2019

Kovács László Facebook

Sziasztok! Még tart az „élmény hatása”, - ami épp „feldolgozás alatt van, de a tények:

Ma meglett életem első 100+ futása… a 107km-es távon… (későn érő típus vagyok, 52 évig vártam rá.. Lett "pólóereklyém", ... 12. helyem (!) meg "minden"

Örülök, hogy ez épp a Mátra 115-ön sikerült, mert ennek „értéke van”

Egyrészt mert baromi kemény volt, másrészt nem valami „nyekenyóka” túrán vettem részt, hanem egy hihetetlenül jó szervezésű és hangulatú versenyen… A pontőröknek külön GRATULÁCIÓ és köszönet, mert mindenhol nagyon segítették a haladást, barátságos odafigyeléssel..

Külön köszönet Krasznai Gábor-nak, aki bő 70km-ig egyengette az utamat! Ami a követ illeti… az igazat megvallva… a „pókegérkéért” mentem, mert tervem volt vele, de valaki „lenyúlta előttem” … Ezzel együtt a szalamandrám Pazar! - Köszönet a művésznek - Már sokan megcsodálták.. az egyik legszebb követ hoztam el..

Mindenkinek jó pihenést.. ! „Holnaptól” gondolkodom a folytatáson!

Forrás és kép

Csornai Edina Facebook

Hogy is van a mondás? Minden kőnek története van. Íme az enyém: 5 éve, 2014-ben teljesítettem utoljára a Mátra 115-öt, azóta nem túráztam a Mátrában (csak egy fajzati pontőrködésem volt '15-ben) Így azt hiszem érthető, hogy már nagyon hiányzott a Mátra, most először éreztem, hogy akár el is indulhatnék, hogy egyszer megnézzem a patai célt. Azért a kihagyott évek, a túlsúly és a sáros utak nyomot hagytak az idei teljesítésemen, de azt elmondhatom, hogy a 92 km-t sikerült jó érzéssel teljesíteni.

És a kövem?

Igaz, a 92 km-ért nem jár, de szerencsére tudtommal semmilyen szabály nem tiltja, hogy a cél felé döcögve felkapjak egyet és hazaérve megfessem a túra emlékére.

Köszönöm az élményt!

Remélem jövőre újra itt lehetek!

Forrás és képek

Tóth Krisztián Facebook

Köszönöm, hogy itt lehettem.. köszönöm ezt a csodàlatos követ.. de legfőképp a pontőrök/segítők munkáját. Jövőre újra

Forrás és kép

Turi Gábor Facebook

Az én "Ékkövem"! Nagyon köszönöm Minden Rendezőnek-Szervezőnek, Aprajának-Nagyjának, Túratársaimnak ezt a nagy élményt! Önzetlenségből, segítőkészségből csillagos ötös volt a tegnapi túra. Köszönöm Nektek! Jövőre Újra Köztetek!

Forrás és kép

Szíj Zoltán Facebook

Hozzám kegyes volt Fortuna a hétvégén, így ezúttal ép talpakkal sikerült célba érnem és még ez a kő is megvárt, amit már előre kinéztem magamnak

Köszönet érte a festőnek, és köszönet minden szervezőnek és főleg minden önkéntesnek - csodás dolog ez a Mátra 115, számomra a fizikai próbatétel mellett egy igazi közösségi élmény.

És külön köszönet az útvonal karbantartóknak és jelzésfestőknek. Én ennyi extra kis táblát jelzésekkel még nem láttam, szuper ötlet!

Forrás és kép

Tom Adam Facebook

Köszönjük a tökéletes rendezést és a rengeteg munkát, amivel mindez járt. Nem a Rendezőkön múlt, hogy idén 5:2-re szépített a Mátra részemről (csak’ 92 lett).

A sikeres teljesítőknek gratula, és le a kalappal. Vizes évünk volt;)

Jövőre újra!:)

Forrás és kép

Török-Pék Bettina Facebook

Amikor csatlakoztam a csoporthoz és megértettem az egész Mátra 115-nek a működését...hogy mi is az “érem”... egyszer valaki felrakott egy pipacsot... már akkor kinéztem magamnak... megvárt. A párom egy baglyot választott, annak is meg van a storyja. Köszönet érte a festőknek!

Mi mint első bálozók csak ámultunk, hogy milyen profi volt a szervezés, a frissítő pontokon annyi kedvességet és gondoskodást kaptunk. Csillagos 5-ös!!! Köszönjük a munkátokat!!

Forrás és kép

Vasas Levente Facebook

Sziasztok!

Első Mátra115-öm volt, de egészen biztos nem az utolsó. Ritka jó hangulatú és profin szervezett verseny. Köszönöm azt a sok munkát, amit beletettetek, örök emlék marad! Külön köszönöm a pontőröknek a sok jó szót, a bíztatást és, hogy még hajnalban is mosolyogva lesték minden szavam A kő pedig egyszerűen gyönyörű. Szerelem volt első látásra Hálás köszönet a művésznek érte!!! Jövőre ugyanitt

Forrás és kép

Szollár László Facebook

Sziasztok. Harmadik 107 km-es teljesítés. Köszönet a profi rendezésért, a szervező munkáért, a pontőrök lelkesítéséért, kitartó munkájukért. Számomra idén is az Év Teljesítménytúrája

Forrás és kép

Csere László Facebook

Első Mátra 115 túrám, és ez a kő tökéletesen jellemzi azt ami volt, pláne amikor háttal estem bele a mocsárba

Fantasztikus túra volt, életem egyik legnagyobb élménye, igaz hogy "csak" a 107-es távot mertem a végére bevállalni, de ezen a túrán bárki bármelyik távot teljesíti, azelőtt le a kalappal köszönöm a szuper szervezést, azt a rengeteg élelmet amit odavarázsoltatok a legtávolabbi pontokhoz, nagyon jó volt. Gratulálok mindenkinek aki egyáltalán elindult, mert már ehhez is hatalmas elszántság kell! Jó pihenést mindenkinek

Forrás és kép

Kormosói Gábor Facebook

Mit is mondhatnék.

A szervezés szuper, az ellátás pazar, a személyzet munkája emberfeletti és végtelen kedves hihetetlenek vagytok. A melegételeket éttermek is megirigyelhetnék olyan finomak voltak. Kicsit szomorú vagyok mert "csak" 107.km lett a vége, mivel muzslán tanyáltam olyat hogy csak na. És persze, hogy épp egy nagy kőre térddel.Ennek fényében örültem hogy a 107.km ment. Így is elég jó 24 óra alatt meg volt.Meg lehetett volna talán a 132.km ha nem esek el. De nem baj. A Mátra incselkedik velem.

Hát jó akkor jövőre ujra M115.

Forrás és kép

Pap Sándor Facebook

Ez annyira klassz volt hogy arra nincsenek szavak. A szervezès, a pontőrök (főleg a pontőrök), stb. ... . Messze a legjobb s nem írom ezt minden esemènyrôl. Nem tudok rosszat írni, nincs kritika, ez olyan amilyennek lennie kell. Aludtam 2 órát, előtte csak vigyorogtam de most fáááj s pont annyira èrzem magam szarul mint ahogy kinèzek. Így kell ennek lennie. Köszönet mindenèrt

Forrás és kép

Koltai Dániel Facebook

Sziasztok! Első bálozóként futottam neki a 115-nek, mint évek óta vágyott bakancslistás túrának, versenynek. Nem kellett csalódnom, a hírek, vélemények, anekdoták igazak, szenzációs, inspiráló és nagyon baráti a verseny hangulata. Sajnos nem vállaltam végül a teljes kört és 107 kili lett belőle, de nekem így is nagyon kemény, embert próbáló volt és volt vele küzdésem bőven. Sok minden érzés, gondoltat, tapasztalat kavarog most bennem, amit nem részletezek. A rengeteg pozitív élmény és a szervezők részéről beletett munka és energia mellett, ami kézzel fogható volt a verseny minden méterén külön is szeretném kiemelni a Diós-patak pontot. A pont kialakítása, hangulata, felszereltsége és az ott tapasztalt kiemelkedő támogatás komolyan elérzékenyített. Nagyon köszönöm nektek és mindenkinek, hogy erőn felül, a szabadidőtöket, energiátokat nem sajnálva gondoskodtatok rólam, rólunk, úgy, ahogy nem is várnám. Akkor és ott, az a pár perc, az isteni szendvics sokat segített a hátralévő táv leküzdésében. Ha jövőre esetleg nem indulnék, akkor igyekszem bevállalni egy célkaja főzést, ha van erre igény, mert a kínált lecsónál valami nagyon félre csúszott a receptnél…J De ez kb. az össz kritikám és nem is számít igazán. Kedves Szervezők, Önkéntesek, Kőfestők! Hálásan köszönöm az élményt, nagyon nehéz volt, de sokat tettetek hozzá, hogy eddig eljussak! A kő bekerült az irodába, a monitor alá, hogy napi 8-10 órában, mindig szem előtt legyen!

Forrás és kép

Kassai Zoltán Facebook

Szeretném megköszönni ezt a hatalmas élményt, amit ettől az eseménytől kaptam. Szándékosan nem írtam TT vagy terepfutó verseny titulust, mert ez a mindenkit egyformán elfogadó hozzáállás minden szervezőnek kitunő példa lehet. Külön köszönet a pontok ellátásáért, és a “személyzet” kedvességéért. (Ágasvár-csúcsnál névreszóló biztatást kaptunk ismeretlenül még mászás közben, hihetetlenül jól esett!) Sokunk fel sem fogja, mennyi munka ez, elég csak abba belegondolni, hogy egy-egy helyre hogy “kerül” fel az a hatalmas mennyiségű frissítés. (Utólag is elnézést kérek annak az indulónak a nevében, aki talán Tót-hegyesen vagy Világos-hegynél reklamált így , hogy “Citromos sör nincsen?!?”) Nekem ez az első alkalom volt itt, de biztosan nem az utolsó! A gratuláció Nektek jár!

Forrás és kép

Kakuk Ádám Facebook

Kedves Mindenki!

Nagyon szépen köszönöm, hogy megint részese lehettem ennek a csodálatos rendezvénynek! Nehéz mindent felsorolni, amiért számomra ez az év eseménye, inkább csak úgy fogalmaznék, hogy hihetetlenül felemelő érzés ennyi kedves, önzetlen és odaadó ember között eltölteni egy napot! Köszönöm szépen!

Külön köszönöm szépen az immáron (süni csoportos) Abigél kislányom tulajdonát képező kő alkotóinak Kovács Gyöngyinek és Berta Gabriellának, hogy művészetükkel boldoggá tettek egy kislányt és apukáját... (Tegnap a sünis-kő is kellett az elalváshoz..)

Köszönjük szépen!

Forrás és kép

Varga László Facebook

Az én történetem:

2017-ben teljesítettem először a Mátra115-öt, az időeredményem 29:15:20 volt.

Idén másodszor indultam el, az időjárási helyzetet figyelemmel kísérve mindössze a teljesítést tűztem ki magam elé. Szerencsére sokkal jobbak voltak a terepviszonyok, mint amire számítottam. Voltam már pár jó kis saras tt-n, ez messze nem tartozott a durvák közé. Bár én gyalogló szemmel nézem a dolgokat, több időm volt kiválasztani a nyomvonalat, mint egy futónak. A Sombokor és Ágasvár állapota nem is lehetett volna optimálisabb. Jó párszor lementem már Sombokornál, de ilyen gyorsan még egyszer sem. A Muzsláról lefelé is nagyon jó volt a talaj. A patakátkelések mini fejtörőknek bizonyultak, a jó választás száraz lábat eredményezett. Csak a Csörgő-patak fogott ki rajtam.

A holtpontom a Muzslára felfelé menet érkezett, komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy lenevezek a 107 km-re, de a Diós-patak után már nem volt kérdéses a folytatás. A plusz körön meg úgy éreztem magam, mint a viccben szereplő Józsi bácsi, akit egy ismerőse elvitt sétarepülésre (erre számítottam, erre is számítottam, na erre már nem számítottam). A frissítő pontokról és a segítőkről már minden jót leírtak, tanítani kellene ezt a hozzáállást a vendéglátó iparban.

A slusszpoén az időeredményem lett, ami másodpercre ugyanannyi lett (29:15:20), mint két éve. Ez valami specialitásom, mivel a legjobb városi maratoni eredményemet is kétszer futottam meg másodpercre ugyanannyi idővel.

És nem igaz az a Demjén számban szereplő sor, hogy a vonat nem vár.

Forrás és kép

Kun Csilla, Németh Ákos Facebook

Mátra 115

132 kilométer és 6760 méter szintemelkedés a Mátrában.

Lehetetlen leírni ezt a közel 30 órát amit a „pályán” töltöttem, ráadásul a történet nem is a rajtnál kezdődik és nem a beérkezéskor ér véget. Pénteken érkeztünk meg Csillával a Kisnánai várhoz a rajt színhelyére. Rajtcsomag átvétel és egy finom lángos a Bari tanyán, egy sör egy kis beszélgetés az ismerősökkel, és korán lefekvés mert hosszú napnak nézünk elébe. A vár udvara reggel megtelik túrázókkal, futókkal, mindenki csomagol, vizet tölt, csomagot küld előre a pontokra. Érdekes, hogy bár szerintem Magyarország egyik legkeményebb terepultrája és teljesítménytúrája nem érezni feszültséget az emberekben. Mindenki boldog és reménytelien kacsingat a Mátra hegyei felé. Aztán megszólalnak a dobok, még pár perc és elindulunk egy nagyon hosszú úton. Tavaly szétáztunk, idén nem jósoltak a verseny idejére esőt, de az előző napok heves esőzései alaposan feláztatták a Mátrát. A patakokon rengeteg víz hömpölygött lefelé, volt hogy az ember azt sem tudta , hogy ez most egy patak vagy csak egy út A verseny már rögtön az elején gyomorszájon vágja az embert, Oroszlánvár, Kékes majd rögtön Galyatető (ráadásul kétszer) Így az első 39 km-be rögtön van 2500 méter szintemelkedés. Nehéz lenne kiemelni részleteket, de talán a Múzsla az ami először igazán megtöri az embert! Oda 90 km és 4976 méter szintemelkedés után érkezünk meg. Én valamikor éjjel kettő és három óra között érhettem fel a csúcsra. Onnan egy hosszú (borzasztó hosszú) ereszkedés után éri el az ember a Diós pataki ellenőrző pontot. Ott muszáj leülni egy kicsit, ha csak pár percre is, de muszáj. A következő ellenőrző pont a Kénes-kút! Itt dönthet ez ember, hogy át nevez e a 107 km-es távra, mert akkor már csak 5 km a cél! De én most is ahogy tavaly is tudtam, hogy kimegyek még arra a 30 km-es körre, ami itt már plusz 6-7 órát jelent (nekem)! Még négy hegycsúcs, de mind közül a leg „gonoszabb” a Havas oda-vissza, tehát öt az a négy. Mikor először átértem a Havason és eljutottam a Fajzati ellenőrző ponthoz úgy éreztem nekem ez még egyszer nem fog menni. Ráadásul előttem volt még a Káva a Tót-hegyes és Világos hegy! Tót-hegyes alatt egyszer csak éles fájdalom nyilallt a bal forgómba, ami aztán kitartott még a hátralévő 15 km-en. Az egész úton vigyáztam magamra, képes voltam percekig keresni a legjobb átkelőket a patakokon, kerülgetni a pocsolyákat és egy visszafogott tempót menni, hogy egyben maradjak a végére is. A Világos-hegyre és onnan tovább már még óvatosabban mentem, és ha nem álltam meg a fájdalom is elviselhető volt. Másodszor a Havasra már a tűző napon mentem fel, és elhatároztam, hogy nem állok meg a tetejéig! És így is lett lassan, rohadt lassan de egyben felküzdöttem magam rá! A csúcstól még 8 km a cél, egy meredek lejtő egy gyors csekkolás még egyszer Kénesen és irány Gyöngyöspata! A végén még futni is volt kedvem így 29 óra 50 perc elteltével boldogan értem be a célba, ahol már Csilla várt rám! Szinte gondolkodás nélkül kiválasztottam az idei kövemet, mert abba már régóta beleszerettem (és nem számítottam rá, hogy megvár, aztán De ).

Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek az összes közreműködőnek és pontőrnek ezt a szép hétvégét!

Forrás és kép

Márton Dániel Facebook

Mátra 115 (132 km - 6760 m szinttel) sikeresen teljesítve 25 óra 08 perc alatt. Tizenegyszeres teljesítő lettem Az idei nyuszikát azért választottam, mert idén is egyedül mentem, és egy idő után szinte már alig találkoztam emberrel. A célba beérve megláttam ezt a mosolygós kövecskét, és az addigi szigorú arcomra egyből mosolyt csalt.

Szeretném megköszönni mint már oly sokszor ezeket a csodás ellenőrzőpontokat még csodásabb emberekkel. Az éjszakai magányt Ti enyhítettétek. Ha épp nem magamat szidtam, Titeket dícsértelek Jah, és köszönöm annak aki a Muzsla előtt (amikor nagyon bedurvul a Z3) elejtett egy sótablettát. 19-re lapot húztam, reméltem tényleg az Egész jól lettem tőle Még egyszer nagyon köszönöm Nektek ezt a csodás túrát!

Forrás és kép

Fridrich László Facebook

Hát sziasztok kedves mindenki! Ugyebár nem nagyon vagyok az a beszámolóíró tipus...de kár lenne elmennem csendben eme csodás hétvége mellett...Hatodik M115-ön vagyok túl. Bár ebből egy csak 88,és egy pedig csak 107 kili lett. Idén viszont nem adtam be a kulcsot a Kénesnél...és kimentem arra a kis extra szivatós karikára is... Álmomban nem gondoltam volna erre az időeredményre! A célbaérkezéskor annyit tudtam csak mondani, hogy egyszer nekem is sikerülhet... Az idei év nagy eredménye tőlem továbbá,hogy nem úgy búcsúztam el tőletek,hogy soha többé. Hanem végre beismertem magamnak és nektek is,hogy ez minden évben kötelező, kihagyhatatlan program a magamfajtáknak. Mégegyszer szeretném mindenkinek megköszönni áldozatos munkáját, amit értünk tettek az asztal túloldalán! Gyuriéknak a kiváló szervezést! A sok kedves szót, biztatást, kínálást, tovatessékelést, szeretetet. A pici gyerekek pecsételését a kezemre: Loló, Léna, Alina! Feledhetetlen volt az idei...nagyon sok szempontból!!! Üdvözlettel Fridman.

Forrás és kép

Balog Bence Facebook

Tisztelt Mátra 115 Rendezőség!

Szeretném felhívni a figyelmet egy fontos problémára, ugyanis szerintem szervezett összeesküvés zajlik a túra során annak érdekében, hogy a futók/túrázók sebességét jelentősen csökkentsék az ellenőrző pontokon.

A pontőrök minden létező módon igyekeznek megakadályozni a gyors áthaladást.

Csak egy példa:

A Diós pataknál épp csak megérkeztem, de már ketten ugrottak rám, "vizetkólátsörtvanpogácsaisamithozzakesetlegbarackbefőttet" kiáltással és mire eszméltem már körém pakoltak mindent.

Mire nagy nehezen elfogyasztottam és elpakoltam a dolgaimat már indultam volna, ekkor aljas módon kávéval kínáltak. Hát most erre mit lehet mondani? Utasítsam vissza??? Nem úgy neveltek!

Amíg a kávé érkezett gyorsan megnéztem a talpaimat, bár ne tettem volna... Hárman ugrottak ötféle krémmel, hogy hát ezt aztán azonnal krémezzem... Még plusz pár perc.

Hát kérdezem én: ez így rendben van? Tisztességes túrázók és futók így csak órákkal később érnek csak be a célba. A fenti jelenség nem elszigetelt eset, mindenhol ezzel a hozzáállással lehet találkozni.

Kérem a fentiek kivizsgálását,

Tisztelettel,

Balog Bence

-------------

Köszönök mindent, felejthetetlen élmény volt ismét. Ez a hozzáállás a szervezők, pontőrök, kőfestők és minden egyéb közreműködő részéről példaértékű.

Forrás és kép

Tarnai Máté Facebook

Íme az eddigi köveim, köztük pár kakukktojás, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ugorjunk vissza az időben. "Friss hús" voltam még a tt műfajában, amikor az 1994-es Budai 50-en fültanúja lehettem annak, hogy Jávor Zoli büszkén mesélte túratársainak az akkor először rendezett M115 teljesítéséről, kiemelve hogy "több volt a szintemelkedés, mintha valaki az óceánpartról mászná meg a Kilimandzsárót". Csak hüledezve hallgattam, és akkor teljesen kizártnak tartottam, hogy én valaha is ilyen hosszúkat tudnék menni. Valóban 3 évig csak 50-es körüli távokat teljesítettem, azt is viszonylag könnyebb terepen.

1997-ben aztán bekattant valami, sikerült az első százas túrám, amin felbuzdulva rögtön abban az évben több másik is követte. Így kerültünk Hegedűs Robival Sirokra és vágtunk bele a mátrai kalandba. Az akkori időkhöz képest is már elképesztő ellátás fogadott. Magához a Mátrához viszont addig csak egyetlen Mátrabérc erejéig volt szerencsém, így direktben ismerkedhettünk az útvonal finomabb falatjaival. Az augusztus végéhez mérten nagyon hideg és ködös éjszaka fokozta a kihívásokat: Muzslán az orrunkig nem láttunk, míg Kénes-forrás bermuda háromszögéből Sárközi Illés hathatós segítségével keveredtünk ki. A múltidézésből nem maradhat ki, milyen felszerelésben is sikerült a teljesítés: farmernadrág, pamutpóló, góliátelemes kézilámpa és az elmaradhatatlan esernyő

Az 1998-as rendezést kihagytam, a pocsék időben nem vállaltam be az indulást. Ahogy a túra ezután pihenőre vonult jópár évre, úgy jómagam is takaréklángon kirándulgattam, így mire felébredt Csipkerózsika álmából a túra 2009-ben, nem éreztem magam készen egy százasra sem (nemhogy pont a M115-re). Így akkor Boszniában kalandoztam helyette egy százasnak nevezett szűk 70-esen.

A 2010-es mocsaras év viszont a Mátrában talált, az akkor még létező 55-ös babatávon mentem végig. Akárcsak 1 évvel később, amikor egy emlékezetes csapat jött össze, különösen Galyatető után: többek között Kiss Attila, Szota Viktor és Kovács Gyuri társaságában róttuk a km-eket. Eredetileg már abban az évben szerettem volna a nagytávot, de egy bagatell sérülés miatt ezt nem mertem bevállalni. Annyira benne éltem a rendezvényben, hogy célbaérés utàn ottmaradtam érkeztetni célzárásig.

2012-től kezdve aztán minden évben eljöttem és megszakítás nélkül a 115-ös (124/127/132) távot teljesítettem.

2012-ben Révész Ádámot sikerült rábeszélnem a felnevezésre, így a sok 88-as trófea után behúzhatta az újkori rendezések közül való első 115-ösét.

2013-ban Kiss Attilával együtt mentem végig, kifejezetten ideális időjárásban.

2014 a dermesztő hideg éve volt, Szorospatak utántól komoly sártengerben. Bár négyen együtt indultunk, Attilával, Varjas Andrással, Kasza Erikával, végül mégis 4 részletben értünk be. Azóta sem volt tempósabb teljesítésem. Részben talán azért, mert ez volt az utolsó év gyöngyöstarjáni céllal.

2015-től magányos harcosként ténfergek a Mátrában. Abban az évben a másnap reggel és délelőtt lett hirtelen brutál meleg, így a Patára vezető első útvariáns a sok nyílt résszel (szőlők között vezető aszfaltutakkal) feladta a leckét rendesen.

2016-ban egy újabb változat következett, több erdővel, viszont helyenként bokaforgató utakkal. Szerencsére még a délelőtti nagy esők előtt sikerült beérni.

2017 a futócipős évem volt, amikor is a nagy meleg miatt nem nagyon sikerült előnyt kovácsolni a könnyebb lábbeli ellenére.

Tavaly az emlékezetes reggeli felhőszakadás nyomta rá bélyegét a nagy menetre, a taktikus lábkenegetés volt ezúttal a siker záloga.

Idén pedig a párás meleg, illetve a teljesen random váltakozó ideális és saras/mocsaras részek miatt váltottam kényelmesbe és élveztem a túrát inkább elejétől a végéig. Nappal inkább visszafogtam, a hűvös elérkeztével pedig rákapcsoltam. A gyomrommal semmi gond nem volt, tanúsíthatják a pontok személyzetei is

A Mátra 115 számomra egy fix pont most már a naptárban. Hihetetlen az odafigyelés a részletekre, legyen az útvonaltisztítás, táblázás, az ezerféle enni-innivaló a pontokon, a vízhatlan itiner, a végtelen segítőkészsége a pontszemélyzetnek, a művészi szintű kődíjakról nem is beszélve. Kemény menet ez ettől függetlenül, de mindaz a plusz, amit a rendezvény ad, szinte akaratlanul is olyan erőket mozgósít az emberben, amiket talán nem is tudunk, hogy léteznek

Nem is kérdés, találkozunk jövőre is!

Forrás és kép

Kovács László Facebook

Üdvözlet Mindenkinek!

Még "fürdök az élményben" de ahogy olvasom a kommenteket, (főleg "KŐ ügyben"..) Kezdek bizonytalankodni és értetlenkedni... 107km-t teljesítettem és vettem egy gyönyörű szalamandrás követ az asztalról... Már több posztot olvastam, hogy valaki szabadkozik azon, hogy "nem a megfelelő asztalról vett követ"... !!!??? Létezik ilyen szabály??? (Nekem senki nem szólt mikor választottam..) De nem is ez a lényeg! Kár volna egy ilyen szabályért, mert MINDEGYIK KŐ ELKÉPESZTŐEN SZÉP! A legnagyobb különlegességét pedig az adja, hogy a legegyszerűbb festés is értékesebb lehet számomra, ha éppen az ÉN SAJÁT ÉLMÉNYEMET jeleníti meg! Előre NEM lehet eldönteni, hogy ki melyik követ "érdemli meg"... nincs "107-es kategóriájú", meg "132-es kategóriájú" kő! Fair a verseny! Aki előbb beér, abból választ ami az asztalon van... én ezt magamra nézve is így tudom elfogadni... Mindenkinek sok-sok boldog követ kívánok!

Forrás és kép