TÚRASZAKKÖR

3. alkalom 

(2025. december 20.)

Széchenyi-hegy --» Virágos-rét --» Ördögorom --» Sas-hegy

Besse Attila tanár úr írása:

Bár a téli szünet első napjára esett a harmadik alkalom, ugyanakkor a kisebb létszámú, de igen lelkes túraszakkörösök nagy lelkesedéssel vágtak bele a 2025-ös év utolsó túrájába.

A hét elején még igen hűvös volt az idő, de szombatra megenyhült az időjárás, így kellemes körülmények vártak kicsiny csapatunkra a Budai-hegységben. A kirándulás elején még mindannyian kicsit dideregtünk, de a távolsággal és emelkedőkkel tarkított útnak köszönhetően hamar azt éreztük, hogy az időjárás egyre enhyébb mindannyiunknak. 

Az Ördögoromra érve kitisztult egy picit az időjárás, a kezdeti köd felszállt és szép kilátás tárult elénk: egyik oldalról a Sashegy utcái, másik oldalon Budapest déli része. Bár ezen alkalom kevésbé bírt nagy szintkülönbségekkel, a Hármashatár-hegy megmászása után azt hiszem, hogy mindenki kicsit szkeptikusan fogadta az előzetes ígéreteket, miszerint itt tényleg nem kell majd sokat felfelé menni. 

Bízom abban, hogy beváltottam az előzetes elvárásokat, és mindenki kellemes, de jól eső fáradtsággal búcsúzhatott a 2025-ös év utolsó közös kirándulásán. 

Ezúton is köszönjük Dobál Attiláné (Ági néni) segítségét, hogy túratársunk volt!

2. alkalom 

(2025. október 18.)

Tábor-hegy --» Virágos-nyereg --» Vihar-hegy --» Hármashatár-hegy

Hámori Bulcsú (8.z) írása:

 "Október 18-án egy csodálatos napnak néztünk elébe, hiszen Besse Attila tanár úr és Varga Katalin tanárnő túrájára készültünk. 10:00-kor találkoztunk Újbuda-központnál, ahonnan villamossal, majd busszal folytatódott az utunk a Hármashatár-hegyhez. 

Az elején még tele energiával indultunk neki az első kilométereknek. A jó hangulat garantált volt a tanár úr szokásos sztorijai és viccei miatt, amelyeket órákon át tudtunk volna hallgatni és most itt is volt a lehetőség erre. 

Az első kilátónál kicsit megpihentünk, de utána már folytatódott tovább a kirándulás. Az időjárásra nem lehet panasz, hűvös volt, olykor-olykor fújt a szél, de ezek a kis a hátulütők nem állíthattak meg minket. Félúton egy hatalmas pusztán találtuk magunkat, ahol volt egy kis időnk pihenni. Piknikeztünk, röpiztünk és beszélgettünk. Nem sokáig élvezhettük ezt a nyugalmat, hiszen tanár úr még tartogatta a nehéz részt: bő 200 méteren keresztül csak felfelé mentünk, de Attila bácsi határozottsága és biztatása — miszerint "Jaj, ne szórakozzatok már! Ez semmi! Nektek állítólag 5 tesitek van egy héten.” — tartott minket életben. A végeláthatatlan emelkedőknek is nagy nehezen vége lett, de ezután egy masszív, meredek rész tárult a szemünk elé. Mondanom sem kell, hogy tanár úr, mint a pók, szaladt le rajta. 

Ezek után nagy nehezen sikerült eljutni a híres kilátóhoz, ahol egy pár fotó és kis bámészkodás erejéig maradtunk. A vége már csak nagyrészt sík terepen ment, amiért kezünk, lábunk összeraktuk. A buszon -- amivel visszamentünk -- felüdülés volt ülni, majd a Kolosy térről 41-es villamossal ugyanoda jutottunk vissza, ahonnan elindultunk.

Hosszas búcsúzkodás után mindenki haza ballagott (nyilván tömegközlekedéssel, mivel a lábunk már nem igazán tudott létezni). Egy nagyon jó és produktív nap volt, az biztos. Nagyon várom a következőt!"

1. alkalom 

(2025. szeptember 27.)

Normafa --» János-hegy --» Szépjuhászné --» Zugliget

Sipos Réka Anna (8.a) írása:

 "Szeptember 27-én 10:00 órakor találkozott a csapatunk Újbuda-központnál, ahonnan a 212-es busszal jutottunk el az első állomásunkra, Normafára.

Kati néninek két kis kísérete volt, két nagyon aranyos kiskutya, Mogyi és Manó, akiket a legnagyobb szerencsénkre még sétáltatni is volt lehetőségünk. Ráadásul a Nagyréten még játszani is volt időnk: fociztunk, fára másztunk és kipróbáltuk az ott lévő játszóteret is.

Azok, akik nem fociztak vagy kutyáztak, azok Attila bácsitól érdekes dolgokat hallgathattak meg a Normafa történetéről.

Normafa után a tanösvényen sétálva átjutottunk a János-hegyre, ahol a bátrabbak Attila bácsival a “rövidebb, de meredekebb”, a kevésbé bátrak Kati nénivel a “hosszabb, de enyhébb” emelkedőn jutottak fel az Erzsébet-kilátóhoz.

Itt is kaptunk egy kis szabadidőt, hogy meglessük a kilátó tetejéről a csodás tájat. Rengeteg fotó és nevetés után a csapatunk azért meglátogatta a kilátó büféjét is, és jól esett a sok mozgás után egy kis pihenés. 

A hegyről leereszkedtünk a Szépjuhászné felé, ahol megnéztük a gyermekvasutat, és pár érdekesség után folytattuk utunkat a zugligeti lóvasúthoz. Sajnos az épületbe nem mehettünk be, ugyanis éppen előadás volt kisgyerekeknek, de Attila bácsi elmesélte nekünk, hogy mikor és miért építették ezt. Ráadásul azt is megtudtuk, hogy a XX. század elejéig tényleg lovak vontatták a villamoskocsit, ami manapság már nagyon furcsa lenne.

Zugliget után elindultunk megkeresni a villamost, amit szinte utolsó leheletünkkel tettünk meg, hiszen az eredetileg 6-7 km-es távból 9-10 km lett. A nagy jókedv után fel is szálltunk a villamosra, ami a Móricz Zsigmond körtérig vitt minket. Onnan sétáltunk vissza Újbuda-központhoz. 

Azt hiszem, hogy az egész csapat nevében mondhatom, egy szuper túrát tudhatunk magunk mögött, rengeteg érdekes infóval. A túra kedvelőknek mindenképpen ajánlanám, mi is nagy szeretettel és rengeteg izgalommal várjuk a következőt!"