely a korábbiakhoz képest kevésbé kívánta az ország politikai és gazdasági átstrukturálódási folyamata feletti kontrollt kiengedni a kezéből és nagyobb hangsúlyt kívánt fektetni a nacionalizmusra, kihátrált a megállapodásról. Ezt a folyamatot arra használta fel, hogy egyben politikai identitását is kifejezze, azaz a CEU ügye a cseh elitfrakciók (liberális versus nacionalista) közti harc terepévé is vált.
A 90-es évek közepi vita több eleme is ismerősen csenghet, hiszen ezek közül több visszaköszönt 2017-2019 között a CEU magyarországi jelenléte körüli politikai csata pro-kontra vitái között. Nem teljes ugyanakkor az átfedés. Egyrészt, miközben a CEU jelenlétét támogatók azt igyekeztek kiemelni, hogy Soros tevékenysége "nagylelkű felajánlás", "segítség", "adomány", amiért Soros csak egy kisebb hozzájárulást vár az egyébként megajándékozottól, a Klaus-kormány keretezésében a cseh adófizetők pénzéről és állami támogatás feletti döntésről és autonómiáról szólt a vita, ahol egy magánember magánprojektje és törekvése került szembe egy ország érdekével. A CEU-pártiak igyekeztek a számszerűsítve ki sem fejezhető kulturális és más előnyökre felhívni a figyelmet, ami a CEU jelenléte Prágának és az országnak jelent, az ellenzők azonban - a korszellemnek megfelelően - nem tágítottak a gazdasági racionalitás széles eszköztárát felvonultató ellen-narratíva mellől. Éles kontrasztot jelentett a vitában az, ahogy a CEU alapító nyilatkozatával összhangban a CEU-párti vélekedések a CEU kimagasló minőségét hangsúlyozták, ezzel akarva-akaratlanul úgy állították be a cseh felsőoktatást, mint amely nem tudja megütni azt a szintet, amit a CEU -- ez nyilvánvalóan nem kedvezett a helyzetének, ahogyan az sem, hogy a küldetésnyilatkozatban legfeljebb a kimagasló cseh tudósok becsatornázásának céljáról beszélt, de helyi intézményekkel való kapcsolatfelvételről vagy együttműködésről már nem. Végül az utolsó és a szerző szerint talán a legfontosabb törésvonal a vitában a kozmopolita és a nemzeti érdek szembeállítása mentén rajzolódott ki. A CEU intézményi identitásának egyik legfontosabb része a nemzetköziség, a régión belül az országok határain való átívelés, összefonódva a kulturális kozmopolitizmussal, nyitottsággal, multikulturalizmussal. A cseh kormány pont emiatt az önreprezentáció miatt tehette fel azt a kritikus kérdését, miszerint a CEU jelenléte végső soron akkor mennyire hasznos Csehországnak vagy a cseh felsőoktatásnak és kutatásnak, ha csak egy nagyon szűk cseh diákság számára jelent való bejutást, és végső soron alapvetően megőrzi a kívülállását az intézmény. Az ellenreakció pedig borítékolható volt: a Klaus-kormány "nacionalista", "szűklátókörű", "provincialista".
Pillanatok alatt felállt tehát az "ők vs mi" jól ismert törésvonal, ami ráadásul keresztbe metszette a cseh politikai elitet is, és a CEU ügye pillanatok alatt vált a liberális és nacionalista elitfrakciók közti hegemóniaharc csataterévé. Mint azóta tudjuk, nem utoljára.
Tereza Pospíšilová (2019): Giving and Refusing: The Contested Reception of Transnational Philantropy in the Case of the Prague Central European University Foundation. Nonprofit and Voluntary Sector Quarterly 48(2): 266-282. DOI: 10.1177/0899764018802366