Viharvitorlám bévonom,
Nem hajszol, űz daemonom -
Szép volt Ulysses lenni, Szindbád...
S mi még maradt, mind semmi, mind vád.
Tengert nem kerget émelyem:
Somostetőm lesz, Trébelyem,
Marosszéken rút karosszékem...
Na szerbusz, Kossuth Lajos! Végem.
Ha hullám-ugratást unok,
Hajótörések, tájfunok
Múltán merengek majd a parton,
S magamra morgok: Marha! Pardon.
Hasadt vitorlák versenyi!
Horácz! Középszer! Bersenyi!
Ember valék nem nyelvzseni:
Éltem, nyüzsögtem nemzeni...
Álmodtam - ám nem eszme ez se,
Mert vivere non est necesse.
1892
Lázáry René Sándor Kovács András Ferenc költői alteregója.
1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. Latin és francia szakos tanár volt, kiváló romanista hírében állott, de ez nem bizonyított, mindenesetre hosszabb ideig hivatalnokként is működött. 1890-től főleg Marosvásárhelyen élt [,ott hunyt el 1927-ben]. A várossal szomszédos Marossárpatakon hunyt el 1927 októberében. [Töredékes önèletrajza] negyven [harminchat; húsz-huszonöt] verse [valamint három (Babits Mihályhoz, Molter Károlyhoz és Osváth Kálmánhoz intézett) levele] még 1992 augusztusában került elő [kéziratos formában] a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból. A hirtelen, sőt: hihetetlen fölfedezést követő filológiai kutatómunka, illetve a nehéz és szövevényes életrajzi nyomozás eredményeképpen jó néhány eredeti Lázáry-levélre és elegyes följegyzésre bukkantunk a költő élettársának, későbbi özvegyének, Vajdaréthy Júliának mindeddig lappangó hagyatékában... Ám ugyanott további száznyolc [százhét; százhat; nyolcvankilenc; hatvanhárom; tizenkilenc] költeményre, valamint Marullo Pazzi (későreneszánsz költő és zeneszerző) huszonegy [tizenhét] versének Lázáry általi fordítására avagy átköltésére akadtunk... A Lázáry-oeuvre immár teljesnek [látszik, illetőleg (egyelőre) annak mutatkozik. Földolgozása folyamatban van.] látszott, amikor is 1995 júliusában (a marosvásárhelyi Teleki Téka és Dr. Vajdaréthy Rabán fáradhatatlan közremûködésének köszönhetõen) a Vajdaréthy Júlia-féle kéziratköteg fájóan hiányzó, elveszettnek hitt részeire is ráakadtunk... Egy szürke notesz és újabb nyolcvanhárom vers! Zömükben fiatalkori probálkozások, rögtönzések, útiképek, zsengék; illetõleg már kiforrottabb kései költemények, poémák, megkeseredett tréfák, szomorú töredékek: egy felemás életmû törmelékei... Közöttük néhány eleddig ismeretlen átköltés avagy fordítás: Sir Andrew Blacksmith (XVIII. századi angol) és Fu An-kung (VIII. századi kínai) kötõktõl.. Az immáron egésznek mutatkozó szövegkorpusz födolgozása roppant idõigényes, ám folyamatban van. ([Dr. Vajdaréthy Rabán [Marosi Barna és Marosi Ildikó] szíves hozzájárulásával] közzéteszi: Kovács András Ferenc.)