RÉSZLETES ÉLETRAJZ

NÉMETH Péter MIKOLA (Miskolc II.= Diósgyőr, 1953. 07.15.)

Költő-performer, esszéíró, szerkesztő-rendező;

A Mikola nevet (Mykola, Mikwla, Mycoola, Micholoht, etc.) hátravetett névváltozatként versei megjelenésekor 1979-ben, ill. első színházi rendezései, költői performanszai bemutatása alkalmával megkülönböztető keresztnévként vette fel, választott szülőföldje, az Ipoly-táji Vámosmikola tiszteletére. Több életet élni egyetlen egyben, lehetséges-e ? Életútjának egyik sarkalatos kérdése ez, amelynek legfontosabb állomásai a következők: az általános iskola nyolc osztályát a Heves megyei Pétervásárán végezte el, ahol szülei: Dr. Bartal Hilda és Dr. Németh László dr. gyógyszerészek voltak; középiskoláit a Bodrog-parti Athénnak becézett Sárospatakon a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a reáltanodájáról ismert nagykanizsai Landler Jenő Gimnáziumban, végül a Dunakanyar egyik legpoétikusabb szegletében Szobon, az Általános Iskola és Gimnáziumban fejezte be: - 1972-ben érettségizett.

Pedagógiai pályáját az 1974-75-ös tanévben kezdte meg a Pest megyei Kóspallag Általános Iskolájában, ahol képesítés nélkül tanított. 1977-ben, sorkatonai szolgálata alatt, felvételt nyert a Budapesti Tanítóképző Főiskola nappali tagozata tanítói szakára. Ettől az időponttól kezdve publikál rendszeresen diáklapokban, napi- és hetilapokban, irodalmi, művészeti és bölcseleti folyóiratokban, valamint internetes oldalakon. Ezek közül is a fontosabbak: TaníTani, Pest Megyei Hírlap + Váci Napló, Új Aurora, Tiszatáj, Új Forrás, párizsi Magyar Műhely, Mozgó Világ, Élet és Irodalom, Új Hölgyfutár, Katedrális, Árgus, Napút, Palócföld, Látó, Gömörország, Muravidék, Pannon Tükör, Agria; Árkád, Börzsöny Helikon, eirodalom online, Irodalmi Jelen, Spanyoltnátha, Szabad Szalon, Terebess Online, stb.

1983-ban megalapította Vácott a MADÁCH Színkört, majd később „FIESTA” Színháza néven ismertté vált drámapedagógia műhelyt, amelynek tizenkét éven át művészeti vezetője és rendezője volt. 1986-ban a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola budapesti tagozata népművelő-pedagógia szakán végez. Ugyanakkor jelenik meg első verseskötete, FŐBE(n)JÁRÓ Üzenet címmel, a Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság gondozásában, magánkiadásként.

1988-tól, és azóta is a váci MADÁCH-Kör ügyvezető elnöke.

1991-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán, filozófia szakon szerez középiskolai tanári diplomát, s ezzel egy-időben a KATEDRÁLIS című irodalmi, művészeti, társadalmi folyóirat alapító főszerkesztője lesz. Az 1989-ben Vácon életre-hívott Hétvégi Expanzió, majd, Ex-Panzió néven folytatott Kortársművészeti Fesztiválok társszervezője; 2001-től az EKSZPANZIÓ Nemzetközi Kortárs Művészeti Társulás alkotó-rendezője.

Az 1983-2000 közötti időszakban közalkalmazottként a váci Madách Imre Művelődési Központ, ill. a Madách Rádió és Televízió munkatársa, felelős szerkesztője, majd 1995-től az egységes intézmény igazgatója volt.

1989-től több irodalmi, művészeti társaság tagja, úgymint: Drámapedagógiai Társaság (Bp.); Magyar Szín-Játékos Szövetség (Bp.); Madách Irodalmi Társaság (Bp.); Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság (Hévíz);Berzsenyi Társaság (Kaposvár).

1992-ben a Madách Kör Tár című könyvsorozat felelős szerkesztője lesz; 1992-1994 között a váci Madách Gimnázium filozófia szakos tanára; 1993-tól a „Fiesta” Színházi és Kiadói Tevékenységet Szolgáló Kortárs Művészeti Alapítvány elnöke. 1994-től az Ipoly (Eurorégió) Szabadegyetem társalapítója, oktatója. 1999 óta a Balassagyarmat központú IPOLY EURORÉGIÓ Határon Átnyúló Együttműködés elnökségi tagja, magyarországi titkára; 2005-2008 között a Visegrádi Országok Eurorégiói Konzultatív Tanácsa Kulturális Bizottságának elnöke; 2008-ban VisszaSejtesít címmel jelenik meg válogatott és új verseinek kötete a Napkút és a Magyar Műhely Kiadó gondozásában. 2010-től a Magyar Írószövetség tagja, 2011-ben a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya, Bohár András Köre elnökségi tagjává választják.

1969 óta a Pest megyei Vámosmikolában, majd 1972 óta családjával: - felesége: Köpöczi Rózsa művészettörténész; gyermekeik: Zsófia Nóta (1987), Balázs Kristóf (1990) - Vácott is él.