Az öreg már a „politikai nagyüzem” rutinos rókája, a fiatal pedig a Bibó-szakkollégium radikális, „fű alatti” stílusában tolja. Jöjjön a csörte, ahol a pörkölt szaftja találkozik a barikádok harci lázával.
2025-ös Orbán: (Kikönyököl az asztalra, mint egy falusi lagzin) „Nézd, öcsém, ne legyünk már balekok. A politika nem leánynevelde. Itt nem az a kérdés, hogy ki szimpatikus, hanem hogy mi van a kosárban. Keleten kinyílt a bazár, a nap meg ott kél fel, nem Brüsszelben. Putyinnal nem barátkozni kell, hanem lemeccselni vele a gázt, hogy ne a magyar ember fizesse meg a háború árát. Mi nem vagyunk senkinek a lótifutijai, de a rezsicsökkentéshez energia kell. Ez a magyar érdek, a többi csak duma, meg libsi vartyogás.”
1989-es Orbán: (Idegesen túr a hajába, szinte remeg a dühtől) „Bazár? Te most komolyan egy bazárhoz hasonlítod az ország jövőjét? Viktor, te eladtad a lelkedet egy tál lencséért, amit 'rezsicsökkentésnek' hívsz. Mi azért mentünk ki a térre, hogy ne Moszkva diktálja a tempót, te meg most önként mész a vágóhídra, és még büszke is vagy rá, hogy 'lemeccselted'. Ez nem politika, ez gátlástalan seftelés. Az orosz medve nem üzlettárs, hanem ragadozó. Aki vele fekszik le, az reggelre arra ébred, hogy eltűnt a szabadsága. Ne etess itt ezzel a dörzsölt dumával, ez sima kapituláció!”
2025-ös Orbán: (Sokatmondóan kacsint, elégedetten dörzsöli a tenyerét) „Ugyan már, ne gyere nekem a tankönyvvel. A liberális demokrácia mára egy kifulladt, vén kofa. Brüsszelben meg csak az aktatologatók ülnek, akik meg akarják mondani, hogy a magyar ember kit engedjen be a házába, meg hogyan nevelje a gyerekét. Mi nem táncolunk úgy, ahogy ők fütyülnek. Felépítettük a nemzeti rendszert, ahol a mi kutyánk kölyke az első. Az illiberális állam az, ahol nem a Soros-hálózat, hanem a nép szava dönt. Aki meg nem bírja a gyűrődést, az menjen az elemző intézetekbe sírni.”
1989-es Orbán: (Gúnyos mosollyal, de kőkemény hangon) „'A mi kutyánk kölyke'? Hallod te magad? Ez pontosan az a pártállami duma, ami ellen fellázadtunk! Te csak lecserélted a vörös csillagot egy kokárdára, de a módszereid ugyanazok. Aki nem ért veled egyet, az rögtön 'külföldi ügynök' meg 'hazaáruló'. Az a nagy harcias duma Brüsszel ellen meg csak egy paraván, hogy ne kelljen beszélned a lopásról meg a haverok gazdagodásáról. Azt hiszed, te vagy a nép hangja, de csak a saját hatalmad visszhangját hallod. Belőled lett a legrosszabb fajta elvtárs: az, aki azt hiszi, ő a szabadság bajnoka.”
2025-ös Orbán: (Kényelmesen elhelyezkedik, mint aki már mindent látott) „Fiatal barátom, te még azt hiszed, a Nyugat egy fénylő város a dombon. De én mondom neked: az a város már ég. Mi vagyunk az utolsó bástya. Mi nem akarunk birodalmi alattvalók lenni, se Berlinben, se Brüsszelben. Harcolni kell minden fillérért, minden jogkörért. Ez egy harc, és én ebben a harcban állom a sarat. Lehet rám mutogatni, de én nem hagyom, hogy Magyarországot bedarálják a nagyok. Ez a mi pályánk, itt mi fújjuk a sípot.”
1989-es Orbán: (Megvetően néz rá) „Harc, harc, mindig csak a harc... Neked mindenki ellenség, aki nem hajol meg előtted. Te nem bástyát építesz, hanem egy fallal körülvett udvart, ahol te lehetsz a kiskirály. Mi Európába vágytunk, mert ott a törvény az úr, nem az önkény. Te meg azt hiszed, attól vagy nagyfiú, ha minden szövetségesünkbe belerúgsz egyet. Ez nem büszkeség, Viktor, ez kisebbségi komplexusból fakadó kivagyiság. Elszórakozod a gyerekeink jövőjét, csak hogy elmondhasd: te fújtad a sípot. De nézz körül: a pályán már senki nem akar veled játszani.”
2025-ös Orbán: „Na, jól van, látom, te még nem ettél elég kenyeret. Igyunk egy fröccsöt, aztán majd rájössz, merre hány méter.”
1989-es Orbán: „Kösz, de én nem a te asztalodnál akarok ülni. Én egy szabad országot akarok, nem egy ilyen mutyira épített uradalmat.”
Rádli Róbert