Életutam, amelynek egyes részletei nemzetbiztonsági okokból nem ellenőrizhetők
Győrben születtem, ahol általános iskolai tanulmányaimat a Karakószürcsöli Általános Iskolában végeztem, majd a Győri Lópici Gáspár Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Már fiatalon érdeklődtem a műszaki tudományok, a katonai stratégia és az emberi természet kiismerhetetlen összefüggései iránt. Ez utóbbi érdeklődésem később szakmai pályafutásom meghatározó elemévé vált.
Tanulmányaimat a Zalka Máté Katonai Főiskolán folytattam, ahol a rádióelektronikai zavarás (REL) szakon szereztem diplomát. A főiskolai évek alatt nemcsak szakmai, hanem logisztikai ismereteimet is jelentősen gyarapítottam. Különösen az élelmiszer-utánpótlás és a tartalékgazdálkodás területén mutattam kivételes képességeket. Egy alkalommal például Róbert nevű évfolyamtársammal közösen sikerült a tiszti klub teljes étlapját végigkóstolnunk. A gyakorlat bebizonyította, hogy megfelelő motiváció esetén a rendelkezésre álló készletek rendkívül hatékonyan transzportálhatók.
A főiskola elvégzése után Békéscsabára kerültem, ahol hadnagyi rendfokozatban a szárazföldi elektronikai zászlóalj kiképzőtisztjeként teljesítettem szolgálatot. Munkám során a fegyelem, a pontosság és a beosztottakkal szembeni emberséges bánásmód egyaránt fontos szerepet kapott.
Később pályát módosítottam, és a helyi rendőrség állományába kerültem. A bűnüldözés iránti érdeklődésem ugyanis nem egyszerűen szakmai választás volt: úgy éreztem, ez a hivatás szinte a véremben van. Mindig is foglalkoztatott, mi mozgatja az embereket, miért követnek el hibákat, és hogyan lehet a dolgok mögé látni. E képességeimet a későbbiekben más területeken is kamatoztattam.
Magánéletemben több-kevesebb sikerrel törekedtem az állandóságra. Kétszer nősültem, kétszer költöztem, és két alkalommal hagytam hátra egy-egy házacskát. Budapestre visszatérve azonban úgy tűnt, végre megtaláltam a siófoki swingerklubban az igazit. A szerelem komoly elköteleződést jelentett, közös otthont építettünk, ám az élet végül ezt a kapcsolatot is más irányba terelte. Ez a kapcsolat is véget ért, a közös ház pedig ismét nélkülem folytatta tovább történetét.
Szakmai pályafutásom ekkor vett igazán különleges fordulatot.
Budapesten új, kiemelt biztonsági feladatot kaptam. A nemzetbiztonsági hivatal állományában, 007-es fedőnéven kezdtem meg titkosügynöki tevékenységemet. A munkát mindig komolyan vettem, meggyőződéssel és lelkiismeretesen teljesítettem a rám bízott feladatokat. Ennek eredményeként folyamatos előléptetésekben részesültem, és egyre bizalmasabb küldetések végrehajtásával bíztak meg.
Harmincnyolc éves koromra már alezredesi rendfokozatban szerepeltem a nyilvántartásban. Ekkorra szakmai tapasztalatom, kapcsolatrendszerem és titkos információs állományom egyaránt jelentősnek volt mondható.
Egy alkalommal közvetlen felettesem, az M fedőnevű vezető rendkívül kényes megbízatással keresett meg. Feladatom X Jakab, az ellenzék egyik legnagyobb befolyással rendelkező politikusának megfigyelése és kompromittáló információk gyűjtése volt.
A feladatot sikeresen végrehajtottam. A 007-es számú fiókomban idővel tekintélyes mennyiségű dokumentáció gyűlt össze X Jakab politikai és magánéleti tevékenységéről. Az anyag minősége és mennyisége alapján úgy ítéltem meg, hogy a küldetés eredményesnek tekinthető.
A történelem azonban váratlan fordulatot vett.
A következő választásokon a korábban megingathatatlannak hitt kormánypárt vereséget szenvedett. A politikai földindulás természetesen a nemzetbiztonsági hivatal vezetését sem kímélte. M vezetői pozíciója megszűnt, vele együtt távozott a felsővezetés jelentős része. Saját helyzetemet is bizonytalannak éreztem.
Az új vezető, az N fedőnevű főnök közvetlen megbízást kapott az immár miniszterelnökké előlépett X Jakabtól, hogy személyemre vonatkozóan mélyreható és minden részletre kiterjedő megfigyelést rendeljen el.
Időközben X Jakab politikai pozíciója megszilárdult, és felvette a FIX fedőnevet. Így az N vezető már FIX megbízásából készülődött ellenem intézkedni.
Szerencsére a szakmai tapasztalat és a megfelelő helyzetfelismerő képesség ezúttal is kisegített. Időben megéreztem, hogy a korábban általam felügyelt megfigyelési módszerek immár ellenem fordulhatnak. Nem vártam meg, amíg az új vezetés személyesen is érdeklődni kezd irántam, hanem Angliába távoztam.
Ánglusföldön hosszabb időre berendezkedtem. A magyar szolgálatoknak a külföldi megfigyeléshez már nem állt rendelkezésükre elegendő pénzecske, az angol kollégák pedig az MI6 nevű fedőszervezetnél különösebb érdeklődést nem mutattak a magyar megkeresések iránt. Így hosszú éveken keresztül zavartalanul élhettem.
Az angliai tartózkodás alatt igyekeztem megőrizni emberi kapcsolataimat, és lehetőség szerint segíteni azokat, akiknek erre szükségük volt. Mindig vallottam, hogy a szakmai siker önmagában keveset ér, ha az ember közben elveszíti emberségét. Barátaim és ismerőseim számíthattak rám, akár tanácsra, akár segítségre, akár egy váratlanul felmerülő probléma megoldására volt szükségük. Egészen pontosan a Cambridge-i Hiltonban konyhai kisegítő munkát végeztem. A hamburgerek között otthon éreztem magam.
Napjainkban ismét jelentős politikai változások történtek Magyarországon. Az újabb kormányváltást követően a nemzetbiztonsági hivatal régi vezetői és munkatársai közül többen ismét szolgálatba álltak, és a korábbi 007-es ügynök tapasztalataira is igényt tartottak.
Hazatértem, de a hivatal megkereséseire ezúttal már nem reagáltam különösebb lelkesedéssel. Úgy éreztem, elérkezett az idő, amikor az embernek végre a saját életével is foglalkoznia kell.
Ezért első intézkedésem az volt, hogy felkerestem egykori főiskolai évfolyamtársaimat, Attilát, Pétert és Róbertet, akivel annak idején már a tiszti klub étlapját is sikerült közösen feldolgoznunk.
Megbeszéltük, hogy találkozunk a Rózsaszín Buddha árnyékában, és elfogyasztunk egy Rolling Stones hamburger menüt.
Jelenleg nyugdíjas éveimet élem. Továbbra is fontosnak tartom a barátságot, az önzetlen segítségnyújtást és a jó társaságot. Meggyőződésem, hogy az ember értékét nem a betöltött rendfokozata, az ingatlanjainak száma vagy a birtokában lévő titkos dokumentumok mennyisége határozza meg. Hanem az, hogy szükség esetén lehet-e rá számítani.
Ami a nemzetbiztonsági hivatal jövőbeni megkereséseit illeti, azokat kellő tisztelettel fogadom, de többnyire letojom. Jelenlegi álláspontom szerint ebédidőben engem ne zavarjanak.
Rádli Róbert