Budapesten született 1899. október 1-én. A Zeneakadémia zeneszerzés szakán egy évet Siklós Albertnál, 4 évet Kodály Zoltánnál végzett. Gimnáziumi énektanári állása mellett elvállalja a városmajori templom Cecília Kórusának vezetését, melyből nemzetközileg is elismert és a hazai kóruskultúrában fogalommá vált együttest formál. 28 évesen meghívást kap Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző valamint a zenetudományi tanszakon is tanít. Legtöbb tantárgyának anyagát is maga dolgozza ki.

1929-től a Palestrina Kórus élén főleg oratóriumokat mutat be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus egyesítésével megalapítja a Budapesti Kórust. 1942-1962-ig a budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya.

1931-ben - Kerényi György és Kertész Gyula társaságában - megalapítja a Magyar Kórus című folyóiratot és az azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adnak ki egyfelől régi mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket szerveznek, ezzel elindítják az Éneklő Ifjúság mozgalmat, amely pezsgőéletet vitt hazánk kóruséletébe.

A cserkészmozgalmon belül megindítja, és elterjeszti a városi ifjúság körében is a népdaléneklést (101 magyar népdal).

Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb. 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkotják.

Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók, Kodály és Liszt kutatásai.

Bárdos Lajos hosszú és tartalmas életét feleségével és gyerekeivel osztja meg. 1926-ban veszi feleségül Waliczky Irént, akivel 11 gyermeküket nevelik. Felesége nem csak a nyugodt családi hátteret biztosítja munkájához, hanem a nehéz időkben is mellette áll. "Felötlik bennem 1944 véres Karácsonya" - írja Gách Marianna a Muzsikában, 1969-ben. "Bárdosék Margit körúti lakásában a nyilas rendszer elől bujdosók leltek menedékre, és nem csak a négy fal biztonságát kapták tőlük, hanem a nap és az éjszaka minden percében vigasztalást, bíztatást, reménykedést is. Ezen a (nevezett) karácsonyon Bárdos Lajos, hogy elterelje a rémületet, a zongorához ült és féktelen hangerővel jazz muzsikát játszott mindaddig, amíg a bombazápor le nem kergette az egész társaságot, (hamis papírostul!) az óvóhelyre." Ez a történet is hozzátartozik az emberségért, a meggyőződésért önmagát is veszélybe sodró, de a hitet és a derűt soha fel nem adó Bárdos Lajos sokszínű egyéniségéhez, aki oly sok muzsikusnak vált példaképévé. 1986. november 18-án tért örök nyugalomra.