Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott* bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth*, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr*.
Nincs már symphonia*, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein*
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét* fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain* nem mosolyog gerezd*.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés*; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját* ajakam, még alig illetém
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim* barna szemöldöke!
1804 után
A közelítő tél: A vers eredeti címe Az ősz volt; a végleges címet Kazinczy javasolta Berzsenyinek.
tarlott: letarolt, lekopaszított, lecsupaszított
rózsás labyrinth: zegzugos erdei vagy kerti út, útvesztő; építése kertművészeti műfaj volt.
Zephyr: a görög mitológiában a enyhe, lágy, frissítő nyugati szél neve.
symphonia: a szó etimologizáló jelentése: 'együtthangzás', 'összhang', tehát harmónia - az ábrázolt jelenetben minden bizonnyal madárdalra vonatkozik.
a füzes ernyein: árnyas hely a fűzfák lombja alatt
csalét: csalit: cserjék, bokrok szövevénye / a fákról lehullott száraz levél (kemenesaljai tájszó)
thyrsus: itt: szőlőtő. Eredetileg Bacchusnak (görög mitológiában: Dionüszosznak), a bor és a mámor istenének repkénnyel és szőlőlombbal körülfont botja.
gerezd: szőlőfürt
jelenés: látomás; abban az értelemben, ahogyan a kísértetek megjelennek az embernek
nektár: eredeti jelentésében az istenek itala a görög mitológiában, az örök élet forrása
Lolli: a kor költészetében sokszor használt női név, a múzsa neve. A vers korábbi változataiban Barcsi, később Cenci szerepelt a helyén.