07.05. ...milyenek voltak a megélt nemi és osztályviszonyok a Kádár-rendszerben
Közzététel dátuma: 2020.07.17. 18:10:36
Igazából nem is egy cikket, hanem egy teljes könyvet ajánlok itt.
Grexa Izabella történész vásárolt egy lakást, amely egy örökös nélkül elhunyt egykori munkásnőé volt. Király Erzsébet naplószerű visszaemlékezését, melyet már a rendszerváltás után nyugdíjasként írt, a történésznő a hagyatékban találta. Összerendezte, jegyzetekkel látta el, és így került kiadásra a "Kedves naplóm!" című napló (letölthető: itt). Meseszerű történet is lehetne, ha nem lenne húsba vágó az, ami a napló bejegyzéseiből kirajzolódik az olvasó szeme előtt.
Be kell vallanom, hogy egyetlen olyan tanulmányt sem olvastam még a Kádár-korszak nemi- és osztályviszonyairól, amely ennyire átütő erővel adta volna át azokat az egyéni élethelyzetben lecsapódó strukturális viszonyokat, amelyek kereszteződésében Király Erzsébet az életét élte. Az államszocializmus modernizációs projektként való elemzése legitim megközelítés, persze érdemes azért teljes kontextusában (értsd: a világgazdasági rendszerbe való bekapcsolódás kontextusában) elemezni a folyamatokat. Király Erzsébet a nagyvárosi ipari munkásnők által megélt államszocializmus történetét meséli el, abból a nézőpontból, ahová legfeljebb tényleg "csak" a propaganda jutott el, és mivel nem volt más, legalább az elvek erejéig elhitték a nők, hogy önállóan élhetnek, miközben a materiális valóságuk a férfiaknak való folyamatos kitettségről, a szexuális erőszak normájáról, lakhatási és munkahelyi problémákról, szegénységről, teljes kiszolgáltatottságról szól. Király Erzsébet hétköznapjai egyszerűen nem köszönnek vissza a Kádár-korszakról szóló szakirodalmakból (biztosan van ellenpélda, tudnék is mondani, de a mainstream irodalom egyszerűen képtelen volt ezidáig ezt az aspektust megragadni). Ahogyan azt Grexa Izabella a napló alapján készített egyik tanulmányában is kiemeli, Király Erzsébet egy átmeneti, vagy inkább határhelyzetben lévő nőtípust testesít meg: vágyja az autonómiát, elhiszi, hogy élhet önállóan, saját magáról döntéseket hozva, önrendelkezve, de strukturális pozíciója ezt igazán sosem teszi lehetővé, és emiatt ezt sosem élheti meg. Nem csoda, hogy felőrlődik ebben, és élete során többször is öngyilkosságot kísérel meg. A naplóból és a tanulmányokból is egyértelműen kirajzolódik, hogy lakhatási és egyéb, anyagi életviszonyait tekintve is eszméletlen törékeny élethelyzetben lévő nők ha nem is tudatosan, mint inkább magától értetődő módon tudták, hogy az egyetlen mozgósítható erőforrásuk a testük. Ez alkalmi prostitúciót, szexuális kihasználásnak vagy kizsákmányolásnak való kitettséget, erőszakot egyaránt jelentett, jobban mondva: mindez teljesen hétköznapi volt a megélt valóságban. Király Erzsébet naplója talán abban is segíthet, hogy megértsük, mit jelent az, ha valakinek a hétköznapi életét oly mértékben átszövik ezek a viszonyok, hogy fel sem merül, hogy ezen bármit is problematizálni kellene, hiszen ez az alapvető működési elve a világnak. A magától értetődősége ezeknek a helyzeteknek nem abban áll, hogy ne lenne szava Király Erzsébetnek például arra, hogy megnevezze, mi történt vele. Leírja nem egyszer, nem kétszer, hogy megerőszakolták. Mégis, amilyen szenvtelenséggel számol be ezekről a helyzetekről, az több, mint egy pszichológiai távolságtartás a megélt események vonatkozásában.
Elérhető: Király Erzsébet (2015): Kedves naplóm! (Grexa Izabella jegyzeteivel és szerkesztésében) Budapest: Corvina.
Továbbá: Grexa Izabella (2015): A szexuális szokások alakulása Pesten egy 20. századi munkás-élettörténet fényében. socio.hu 2015/3. 178-196. https://socio.hu/uploads/files/2015_3/grexa.pdf