2012

TTT túrabeszámoló - DJ RushBoy

Mátra 115

Megint egy Mátra 115, immár negyedjére veszek részt ezen megmérettetésen, három sikeres teljesítéssel a hátam mögött.

Talán sose volt ennyi kétely bennem mint ezen a reggel. Rossz cipõ, rossz hátizsák, rossz láb. 3 héttel a túra elõtt volt egy kemény csonthártyagyulladásom, és a mai napig járok fizikoterápiára. Viszont úgy éreztem hogy ezen a túrán ott kell lennem! Valamiért, és valakiért, akinek megígértem. Úgy voltam vele hogy megy ameddig megy, ha ne adj'Isten elõjön a fájás, lelkiismeretfurdalás nélkül kiszállok.

Ismét egy szuper rajt, lámpalázas emberek, rengeteg ismerõs, és ez jó! A gyalogos mezõny elején indulok nagy vagányan, pedig inkább a leghátsó sorból kéne ennyi kétely után. Papp Bálinttal, és Bozóttal haladunk elõl. Beszélgetünk sok élményrõl, jó társasággal repül az idõ. Hamarosan máris emelkedünk, érzem ezt a 3 hét kihagyást, ez nálam annyit jelent mint másnál több hónap. Mezeiék vannak elõttem, nagyon jól haladnak, nem szabad õket megelõzni, mert Klári szétrúgja a hátsó felem :) Oroszlánvárra feltipegünk. Mire indulnék tovább ismerõsök jönnek épp. Barbora-Jan-Jaroslav :) Na végre! Nagyon megörülök nekik. Kicsit sokat tollászkodunk Oroszlánvárnál, el is lépnek jópáran.

A moiwa-lepeshiba kettõst elõzzük ki fölfele. Eddig nem éreztem olyan erõsnek a tempót, de mégis nagyon jó átlaggal jöttünk. Végül kielõzzük Mezeiéket is a Gabi-halála elõtt. Gyorsan elfutok mellettük, nehogy Dani-halála legyen ez a hely utána :) (Klári a doktor nénim, és mondta hogy szigorúan tilos megelõznöm õket ilyen sérüléssel, törekedjek a lassú, de sikeres teljesítésre). Na ehhez képest pont az ellenkezõje megy. De vajon meddig?

Kékesre felfele elkezdõdött a zúzás. Tudom hogy Jan és Barbora nagyon erõsek, és felfele mennek mint a gép. Többször mentünk már együtt :) Jaroslav is szépen tartja magát, ahogy néztem a facebookját nem csodálom. Aki 6000 m-es hegyeken járt már.. Felérünk a Kékesre, terülj-terülj asztalkám :) A bõség zavarába össze-vissza eszek mindent amit épp látok. Húú, most épp kajaidõ van, de jól jönnének ezek a finomságok úgy hogy nem szorít az idõ ;)

02:56-al érek fel, jóó idõ, bár nem éreztem annyira erõsnek a tempót. Na de innentõl.

Kocogunk jó darabon keresztül, félek a S- lefeléjétõl, nem tudom hogy viseli majd a lábam. Szépen halad a nemzetközi csapatunk :) Gond nélkül leérek a Mátra-nyeregbe, és valaki megkérdezi hogy aszfalt? Noo, this is the cheaters road :) Nagy kacagás. K-P- jelzést követünk, majd tényleg kiérünk az aszfaltra, és a P-n haladunk tovább Parádsasvár fele. Jól lehet ezen a részen haladni, szinte végig kocogjuk a faluig. Kerek 4 óra alatt érünk le. 6-os átlag fölött jóval. Hmm.. Rengeteg finomság ismét, majd testileg-lelkileg felkészülés a túra talán legkeményebb emelkedõjére.

Jan és Barbora megindul fölfele. Egy darabig megyek utánuk, de olyan tempóval haladnak hogy inkább leválok, pedig aztán én is tudok fölfele menni..

Felszenvedem magam Galyatetõre, nem vagyok jól.. Jól megrántottak fölfele, és most iszom a levét. Galya elõtt Barta Laci jön szembe, õ már túl van a második körön is, õrült tempót tol.. Felérvén a tetõre marasztalásra ösztönzöm ismerõseimet, hiszen finom leves van itt, de mondják hogy majd a következõ Galyánál. Már pedig nekem muszáj ennem valamit, mert nem vagyok valami fényesen. Le is ülök a leves mellé, és szép lassan kanalazgatom.

Jaroslav is felér, õ mondja hogy jön velem. Okés, természetesen. Tovább indulunk a bónuszkörre, de a lábaim kicsit görcsölnek, és úgy érzem mintha olyan nehéz lenne mint ha ólomból csinálták volna. Nem lesz ez így jó, korán van még ehhez. Lekocogunk Mátraalmásra, majd mutatom Jaroslavnak hogy arra a "csúnyaságra" kell felmászni. Meg is iramodunk, és szép lassan de biztosan haladunk. Jó erõs szél volt erre, a tetõn levõ pontõröket sajnáltam is. Visszairamodunk Galyatetõre immár másodjára. (38,7 km - 2500 m szint - 06:45)

Ismét levesezünk, nagyon finom volt, köszi pygmea! Bemegyek energiaitalt venni az étterembe, felkészülés az éjszakára. A ponton ismerõsök, akik a bónuszkörre indulnak, és pont ekkor érkeznek meg a seprûk is.

Még mindig nem vagyok olyan jól, bízom benne hogy elõbb-utóbb helyre áll a rendszer. Jan és Barbora már tovább ment, Jaroslavval ketten nyomulunk tovább.

A K-en kellemes kocogás jó darabig. Elkezd esni az esõ. Nem jó elõjel, de szerencsére csak szemerkél.

Mátraházára érünk, itt már elég rendesen esik. A cipõm szépen kezdi föltörni a lábam, leukoplastozok egy kicsit. Ismét rengeteg finomság, és a cola-banán kombóra álltam rá. Meg persze a megannyi sütire ;)

Jobban érzem magam, a lábamnak semmi baja, most kezdem élvezni a túrát. Lajosházára lekocogunk, itt a bõség zavarában hirtelen azt sem tudom hogy mit egyek. Egyszerûbb ha mindent megkóstolok :) Az a baj hogy év végén túl könnyen meg lesz a legjobb túra az évben, és egy kicsit sem kell vakarni a fejem hogy gondolkozzak ezen :)

Elindulunk a Téli Mátra útvonalán hosszan, monotonan Mátraszentimre fele. Az esõ szakad, még jó hogy erdõben vagyunk. Most tényleg jól érzem magam, és tempósan haladunk fölfele. Új helyen van a pont, szerencsére tudtam ezt. (60,5 km - 3407 m szint - 10:23) Megtudjuk hogy Barboráék fél órával vannak elõttünk. Durván nyomják.. Erõlevest kanalazok, cipõt ragasztok. Közben megérkezik Anna és Csaba, akik már Mátraháza óta a nyomunkban vannak. Annával ugyanarra a helyiségre pályáztunk, de õ ment elõbb. Kicsit sokat idõzünk a ponton, köszönhetõ nekem, majd a szakadó esõben tovább indulunk még mindig Jaroslavval. Szorospatakra talán a legjobb lejtõ visz le, végigkocogjuk szó szerint jól esõen, mivel még mindig szakad. A faluban eláll, majd a ponton ismét dínom-dánom. Csõre Ernõ kínál minden finomsággal, majd a pontõrhölgy megmaszírozza(!) a combomat. Nagyon fááj, be vannak állva rendesen már, és az ülés is kezd egyre nehezebben menni. De köszönöm a masszázst, hatalmas segítség volt! Irány tovább az Ágasvár. A turistaházban omlett (!!) nyámm. Találkozunk Barboráékkal, õk már megmászták a várat, és itt pihennek. Mielõtt mindent megennénk, mondtam Jaro-nak hogy a cuccot hagyjuk itt, felkúszunk a várba. Fent csanya pecsétel, majd fotózás a mesés kilátást. Leérvén nagy falatozásba kezdünk, de finom ez az omlett! Megjönnek Annáék, nincs több omlett éppen, a felét nekiadom, nem szabad elhíznom ezen a túrán :) Kicsit izgultam milyen lesz a Csörgõ-patak átkelés, de szerencsére gond nélkül abszolváltuk. Fallóskúton a Maki család teljesít szolgálatot. Gumicukor, paradicsom, feta-sajt, banán. Ha ebbõl turmixot csinálnánk tuti hogy a hányás-hasmenés garantált lenne. De így külön-külön nincs is jobb recept :) Kiss István (tzatzaka) csapódik hozzánk, nem jó dolog egyedül menni éjjel. Még van valamennyi erõnk lefele kocogni az aszfalton. Éles balkanyar, majd felkészültem a köves lefelére, de idén most más fele ment a túra, talán még annál is rosszabb volt a terep. Szalagozáson botorkálunk a mélybe, még pont nem kell lámpa. Kis koccanás az aszfalton, majd be Mátrakeresztesre. Bent a faluban épp frissítik az elõttünk haladókat.

Mi is megállunk, elõvesszük a lámpát, kortyolunk egyet az italunkból, majd megindulunk a Hidegkúti-th. irányába. Fent ismét erõleves. Kell is, mert még messze a vég. Az asztaltól alig bírok felállni a combomnak köszönhetõen, de szépen bemelegedik utána. Átkelés a kerítésen, majd a túra utolsó kocogását imitáljuk. Megelõzzük Papp Bálintot és ebolát, akik szintén nagyon jól haladnak. Leérünk a Zám-patakhoz, majd nagy levegõ. Jaroslavot felkészítem a Muzslára, hogy hosszú lesz, és fájdalmas. Nem nagy tempóval, de megállás nélkül tesszük meg ezt a szakaszt. A csúcsnál remegek mint a kocsonya, hideg van, pedig már a sasos pulóver is akcióba lendült jó ideje. Ennek ellenére leülök, és bambán meredek magam elé, közben banánt majszolok. Megjönnek a többiek, nincs mese, irány tovább.

A kocogás ennyi volt, innen örülök hogy gyalog tudok menni, pedig a terep adja magát egy kis éjszakai koccanásra. Hiába.. Megint itt álmosodok el, mint mindig. A Koncsúrokról a kilátás kicsit visszahoz az életbe, de utána megint fapofa.. Végre valamikor leérünk a Diós-patakhoz, na itt gyorsan elõ az energiaitalt, és be a gyomorba. Jó döntés volt, innentõl nincs holtpont, csak a mozgásom csúnyább. Egy eltévedt spori jön szembe, a Z- jobbosát leste be. Jön velünk egy darabig. Jan Suchomel kastélya következik, a Jan's castle másik nevén János vára. Innen sok-sok ideig a S+ lesz a társunk. Jó a jelzés, szépen haladunk, eltévedés nélkül. A Kénes-kútnál két továbbhaladó lámpára leszek figyelmes, a pontõr mondja hogy most mentek el az angolok. Nagy zavaromban még kijavítani sem volt idõm, egybõl parancsot adtam, irány tovább, be kell fogni õket, hiszen tudtam hogy Jan és Barbora megy elõttünk. Pedig azt hittem csak a célban látom legközelebb õket. Még a Havas mászás elején utólértem õket, kölcsönös öröm, de jóó, hiányoztatok :) Ennek örömére számomra irtózatos tempóval felrongyoltunk a Havasra. Fent nagy pihenõ, megvárjuk a többieket, majd ismét örülünk hogy együtt a csapat immár végig. Lefele hozom a szokásos formám, a totyogás és a tipegés a legjobb szó rá. Fajzatpusztán Barborával csak úgy faljuk a füstölt sajtot. Szuper volt! Na még egy komolyabb szint!

A Kávára Istvánnal ellépünk kicsit felfele, de utána lefele büntetnek Jan-ék, és szépen elkocognak. Hajj, ha még én is tudnék.. Viszont nincs ember akit ne állítana meg a Tót-Hegyes palacsintája. Elnyúlunk a fûben, és majszoljuk ezt a nem mindennapi finomságot :) Nincs kedvem tovább menni, ilyen finomság után, de már közel a cél, egy tízes!! A Világos-hegyet még abszolváljuk, de félek a lefelétõl, mert tavaly a gyök kettõ tempóval haladtam lefele. Természetesen idén sincs ez másképp, de azért valamivel jobb a helyzet, pedig tavaly vadiúj cipõ volt rajtam, most meg ez a...

Megkönnyebbülök mikor vége a meredek lefelének, és dózerútra érünk. Közlöm a többiekkel is hogy ennyi volt, nincs több szint. Mindenki boldog, a csehek úgy beszélgetnek egymással mint ha most indulnánk el :) Én azért befele fordulok, és magamhoz képest tempósan haladok elöl. Majd a célba ráérek kiengedni. A hosszú egyenesben nem gyõztem visszafordulni, nehogy jöjjön valaki, mert most már nem engedünk senkit el! Végül 24 óra 40 perc menetelés után boldogan és vidáman célba érünk.

Én különösen örülök hogy ilyen elõjelek után sikerült teljesíteni ezt a feladatot! Annak meg talán még jobban hogy a többiek is rákaptak a magyar túrák ízére, és sikeresen teljesítették! Jan Suchomel ki is jelentette hogy "next year, I run with László Barta." Szóval készülj Laci! :)

Köszönöm az odautat Révész Ádámnak, és visszafele pedig Rudinak!

Jövõre jöhet az ötödik!

Forrás

TTT túrabeszámoló - yoyo

Mátra 115/ 88!

Hüvös reggelre ébredt Kisnána ,de még Domoszló is,ahol aludtunk ugye ,mer hogy Kisnánán állítólag valami õrület túra lesz,és nincs egy talpalatnyi hely sem a faluba ,mer mindenki túralázba ég,még a helyi kocsmába is tudnak róla a népek .,Gondoltuk mi is átnézünk csanyával,meg millersel atesszal ,mi ez a múri és ha már ott vagyunk , elindulunk ezen a túrácskán a Mátra gyönyörû erdején .

Hát akkor lássuk ,meddig jutottál cillagom :))hujjjeee

Reggel 7 kor elindut l a teljes mezõny a sárgán ,néhány km után balra élesen felvág a S+ ezt jól megjegyeztem,mikor 2 éve Zoncsival jól tovább mentünk . Idén is voltak nem figyelõk ugye Szilvike ? akiket már én kiabáltam vissza ,mert fentrõl rájuk láttam,hogy lent mennek, L Szilvi volt többed magával asszem Juciék is ott voltak . Pedig Szilvi már 3x volt ezen a túrán igaz mindig vezette valaki. Jöttek az emelkedõk a Jagus ,majd lejtmenet ,és a térdem elkezdett jelezni,,talán írhatom azt hogy évek óta nem fájt ,de most bejelzett a nyomorult ,,meg is ijedtem ,de gondoltam maj bemelegszik ,mert elég hüvös volt a reggel ,így a melegedéshez törtem egy csalán ágat és megsimiztem vele a térdemet , Oroszlán vár 8km itt Zoncsiék frissitettek ,hmm az a friss eper de jól esett . Aztán rátértünk a kékes felé vezetõ szép erdei útra . és Kékes elõtt összefutottam Szilvivel , megörültünk egymásnak ,hibavótcillagom nemvótaz :P

mertavaly nyáron naon jót túráztunk a Zillertáli Alpokba ,,utána meg Erdélybe ,,igaz akkor többen mentünk . Miután Kékesen teleettük magunkat a svédasztalról elindultunk lefele a sárgán , csúnya köves meredek ,,de legalább most nem volt annyira poros . Elõttünk ment egy srác õt követtük sajnos,és nem fordultunk a S4 re jobbra hanem lementünk az aszfaltra ,itt irta is az itiner,hogy lépd át a szalagkorlátot,meg parkoló is lesz,,volt is mindkettõ így nem gyanakodtunk szépen felértünk Mátraházára ,,rengeteg ember kékes csúcsfutás szurkolók is gondolom,,kérdeztük,hogy láttak –e futókat erre mondták,hogy nem ,,,aztán egy nõ mondta,hogy de és arra mentek,,na mi meg mentünk,,a bazársoron aztán sajnos pont volt egy s4 bár ne lett volna .

jajj de jó örültünk ,,bár Szilvi gyanakodni kezdett,,de a fiú mondta,hogy jó lesz,,futottunk lefele,egész rendesen és nem értettük,hogy eboláék hová lettek hiszen nem sokkal voltak elõttünk,,jött egy nõ felfelé és tõle kérdeztem látott –e túrázókat,de jó sokat ám ,mondta nem látott csak 1 fiút, Na vissza kapaszkodtunk Szilvivel a bazársorhoz ,a fiúval nem tudom mi lett .

Mátraháza központban bozóttal taliztunk õ is túl jött a letérésen,de neki volt esze,nem jött tovább a völgybe . Vissza kapaszkodtunka sárgán elég sok idõ 45 perc eltelt ,és végre megláttuk a túrázókat . futottunk lefele Parádsasvárra 26,6km ,ahol végre meg lett a pont . Innen kedvenc rész a nyílt tarvágásos hegyoldal a kis és Nagy –lipótokon át, fel egészen Galyatetõre mentünk.

2 éve le kellett ülnöm egy tuskóra annyira kinyírt ez a rész,de most egy szuszra fenyomtuk ugye bozótka ? Galya elõtt Börcsök Andris jött lefele pacsiztunk,és gondoltam is jajde jó,erre kell majd vissza jönni legalább lesznek szembe túrázók . Galyán bevágtam egy tányér levest Szilvi mondta elõre megy , ,jóóó menjél,,erre én merre megyek ?

hát arra amerre Andrist láttam futni,csak õ már megcsinálta a kört . Miután lefutottam az elágazásig pont jöttek túrázók ,akikkel még Parádon láttuk egymást,és szerencsére õk nem hitték,hogy én már a kört megcsináltam,és jól visszaküldtek a kilátóhoz,mert hogy ott kell lemenni,,jajj jajj ezt nagyon elcsesztem nemjajgatnikell figyelni .Aztán végre én is észnél voltam,mert két túrázót sikerült visszarántanom a jó útra P+ ,,végre már én is tudjak valamit .. figyeltem :P

Mátraalmáson 34,8km atesz mondta,hogy Szilvi most ment el 2perce,utól is értem még az emelkedõk elõtt ,de már másfelõl jött a drága megint :) Galyavár elõtt kezdett el szitálni az esõ,és igen erõs szél is támadt ,megadva a környezthez a hangulatot , még nem jártam erre ,de szerencsére fel lettem készítve, a Vadikövek klónból,így nagy meglepi nem ért ,,de azé nem semmi szint van benne na.. Galyatetõ 2x 38,7km megint egy leves nagyon jó volt a gyomrom ,és imádom a levest ,,és sok tésztáááát beleraktam csanyaaaaa :P úgyseolvassa ..

fáztam mint a kivert kutya az ujjatlan toppban. Szilvi odadta az esõkabiját,de csak a nyakamra húztam,mert nekem le kell adnom a hõt különben befulladok . nemaszádrakellhúzni innen aztán végig futottunk futottunk lefelé jó sokáig ,az esõ esegetett de bõrig azért még nem áztunk,viszont jócskán hült a levegõ a kezünk majd el fagyott . A titkos ell pont elõtt megint majdnem elkavartunk ,de csak pár száz méter volt ,A szép patakmederbõl a Z4en felkapaszkodtunk Mátraházára ma már 2x vagyunk itt, de egy óra múlva újra itt leszünk :) ..ettünk szalámis kenyeret sajtit ,iszunk ,és sietünk is ,mert elõttünk 2percel mentek el ,és Szilvi szereti ha van elõttünk valaki,,ezek után már én is,,így futunk lefele S3 majd S4 írt az itiner,mi szépen be is fordunk jobbra az erdõbe mer a nyíl arra mutat,,(meg elõre is ) de azt nem láttuk.

.Szóval mentünk a sárgán elõször lefele ,majd tiszta röhej,de még errõl is lementünk ,nem elég,hogy visszafelé megyünk Mátraházára ,,de még le is térünk róla,,na visszatalálunk a S4re .Tanakodunk melyik irány legyen ,,hát menjünk ezen ,,jó menjünk,,Szépen visszakapaszkodtunk Mátraházára ma már 3x ..Szilvi jajgatott, én a hajamat téptem ,

hát frissitettünk még 1x aztán újra nekiindultunk a S3 Z4nek ,de már megálltunk az erdõ szélen ,,jöttek túrázók is,,és mondták,hogy tovább kell menni egyenesen .Mostanra már 1:45 körül volt a pluszeltévedõs idõnk ,lassan leértünk Lajosházára 51.9km medvegyu szülei voltak itt ?! olyan terités hogy csak na , saláta tál sajt tál stb mondták,hogy most ment el egy nagyobb csoport,és mindent lepusztítottak,de azért volt maradék bõven ,még fényképet is csináltak rólunk,,jól laktunk és mentünk felfelé a sárgán ,az esõ még szitált,mindig majd rátértünk a P+ ra amin elég sokáig mentünk nagyon szép erdei úton haladtunk ,majdnem szintben ,de persze nem sokáig,,

párás volt az erdõ a fákat körül ölelte a köd ,nagyon szép volt .Aztán már gyanús kezdett lenni,hogy vagy egy órája megyünk sehol senki,,olvasni kezdtem az itinert, ,de aztán mögöttünk feltüntek emberek,és eltettem,,kár vót cillagom :P mert Mszentimrén 60,5km nem a zöldön mentünk a hóvirágba,,hanem a piroson a régi ell ponthoz mentünk . Szerencséreegyáltalánnemvótunkidegeszek.

itt már megtört kicsit a kavarás idegileg ,több mint 10km pluszt mentünk már ,bár jól voltam gyomorilag szerintem erõben is,de eldöntöttem,hogy M140et nem fogok csinálni,,ekkora távon nem szabad elkavarni,,mert a 124 is rengeteg sok. Meg lett a hóvirág ell pont a zöldön ,és bozóték akkor mentek el épp , Ettünk egy levest, meg sütit,,kértem egy kukazsákot ,belebújtam fej ki,kar ki azt húztam a vállamra és uzsgyi tovább a zöldön ,,,bozóték balról támadtak egy benézõs utcából,,végre mi jó felé mentünk, . innen szûk fiatalosba mentünk lefele,kicsit ragadt, Mszentistván után a zöldön nagyon szép bércen mentünk fel szép volt a kilátás ,leértünk Szorospatakhoz 67,6km

Szilvi nagyon szaladt a dolgára ;) mi ettünk ittunk kaptam be sót,és mg kösy Ervinkém ,aztán Szilvi mondta hogy várjam meg . már erõsen alkanyodott,talán 8 felé járt már ,és még mindig nem voltunk Ágasváron ,ott volt a hosszú ujjú felsõm,meg a fejlámpán .Agasvárra 72,4km úgy értünk,hogy akkor hozták a forró rántottát,mindefélével megpakolva ,,ettem egy darabkát ,majd leraktuk a táskát,és fel a csúcsra mert ott volt a pont,meg a fejlámpám csanyánál .épp bukott le a nap ,így lefelé már lápával jöttem,, pont kb két órával elõbbre gondoltam hogy ideérek ,,hát nem így lett, olvasgatni köllötvolnajaitinert

Lefelé sikerült egy nagyot esnem az egyik sziklánál,a lábam alám is fordult,és az alkarom jól meglilult. Leérve megint bementünk a th ba a cuccért,meg ettem egy kis rizskókot lekvárral,,bazi nagy kaják voltak végig. Szilvire vártam kint a mezõn,ejj de félt az éjszakától ,yoyoka várj meg itt ne hagyj kiabálta utánam,, Perszehogymegvárlakaranyszilvikém mi lenne velem nélküled :)

Az volt a bazi szerence,hogy innen volt társaság, Szilvi imerõsei ,így velük kijutottunk Fallóskútra ahol maki volt a ponton,és azzal fogadott,hogy na mennyit raktatok má bele cillagom ..falurádjónénnyénél vót gumicukor is ..innen az aszfaltot elhagyva egy leszakadozó partoldalon mentünk le,,olyan vad köves rész volt, szerettük ,,kiérve Mátrakeresztesre majd felkapaszkodtunk a hidegkúti dûlõn ahol vissza nézve a sötét Mátra sziluettje élesen kirajzolódott,és csillagos volt az ég .

Szép látvány volt ,Hidegkút elég nehezen adta magát, ½ 12 volt de felértünk végre 81.9km .Bevágtam még egy tányér levest .Elindultunk a Tót hegyesre ,erre már jártam is ,nem régen a Pásztó 40en meg két éve is erre jött,a M55 csak hát akkor világos volt most meg korom sötét. Teljesen más az erdõ ,hangokat hallani de látni nem látunk semmit,velünk van két fiú is,az egyik mátrai lakos ,a másik talán eon Laci tõle kaptam egy kabátot amig nem melegedtem be ,mert írtó hideg lett és keveset mozogtunk,mer ide oda mászkáltunk nem volt nagy tempó .

.Velük próbáljuk megtalálni a Z3 mat de nagyon nem megy majdnem visszamegyünk Hidegkútig,aztán persze újra vissza a Tót hegyes felé,itt egy órácskát megint eljátszottunk ,de a lényeg hogynemvótunkidegesek. Tót hegyesre fel egy nagy béka hencsergett lefele úgy dobálta a vékony lábait mint valami primadonna . Tót hegyesen 84,6 km palacsinta ,víz brutál ide felhozni azokat a kannákat.

Lefele a hegyrõl bozótékba botlunk ,azé pár óránként csak csak találkozunk .Erre a krix krax ösvényre emlékeztem ,bár ösvény nincs csak a fák közt lefele,de szerencsére be jött ,mert jól mentünk egészen a Világos-hegyig 87.7km ,onnan meredek kaptatón fel a sziklaszirten ahol lupus pontõrködött . Ide is brutál felcipekedni !! innen lefele még 7km cél de nem ám könnyût elképzelni a leg leg szarabb lejövetel ami a rövid távba benne van szerintem ,,utáltuk,de persze a dózer sem lett kedvenc,fõleg,hogy a nyirkos földet lapátoltam a cipõmbe. 03:29kor aztán beértünk a céba 94,8kma hivatalos táv.

Szilvivel,már mindeketten vinnyogtunk örömünkbe ,,közel 110kilit mentünk a szintekre is rátettünk + ,de örülök,mert nagyon jó felmérõ volt ,így van már 55 ös 88 as kövem ,és hát a rendezés,,elképesztõ komolyan ,,én braunit vittem ,de monnuk sehol nem láttam lehet sikere volt mert negyon jót sikerült most sütni ,,Végig ettünk mindenhol sörök kólák tulzás nélkül mondom,hogy inyenc kaják szalámik sajtok saláták olajbogyók paradicsom paprika sütik dögivel,,fõtt kaja úr isten rizskok rántotta palacsinta ,,,még a kolbászomat is hazahoztam .. Szóval millió cillag a rendezõknek ,a pontõröknek hogy a szabadidejüket áldozták, és mindenkinek akinek volt egy kedves szava ..

És cak szólok,hogy jövõre jubileumi 10.rendezés lesz mi lesz ott úr isten .Szerintem elmegyek már foglalom is a szállást jó közel Kisnánán :) GYERTEK

https://picasaweb.google.com/116835905311387432539/Matra11588#5749724962323670114

Forrás

TTT túrabeszámoló - leitnor

Mátra 115

Genezis:

Amikor Tamás és Csabi barátom elõször linkelte be a Mátra 115-öt még tavaly és megláttam, hogy 124 km, 6374m szint, azt mondtam, hogy erre kizárt, hogy én valaha is elmenjek, hiszen nekem már a K100 is szinte elérhetetlen célnak tûnt a maga több, mint 2700m-es szintjével. A 124 km még csak-csak, na de 6400 szint? Még a 95-ön is 4800 van, embertelen.

Aztán telt az idõ, némi szenvedéssel tavaly meg lett elsõ százasként a Kinizsi, idén pedig beneveztünk a Mátra kupára, melyben lassacskán teljesítgettük a naptár túráinak leghosszabb távjait. Tamás és Csabi továbbra is idei legfõbb céljukként tekintettek a M115/M88-ra, én azonban még mindig nem mertem rá gondolni, mert egyszerûen nem vagyok nagy hegymenõ, az emelkedõk mindig rosszul mennek, márpedig ezen a túrán van belõle néhány. Tamás próbált csábítani, meggyõzni, hogy ne legyek kishitû és legalább a 88-as távot próbáljam meg, de én nem hittem magamban Úgy gondoltam, hogy a Mátrabérctõl teszem majd függõvé, hogy indulok-e.

A Mátrabérc nem ment rosszul, végig egyedül haladva, dacolva a rossz idõjárással végülis 12:20 alatt csináltam meg. A célban nem éreztem magam fizikailag lenullázva, de ott és akkor kijelentettem, hogy én biztos nem megyek a M88/M115-re, mert nekem egyszerûen nem kell ez a fajta szenvedés 25-30 órán keresztül. Aztán az emlékek megszépültek, és kezdtem eljátszogatni a M88 gondolatával. Tamás a térdsérülése, Csabi pedig egyéb okokból kifolyólag végül nem tudott benevezni, én viszont hosszas tipródás után, szembe menve a józan ész parancsával, végül mégis elõneveztem, de csak a 88-ra, mert továbbra is úgy éreztem, hogy egyedül a 115 túl komoly próbatétel nekem, hiszen addig még 2775m-nél több szintet egy alkalommal sem mentem, nemhogy 6000-et. Próbáltam a túrára nem csak fizikailag, de fejben is felkészülni: beszámolókat olvastam, videokat nézegettem.

Mátra 88:

Szombat reggel hét órakor aztán eldördült Medveczky Gyuri starthangja és a 160 részt vevõ egyszerre indult neki a távnak. Hamar feljutottunk a jagusi feltételes EP-ig, majd az Oroszlánvár ijesztõ kiemelkedéséig, mely már ismerõs volt a Mátrabércrõl. Itt a jól ismert kék jelzésen haladtunk a Kékesig. Ezt az útvonalat idén már háromszor megtettem, úgyhogy mivel ismerõs volt jól haladtam. A kékesi EP-n szembesültem vele elõször, hogy a M115/88 ellátásáról terjedõ hírek semmi túlzást nem tartalmaznak. Olyan szinvonalú terülj-terülj asztalkám volt a síházban, amit elképzelni sem lehet. A teljesség igénye nélkül: vajas, zsíros, lekváros kenyér. Kolbász, szalámi, sajt, uborka, paradicsom, paprika, hagyma, olívabogyó. Aszalt gyümölcs, sós mogyoró, alma, cseresznye(!), banán. Tea, limonádé, izó, víz. Csak azért ettem a a saját szendvicsemet, mert láttam, hogy ilyen ellátás mellett a késõbbiekben nem lesz rá szükségem, de akkor meg minek cipeljem. Azért kétpofára tömtem magamba a sós paradicsomot és a sajtot. Testileg lelkileg feltöltõdve indultam tovább a hírhedt sombokori ereszkedõ felé.

Parádsasváron összefutottunk Vincz Attilával és ifjú barátjával, akiknek nagyon megörültem, mert társaságban jobban szeretek menni és akikkel aztán végig együtt haladtunk. Sasváron újabb kiváló ellátás, hogy legyen erõnk felkapaszkodni a barátságosnak nem mondható piros kereszten egészen a galyatetõi Gertrúd presszóig, ahol megint habzsi-dõzsi: leves, sütemény, gyümölcs, innivaló (sör!!!). Külön szimpatikus volt, hogy a húsleves hozzávalói (tészta, hús, zöldségek) külön voltak kitéve, így mindenki gusztusa szerint állíthatta össze az ebédjét.

Hogy ne legyen maradéktalan az örömünk, az idõ kezdett rosszra fordulni, beborult, feltámadt a szél, szemerkélni kezdett az esõ, nagyon lehûlt a levegõ. A Galyavár négykézlábmászós emelkedõjének tetején már fel kellett vennem a kabátot, mert nagyon fújt a szél, és mire visszaértünk a Gertrúd presszóhoz már rendesen csorgott az égbõl, amely aztán jócskán kísért bennünket és csak Lajosházán vehettük le az esõkabátot.

Mátraszentimrén újabb meleg levessel és limondával kényeztettek bennünket. Eddig egészen jól haladtam, semmilyen panaszom nem volt, Vincze Attilával és Molnár Ádámmal kb. ugyanazt a tempót mentük, így itt elõször kimondtam azt, ami már az esõ elállása óta foglalkoztatott, lehet, hogy átnevezek a hosszú távra. Nagyon tartottam a Havastól, a M88-hoz képest +1500 méter szinttõl, az éjszakától, de fõleg a hírhedt Muzslától, mely már a Mátrabércen is megmutatta magát, de ahogy vinatti fogalmazott, nagyon nem mindegy, hogy a nyeregbõl vagy a Zám-patak völgyébõl kell a oda felkapaszkodni.

Szorospatakig még fejlámpa nélkül haladtunk, de aztán leszállt a sötétség. Az ágasvári turistaháznál leesett az állam: akkor hozták ki a friss, meleg sajtos, szalonnás, gombás omlettet. Mivel úgy gondoltuk, hogy ezt csak az érdemli meg, aki megmássza az Ágasvárat (igazából ekkor még nem nagyon volt étvágyunk), úgy döntöttük, hogy csak az Ágasvárról lefelé jövet esszük meg. Így viszont fennált a veszélye, hogy akik éppen most jönnek le, azok megeszik elõlünk. Ezért gyorsan felosztottuk a tojást és a turistaház zugaiban eldugtuk. Fél órával késõbb, nmár az Ágasvárral a lábunkban nagyon jól esett az omlett és a limonádé.

10 km-rel késõbb, fél kettõ elõtt tíz perccel értünk a Hidegkúti th.-hoz, ahol dönteni kellett az átnevezést illetõen, ami nem egy egyszerû kérdés. El kellett dönteni, hogy még 12 km gyaloglás és vége a szenvedésnek, alhatok egyet reggelig, vagy bevállalom a 42km távot, 1800 m szinttel, ami önmagában is egy tisztes középtávú teljesítménytúra, hát még úgy, hogy ekkor 82 km, 4500 m szint és 18 óra gyaloglás volt mögöttem. Fáradt voltam, fájt a térdem és a lábfejfeszítõ izmom, de - hála az új zoknimnak - 82 km után sem volt vízhólyagom, ami azért érdekes, mert tavaly a Kinizsin már Dorogon ragasztanom kellett. Attila bíztatott, hogy idõben vagyunk, bõven van még idõnk, így döntöttem: átnevezek a hosszú távra.

Mátra 115:

Richtofitos, önmasszírozós generál és egy kis erõleves után indultunk neki a mátrai hegyek (egyik) leghírhedtebbjének a Muzslának. Ez a rész azért volt különösen szivatós, mert a Zám-patak völgyébõl a zöld háromszögön kell felmenni a hegyoldalban. Itt azonban az ösvény csak a fákon van kijelölve, így az avarban megbúvó sziklákon, köveken fadarabokon botladozva kell felmászni. Gyötrelmes. A nyeregre felérve (ahonnan azért még mindig volt egy kis szint) autópályának tûnt az egyszerû kis erdei ösvény, a zöld háromszöghöz képest, szinte boldogan meneteletem rajta. A muzslai EP-n vígaszként banánt, mûzliszeletet és innivalót kaptunk. Ekkor már a lejtõk is kényelmetlenek voltak a térdeim miatt, úgyhogy a Diós-patakhoz is fájdalmasan ereszkedtem le a reggeli elsõ fényekben.

102 kilométerrel a lábában talán érthetõ módon már nem olyan nagy lelkesedéssel veti bele magát az ember fia a Havas nem túl meredek, de igen hosszú, 600m szintet leküzdõ kaptatójába, úgyhogy itt már szenvedve, néhol pár másodpercet belepihenve, lassacskán értem fel a csúcsára azzal a tudattal, hogy innen már - M115 szemmel mért - komoly emelkedõ nem lesz. Így is volt, egészen jó tempót tudtam menni, bár a térdeim miatt nem olyan jót, mint egyébként. A Tót-hegyes szivatós, sziklás kacskaringója és a Világos-hegy kopasz bérce már valóban nem volt olyan "komoly", hiszen már hajtott elõre a sikeres teljesítés reményének lendülete. Ekkor még nem tudtam, hogy a Havas utáni utolsó 20 km leggyötrelmesebb szakasza éppen a Világos-hegytõl a célig terjedõ, utolsó 7 km. Egyrészt a Világos-hegyrõl leóvakodni a megfáradt térdekkel maga a pokol, ahogy vinatti fogalmazott, meg kell állni pihenni, mint az emelkedõn. Ezt követõen pedig hosszú és unalmas lejtõk és egyenesek, most ráadásul még tûzõ napon is. Borzalmas volt. Az egész túrán egyszer sem, de itt megfordult a fejemben, hogy kiszállok :)

29 óra és 14 perc után beérni a célba felmelõ érzés. Borzasztó büszkeséggel töltött el, amikor a beérkezve tapssal fogadtak a szervezõk és a már beért túrázók. Dagadó mellel vettem át az oklevelet és választottam ki egy követ. Természetesen azonnal vettem egy teljesítõi pólót is. Elégedetten kanalaztam a levest és ittam sörömet, miközben arra gondoltam, hogy milyen igaz, hogy egy ilyen túra elsõsorban fejben dõl el és a teljesítéshez nekem csak magamat és a kishitûségemet kellett legyõznöm.

Tegnap a Világos-hegyen úgy búcsúztam el a pontõröktõl, hogy idén kétszer voltam ezen a túrán: elõször és utoljára. Ma már nem tudnám ezt ilyen határozottsággal kijelenteni. Nagyon kemény, sokszor gyötrelmes, szenvedõs túra volt, de mostmár kezdek csak a szépre emlékezni.

Epilógus:

Külön szeretném méltatni a túra szervezõit. Nagyon sok munka állhat a rendezés mögött, de azt gondolom (bízom benne), hogy a befektetett energia megtérült a túrázók elégedettségében. Sokan mondták már, és ezt én is megerõsítem, hogy ennek a nehéz túrának a teljesítését nagyban segíti a kiváló ellátás. Lenyûgözõ volt a választék, amit már fennebb részleteztem, de most kitérnék olyan tt-n eddig általam nem tapasztalt különlegességekre is, mint a sör, bor, kóla, Sió gyümölcslevek, izó, kávé (!), aszalt szilva, barack, friss zöldségek (mintha még salátát is láttam volna), palacsinta (bár ebbõl nekünk nem jutott), omlett.

Külön köszönet azért, hogy a legtöbb ponton volt valami ellátás, ha más nem, víz mindenképpen. Olyan extrém pontokra is felcipekedtek a szervezõk, mint a Jagus, Oroszlánvár, Muzsla, Havas, Tót-hegyes, Világos-hegy. Ez szerintem nem megszokott.

A pontõrök mindenhol kedvesek, gondosak voltak és - bár nem várom el - nagyon jól esett a törõdés. Nem egyszer volt, hogy nem kellett állva kivárnom a levest, hanem hellyel kínáltak és kihozták nekem. Ez szerintem olyan apró figyelmesség, amelyet senki nem vár el, de borzasztó jól esik.

Az élõ közvetítés ugyan néhol akadozott, de alapvetõen mûködött olyannyira, hogy a feleségem akkor hívott fel gratulálni, amikor még a teljesítõi követ válogattam.

Az itiner utolsó néhány mondatát idézném:

"Végigmentél! Tisztelegtél a Mátra elõtt, mi pedig tisztelgünk elõtted, gratulálunk! Jövõre is gyere."

Ez a mondat is tükrözi azt, amit egyébként is tapasztaltam. Jelesül, hogy a szervezõk tényleg éreztetik velünk, hogy nem az a lényeg, hogy futó vagy-e vagy túrázó, hogy mennyi idõ alatt teljesíted a távot, csak az számít, hogy végicsináltad és hogy erre büszke lehetsz.

Köszönöm Vincze Attilának a mentális segítéget és gratulálok neki a harmadik teljesítéshez, gratulálok Sperka Tamásnak a hihetetlen pályacsúcshoz, és végül, de nem utolsó gratulálok és köszönöm a szervezõknek.

Forrás