Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis* közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.
Béke már részem*: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
A heves ifjút!
Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum* vagy gyönyörű Larissa*,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
Tíburi* forrás:
Van kies* szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
Kérjek-e többet?
Vessen a végzet, valamerre tetszik,
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
Mindenütt boldog megelégedéssel
Nézek az égre!
Csak te légy vélem, te szelíd Camoena*!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a vadon tájék kiderült virány* lesz
Gyenge dalodra.
Essem a Grönland örökös havára,
Essem a forró szerecsen homokra:
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
Itt hüves ernyőd.
1799 körül, de biztosan 1808 előtt
Charybdis: a Kharübdisz név latinos írásmódja
részem, osztályrészem: értsd: ami nekem jutott, amit rám osztottak: a sorsom
Tarentum: az ókorban gazdagságáról ismert dél-itáliai város (ma: Taranto)
Larissza: ókori görög város, szintén legendásan gazdag (ma: Lárisza néven a görögországi Thesszália régió fővárosa)
Tibur: itáliai város Róma közelében, ahol Horatiusnak, Berzsenyi példaképének villája volt, és ahol a római költő szívesen időzött (ma: Tivoli)
kies: szép, gyönyörködtető, kellemes, vonzó (tájra használatos jelző; a kietlen ellentéte)
Camoena [kaména]: bár eredetileg egy jóstehetségű forrásnimfa neve volt, később a szó köznevesült, itt a versszövegben 'múzsa' értelemben szerepel. A vers eredeti címe is A Camoena volt.
virány: virágos rét, mező