C S E L K A TANULMÁNYI NAP

ÉS EMLÉKÜNNEPSÉGEK

AZ IPEL’- IPOLY EURORÉGIÓBAN

2013.Május 20-án, Pünkösd hétfőn: 8-20 óráig

„Hetedhét Ipolyon innen és túl...”

Salka/Ipolyszalkán (S) >Bielovce /Ipolybélben (S) >Vámosmikolában (H)

8 órakor a Szalkai Alapiskola aulájában kiállítás megnyitó

APA és FIA – CSELKA KÁROLY és NÁNDOR ÉLETÚTJÁNAK DOKUMENTUMAI A XIX. SZÁZADBÓL

Köszöntőt mond: Józsa János polgármester

Megnyitja: Németh Péter Mikola költő, az Ipoly Eu. magyarországi titkára

Közreműködnek: a Szalkai Alapiskola kisdiákjai; Stella Bartman (fuvola);

Verset mond: Németh Zsófia Nóra egyetemi hallgató

9 órakor a Cselka sírnál az ipolyszalkai temetőben imát mond: Vanda Károly plébános

CSELKA KÁROLYRA (1811. okt. 23 – 1875. jún. 26.) EMLÉKEZÜNK

Emlékbeszédet mond: Záborszky Kálmán ferences atya

Emlékezés, Koszorúzás a II. Világháborús szalkai lengyel síroknál

Közreműködik: a NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR – GONDOLTAM c. versét Konczek József mondja el

< Ünnepi fogadás szalkai a Tájházban >

Bielovce / Ipolybélen 11.15 - kor Ökumenikus Istentisztelet a Református templomban

Igét hirdet CZÍRIA JÁNOS ny. ref. lelkész – Imádságot mond: MARIAN KRIZSAN béli plébános

Köszöntőt mond: Skladanová Irén polgármester

12.30-kor SIMONYI SÁNDOR 1848/49-es Lovas Nemzetőr főhadnagyra emlékezünk családi sírboltjánál az ipolybéli temetőben –

Emlékbeszédet mond: Dr. Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa

Kepes Károly költő verseit elmondja: Németh Zsófia Nóra egyetemi hallgató Imát mond: Czíria János

Imádság SERES RÓBERT Ipolybél első szabadon választott polgármestere, az Ipoly Eurorégió első szlovákiai referense sírjánál

Megemlékezik: Németh Péter Mikola >< Közreműködik a NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR

<<< Ünnepi ebéd >>>

14.45-kor a Vámosmikolai Idősek Otthonánál - Ipolysági út 9-11.

„LENGYEL-MAGYAR KÉTJÓ BARÁT…”

Emlékbeszédet mond: Németh Péter Mikola

Koszorúzás - a lengyel menekültek vámosmikolai emléktáblájánál

Közreműködnek: NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR és Németh Zsófia Nóra egyetemi hallgató (versmondás);

C S E L K A S Z I M P Ó Z I U M

15 órakor a vámosmikolai Szabadidő Központ Könyvtárában

A Szimpózium levezető előadója: Németh Péter Mikola:

A KLASSZIKUS ELŐDÖK – Ipolyi Arnold, Madách Imre, Mikszáth Kálmán –

SZEREPE A HATÁRON ÁTÍVELŐ KAPCSOLATOK ÚJJÁÉPÍTÉSÉBEN

dr. Koczó József: EGYHÁZY ÁDÁM (1764-1843) Vámosmikola plébánosának,

Cselka Nándor hitoktatójának emlékezete;

Dr. Hermann Róbert: Az 1848/49-es szabadságharc lengyel és szlovák hősei

Danis Ferenc: II. Világháborús lengyel menekültek az Ipoly-táji hazában

Csisztay Gizella: Halhatatlan némák – a KATYNI regényről még egyszer

P. Borsos József: MEMENTO MORI / EMLÉKEZZÉL A HALÁLRA

A magyar alapítású PÁLOS SZERZETESREND lengyel – CZESTOCHOWAI – ágának múltja és jelene

A kortárs lengyel költészet gyöngyszemeiből Zsille Gábor költő válogat

A verseket elmondják: Zsille Gábor - Németh Zsófia Nóra

Közreműködnek: STELLA BARTMAN (fuvola) és a ZSOLNAI DUÓ

18 órakor a vámosmikolai Római Katolikus Templomban

EGYHÁZY ÁDÁM PÜNKÖSDI EMLÉKMISÉJE

HALÁLA 170. ÉVFORDULÓJÁN

Misét celebrál: P. Borsos József pálos szerzetes

19.30 -kor Koszorúzás + Gyertyagyújtás EGYHÁZY ÁDÁM (1764-1843) SÍRJÁNÁL

Közreműködik: a NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR

Szeretettel hívunk és várunk minden pünkösdi ünnepre vágyó

Embert és Családtagjaikat Hetedhét Ipolyon innenről és túlról !

Pünkösd hétfői zarándoklatunkra a vámosmikolai plébánia elől ¼ 8-kor indul: a kisbusz Nagybörzsönyön át Ipolyszlkára, Ipolybélre, onnan 14.45 –re érkezik vissza Vámosmikolára, az Idősek Otthonához.

az IPEL'-- IPOLY EURORÉGIÓ TAGSZERVEZETEI:

IPOLYSZALKA/SALKA, IPOLYBÉL/BIELOVCE és VÁMOSMIKOLA ÖNKORMÁNYZATAI

a SzENt István Király – Alapítvány az Ipoly-Mente Kultúrkörért

A SZALKAI KULTURÁLIS ÉS TÚRISZTIKAI EGYESÜLET, VALAMINT

A VÁMOSMIKOLAI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGE

Következő rendezvényeink az Ipel’- Ipoly Eurorégióban:

Június 21-22-23-án Szent Iván alakalmával: EKSZPANZIÓ XXV. >< A „HAIKU” Hívó gondolatára

a Dunakanyarban: Verőcén> Kisorosziban > Visegrádon

Júl. 13-14-15 -- MIKOLA 60 – Születésnapi Kiállítás- performansz a zebegényi Könyvtárban – Színházi előadások a faluban;

Augusztus 2-3-4 PALÓC VILÁGTALÁLKOZÓ TAR KÖZSÉGBEN

Szep. 5-én, csütörtök EKSZPANZIÓ XXV. >< JUBILEUMI SZIPÓZIUM Bp-en a Petőfi Irodalmi Múzeumban;

Szept.14-15 TEMPLOMOS NAPOK + TEMPLOMOK ÉJSZAKÁJA NAGYBÖRZSÖNYBEN és SZÁZDON/SAZDICE

Szept. 21-én, a Magyar Dráma és a Magyar Népszínműjátszás Napja az Ipoly Eu. Szabadegyetemen Csepreghy Ferenc szülőfalujában Ipolyszalkán/Salka

A schengeni határokon átívelő találkozóink alkalmával, már most meghívunk minden óvodás és iskoláskorú,

játékos kedvű nebulót és „tovább játszó felnőtt gyermeket” drámapedagógiai szándékkal, a találkozás reményében.

ipolyeu@freemail.hu >< 00-35- (20)953-1932 >< Vámosmikola: 06-/27)379 – 076

Rendező: NÉMETH Péter MIKOLA

Kérjük támogassa Ön is adója 1 % -val a magyar-szlovák határon átnyúló Kulturális Együttműködéseinket!

IPOLY EURORÉGIÓ Határon Átnyúló Együttműködés - Adószáma: 18637094-1-12

S z e m e l v é n y e k:

Vámosmikolai ünnep Cselka Nándor tiszteletére

A Vámosmikolai Római Katolikus Egyházközség és a Szent István Király Alapítvány az Ipoly mente kultúrkörért július 22-23-án "emlékhétvégét" szervezett a település XIX. századi híres szülötte, Cselka Nándor c. püspök, egyházi-író emlékezetére. Az ünnepi misét követően, az 1997. augusztus 3-án felszentelt emléktáblánál Németh Péter Mikola költő, az Ipoly Eurorégió magyarországi titkára mondott ünnepi köszöntőt.

Cselka Nándor Esztergomban lépett a növendékpapok sorába: Pozsonyban, Nagyszombatban és Bécsben tanult, majd a szókimondó, erősen magyar érzelmű fiatalember 1856-ban Pesten fejezte be teológiai tanulmányait. Lelkipásztorként, később a budapesti egyházkerület espereseként a főváros különböző plébániáin teljesített szolgálatot, többek között Buda-Újlakon, a Terézvárosban, a belvárosi főplébánián és Óbudán. Gazdag irodalmi munkásságát dokumentálja a Religio című egyházi és irodalmi folyóirat, amelynek - Darázs, illetve Szúnyog álnéven - munkatársa, majd 1869-72 között szerkesztője is volt. Óbudán ő honosította meg a Páli Szent Vince Szeretetleányai rendet, létrehozta a nehéz helyzetű óbudaiakat támogató családbiztosítási szervezetet: a Cselka Egyletet. A fővárosban az addig főleg német nyelvű istentiszteletek helyett rendszeresítette a magyar nyelvű szentbeszédeket, és rendezte a hitoktatás ügyét is. Cselka 1892-ben esztergomi kanonoki kinevezést kapott, s 1897-ben bekövetkezett haláláig a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora volt. A köztiszteletben álló főpap földi maradványait a Kerepesi úti temetőből 1975-ben vitték át végső nyughelyére, a pesti Egyetemi templom sírboltjába.

(Pallós Tamás Új Ember LXII. 32.évf.2006.08.06).

A 2007-es, vagyis a tizedik évfordulós Cselka Emlékbeszédhez

Kereken tíz esztendővel ezelőtt, 1997. augusztus 3-án, Cselka Nándor címzetes püspök, egyházi író halála 100. évében, amikor templomunk falán, az emléktáblát, Bészabó András rézdomborművét Keszthelyi Ferenc, akkori váci megyéspüspökünk megáldotta, s így felavathattam, azért fohászkodtunk, imádkoztunk, arra kértük Vámosmikola reformkori szülöttjét az égiekben, JOSEPHUS FERDINANDUS CSELKÁt, hogy ebben a lassú körénk feketedésben, a kilátástalanság hevében, amiben élni kényszerülünk, legyen újra jelenvalóvá miközöttünk, kései utódok között szellemével, hitével, tenni vágyás elméjével. Legyen hatással ránk mindazzal az emberi jóval, bizalommal ami élete 63 esztendeje alatt dolgát szolgálta teljesíteni a földiekben. Mert Ő, képzetem szerint azon kevesek közé tartozott, akinek nem csupán célja, de sokkal inkább dolga, örökkéval(l)ó küldetése volt, abban az árnyékvilágban, amelyben, Gárdonyi Géza szavaival:

”Minden fakul, minden romlik,

A márvány is összeomlik.

Bíbor leplek ronggyá válnak,

Dicsőségek füstbe szállnak.”

Amikor 1997-ben, hosszú töprengés és tétovázgatás eredményeként, a mi főtisztelendő Cselka Nándorunknak halála századik évében, mégiscsak vállalhattuk az emléktábla állítást, mert bizony, március 8-ra, a kerek évfordulóra, még voltak, akik a Cselka Emlékünnepségek létrejöttét ideiglenesen ugyan, de megakadályozhatták. Valójában már csak annyiban, hogy a falu népe, a hálás utókor, ne a plébánia Baptisalorumába, az un. Kereszteltek Anyakönyvébe bejegyzett évfordulón emlékezhessen meg az Ipoly-táji Haza nagy fiáról, jeles személyiségéről, tudós-író-papjáról, hanem valamivel később, a felújított templom újraszentelésekor.

„HALÁL ŰZŐ RAGYOGÁSBAN / CSUPASZON A KÉKÜLŐ ÉG ALATT”

A házad itt állt – szerteszállt!

Ezt látod, érted. Azt nem érted,

hogy hazád épp így ért véget –

csoda, hogy addig is állt !

(Illyés Gyula: Nem volt elég - részlet)

A Kárpát-haza „öt géniuszát”, egy-egy földrajzi hely mindent átlényegítő védszellemét, a „genius locit”- épp itt a miénket, az „északi géniuszét” az Ipoly-, a Garam- és Duna-táji hazában, még ma is, s azóta is a született géniuszaink: zeneszerzőink, költőink, íróink, művészeink és tudósaink, krónikásaink műveiből ismerheti fel és meg az itt élő palóc ember, a felnövekvő nemzedék. Ipolyi püspök két kötetes Magyar Mythologiájából például. Annak az Ipolyi Arnoldnak művéből, aki, az ide nagyon is közeli Disznósdon született 1823-ban , s Ipolykeszin töltötte gyermekéveit. Élete teljében Szent László városa, Nagyvárad püspökeként, 1854-ben, egy vesztett szabadságharcot és forradalmat követően, a legnehezebb időkben adta ki magyar nyelven, a Bach-korszakban talán elsőként a Magyar Mythologiát, azt az enciklopédikus művet, amelyben a hun-magyar „Mi” tudat, azonosságérv reális alapjait veszi alapul, arra építi gondolatait, s amiben ősi krónikáink látószögéből szemléli, és úgy köti össze a magyar hitregék évszázadokon át szétkötött szálait.

Reformkori szellemtársa a keresztségben, a vámosmikolai születésű, szamaritánus lelkületű tudós- főpap, Jozephus Ferdinandus Cselka (1834 – 1897) a franciaországi Carre felszentelt püspöke, pápai kamarás, a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, akit többek között a Religio /Hit és vallás/ című egyházi és irodalmi folyóiratban (1864 – 1872) kifejtett munkássága, majd 1869-ben megjelent Egyházi beszéd című teológiai műve elismeréseként a svájci Reveredói Tudományos Akadémia tagjává választottak.

Két szellemóriás, akiket szűkebb pátriánk az Ipoly-táji haza adott Európának, a magyarságnak, az egyetemes anyaszentegyháznak, az egész világnak. S ennek a két nagy formátumú személyiségnek volt kortársa Simonyi Sándor az 1848/49-es forradalom és szabadságharc huszár főhadnagya, aki a közeli Lontón született 1811-ben, és itt Bélben a Simonyi-ak családi sírboltjában talált örök nyugodalmat, 1891 óta. S akinek, a hálás utókor, az Ipolybéliek, tavaly augusztusban „Halálűző ragyogásban. / Csupaszon a kékülő ég alatt” gondolatával és hitével állították emlékül azt a kopjafát, ami előtt épp most állunk, mint vigyázó őrszemek a strázsán. „Őrzők, vigyázzatok a strázsán” Üzeni mindahányunknak, a 20. század tüzes vastrónjából Ady, aki arra figyelmeztet, hogy „Az Élet él, szent okokból élni akar, / S ha Magyarországra dob ki valakit, / Annak százszor inkább kell akarni:” – az Életet, most és mindörökké.

(Németh Péter Mikola)

(Elhangzott a CSELKA EMLÉKÜNNEPSÉGEN – Ipolybél, 2009. július 25-én.)

CSELKA-HÍD AZ IPOLYON

A CSELKÁKNAK, Károlynak, előbb Vámosmikola, majd később Szalka mezőváros egykori ludirektorának és nótáriusának, és tudós-író-pap fiának Nándornak a feledés homályból jövet, újjá születő reformkori és kiegyezés korabeli szelleme, érezhetően, évről-évre jelen valóbbá válik közöttünk.

A NAGYÍVŰ SZELLEMI HÍD Apa és Fia között, épp jókor, jó időben a jó szolgálatunkba állt a 21. század előterében, ország határokat megsemmisítőn ismét ÉPÜLŐBEN VAN: jelképesen és valóságosan is. ŐK KETTEN ONNAN FENTRŐL NÉZVÉST TALÁN TUDJÁK ÉS LÁTJÁK IS, HOGY AMA HAZA A MAGASBAN, LÉTEZIK.

AZ EZÜST- és ARANYHÍDAK ÉPÍTÉSÉNEK ÓHAJA, S AZ ELSZAKADT NEMZET TESTEK EGYESÜLÉSÉNEK VÁGYA”,a 2004. december 5-i népszavazás ellenére is létezik a lelkekben, a szívekben bujdokolva és láthatatlanul. Mert hisszük és reméljük, hogy a keresztény és keresztyén Európába olytott felvilágosult klasszikus görög szellem, még mindig képes lesz áthidalni az emberek, a nemzetek között meglévő, olykor fényévnyinek tűnő távolságokat, olyan élethelyzeteket teremtve, amelyekben a HiDaK metaforikusan és valóságosan is összeköthetnek partokat és lelkeket. Mert a HíD lehet fa- vagy fémszerkezetű, de lehet egy jó akarat, szándék építménye is, egy olyan emberi gesztusé, amelyben nem az egymás elleni gyűlölet, hanem sokkal inkább az egymás iránti megértő szeretet nyilvánul meg.

Mi, úgy reméljük, hogy az Ipel'-Ipoly Eurorégióban ez utóbbi mellett tettünk hitet, ennek van jövője. (mikola)

Újjászülető Haza…

Az elmúlt egyetemi évad második szemeszterében a Károli Gáspár Ref. Egyetem holland szakán előadásaimra járt egy zsolnai szlovák lány, aki Olmützben tanul hollandul. A szemeszter vége felé elbeszélgettem vele és megkérdeztem tőle, hogy milyen benyomásai vannak Budapestről és általában a magyarokról. Bevallotta: az első hetekben nem mertem megmondani, hogy szlovák vagyok; cseh-nek mondtam magamat, mert Csehországban tanulok. De közben rájöttem, -- mondta derűsen --hogy a magyarok nagyon is segítőkészek, vendégszeretők és befogadók. S amikor félve ugyan, de mégis bevallottam, hogy szlovák vagyok, utána meg kellett vallanom, hogy a társaimnak egyáltalán nem változott meg velem szemben az addig tanúsított barátságos magatartásuk. Ezek után megkérdeztem tőle: mégis miért félt a magyaroktól? Tudna erre valamiféle magyarázatot adni? Azért, hangzott a határozott válasz, mert a szlovák sajtóban többnyire nem olyan jó hírek látnak napvilágot Magyarországról, a magyar emberekről, amelyek érdeklődésemet komolyabban felkelthették volna, kíváncsivá tettek volna irántuk. Ellenkezőleg! De most, ha hazamegyek, – állította határozottan a leány -- elmondom mindenkinek, hogy semmi sem igaz abból, amit a magyarokról mondanak, írnak nálunk. Sőt minden barátomnak és minden egyetemistának javasolni fogom, hogy nagyon is érdemes elutaznia Budapestre turistaként, vagy épp felvételiznie valamelyik budapesti egyetemre, főiskolára.

Korai fecske lenne talán ez a szlovák lány? S egy fecske nem csinál nyarat? Lehet. De ha a fecske megjelenik az már magában is a tavasz hírnöke. Tehát: van ok reménykednünk. Így azt is remélem, hogy reménységünket nem teszi tönkre egy olyan politikus a bratislavai parlamentben, akinek fontosabb a saját karrierje, mint a demokratikus játékszabályok elfogadása és azok betartása.

Ismerjük el: rossz a hírünk a nagyvilágban. Ismerjük el: minket csak rabszolgamunkára tartanak méltónak. Ennek ékes bizonyságát adta az elmúlt héten az IMF. Az extra profitért létrehozott Nemzetközi Valutaalapnak nagyobb gondot okoz a bankadó bevezetése és a Nemzeti Bank elnöke több milliós fizetésének csökkentése, mint a kis fizetésű, sokat gürcölő, meg éhező magyar gyermekek sorsa. Újjászülető Hazánknak joga van, mint minden más népnek is, a szabadsághoz és független-séghez.

Újjászülető Haza? Az elején Jézussal kezdtem és utaltam Nikodémussal folytatott éjszakai beszélgetésére. Most a vége felé Zakariás prófétához kanyarodom, aki a róla elnevezett könyv 8-ik fejezete 16. és 17. versében az elcsüggedt és kilátástalan helyzetben élő zsidóknak ezt mondja: Mondjatok igazat. Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én – így szól az ÚR.

Meggyőződésem, hogy népünk és hazánk csak abban az esetben tud igazán újjászületni, ha radikálisan odafordul az Istenhez, a Messiás Jézushoz. Mert radikális belső változásra van szükség ahhoz, hogy ne trükkök százaival vezessük félre egymást, hanem az igazat mondjuk egymásnak, és igazságosan cselekedjünk. Ne a rosszat, hanem a jót keressük egymásnak és egymással. A tavaly nyáron végre megjavított 12-es út mellett lecövekelt km. távolságot jelző oszlopok többjéről már lelopták a számtáblát. Ez engem mélységes szomorúsággal tölt el, mert ez sajnos népkaraktert jelez. Nem vagyunk mi olyan tökéletesek, mint amilyennek hisszük és hirdetjük magunkat magunknak.

Rossz az is, ha a magyar ajkú nép kipusztítja önmagát azzal, hogy nem kell neki az utód. Meggyőző-désem, hogy ha minden magyar családban mind Magyarországon, mind az elszakított területeken, legalább három gyermek születhetne, más lenne a magyar ajkú nép sorsa.

Ipolybél, 2010. Július 24. (Ds.Czíria János-Jochanan)

”…azt hiszem itt Közép-Európában, vagy Közép-Kelet-Európában, mi magyarok nagyon sajátos helyzetben vagyunk, és valószínű, hogy történeti fejlődésünk eredményeként jutottunk el oda, hogy néha már szégyellni kell, hogy nemzetben gondolkodunk, hogy fontos számunkra a nemzet, mint fogalom, és mint tartalom is. Van egy-két kedvenc példánk Nyugat-Európából, ezeket most hadd ne mondjam el, de, hogyha az ember kimegy oda és körülnéz, akkor ott bizony azzal kénytelen szembesülni, hogy ott a nacionalizmusnak a jó értelemben vett megfogalmazása és tartalma, a nemzetnek a jó értelemben vett használata az köznapi gyakorlat. Nyugat-Európában, mondjuk Skóciában, vagy Franciaországban, akár Angliában, vagy a Benelux államok valamelyikében: hollandnak, franciának, skótnak, angolnak lenni az egy természetes állapot. Egyúttal egy olyan kívánatos helyzet, amely az emberek mindennapjait meghatározza, és nem probléma senki számára, hogy ezt meg is fogalmazzák. Itt Közép-Kelet-Európában az elmúlt két-háromszáz évben mindig vívódtunk saját magunkkal és mindig meg akartuk határozni a saját helyünket ebben a térségben. Ugyanakkor mások meg, sokan megkérdőjelezték a mi helyünket ebben a térségben. Összefoglalva tehát, azt gondolom: nem kell félnünk nemzetben gondolkodni. Nem kell félnünk, kijelenteni azt, hogy a Kárpát-medencében mi magyarok ezer éve élünk, tiszteletben tartva minden más etnikumnak, minden más nemzetnek és nemzetiségnek a politikai, kulturális és egyéb jogait, és tiszteletben tartva minden államnak a teljes szuverenitását. De nem kell lemondanunk arról, hogy azért, mert jó néhányan negatív értelemben közelítenek ehhez a problematikához, ehhez a kérdéshez, akkor mi is vélt, vagy valós sérelmi politikát folytatva visszavonuljunk, és feladjuk a saját hadállásainkat. Ha ugyanis, el kezdjük feladni pozíciónkat, akkor szép lassan nem csak a humanitás, nemcsak a humanizmus, hanem a nemzet is eljut egy olyan pontra, amikor nem lesz mit védeni, amikor már nem lesz szükség humanista elvekre.Ipolybél/Bielovce, 2012.05..28. ( Pelyach István történész - a Szegedi Tudomány Egyetem docense)

RÓZSA ENDRE EMLÉKNAP

a Madách-körben

Vácott, 2012. November 30-án, pénteken, András napján

9 órakor emléktáblájának megkoszorúzása a Földváry-tér: Vám utca 14-es épületén

(Az emléktábla Nagy János szobrászművész alkotása)

Köszöntőt mond: Fördős Attila polgármester

Emlékbeszédet mond: Németh Péter Mikola

Emlékverset mond: Rózsa Dániel költő

9.45-kor KAVICSSZÜRET – SENKI IDEJE

Rendhagyó irodalomóra Rózsa Endre korai verseiből

a Király Endre Ipari Szakközépiskolában

Előadó: Vasy Géza irodalomtörténész

Közreműködik: Péter Pál – Németh Péter Mikola – Rózsa Dániel

10.40-kor SÁRKÁNYEREGETŐ – SZOMJÚSÁG ÖRÖKMÉCSEI

Rendhagyó irodalomóra Rózsa Endre gyermekverseiből és szakrális költeményeiből

a váci Piarista Gimnáziumban

Előadó: Vasy Géza irodalomtörténész

Közreműködik: Péter Pál – Rózsa Dániel – Németh Péter Mikola

12.30-kor KIETLEN ÜNNEP – AZ ANYAG EMLÉKEZETE – ÁRNYÉKSZOBROK

Rendhagyó irodalomóra Rózsa Endre válogatott és Vácott született költeményeiből

a váci Madách Imre Gimnázium Könyvtárában

Előadó: Vasy Géza irodalomtörténész

Közreműködnek: Németh Péter Mikola – Péter Pál – Rózsa Dániel

15 órakor az Apor Vilmos Római Katolikus Főiskolán Boldog II. János Pál termében

– Vác, Konstantin tér 3. I. emelet –

„KILENCEN, AKÁR A SZARVASOK, KILENCEN”

„A torkon vágott forradalmak pirosát

gyászát viselik belül.” (Nagy László)

Kiállítás a Vácott 1987-ben megjelent Elérhetetlen föld költői leporellójának lapjaiból – irodalmi emlékdélután:

Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre, Utassy József verseit elmondják:

a „Fiesta” Színháza és Fónay Márta Humána drámai műhely tagjai, továbbá

Péter Pál előadóművész

E m l é k e z ő k::

Deák Mór, Németh Péter Mikola, Suhai Pál,

Rózsa Klára, Rózsa Dániel, Vasy Géza

Bemutatók:

Rózsa Endre: SUMMÁS DALOK – Dinnyés József által megzenésített verse

Utassy József: CSILLAGOK ÁRVÁJA – Csontos János emlékfilmje

18 órakor a váci Nagyboldogasszony Székesegyházban

RÓZSA ENDRE EMLÉKMISE

Misét celebrál:

Dr. VARGA LAJOS

váci segédpüspök

(A Kilencek költői-kiállítása december 5-ig látható a Főiskola nyitvatartási- és órarendje szerint !)

< Alkotó-rendező: Németh Péter Mikola – madachkor@freemail.hu – (20)953-1932 >

RÓZSA ENDRE

(1941 – 1995)

„Vagyok trilliomod emberiség-történet,

aki akár egy sejtben újraeszmél!”

( R.E.: Férfikorban )

ñEbben az épületben élt és alkotott 1978–85 között

ña József Attila- és Bethlen Gábor-díjas költő

Születése 70. évfordulóján állították kortársai:

A KILENCEK KÖLTÖI

AZ EKSZPANZIÓ ALKOTÓI

MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG – NEFMI

IPOLY EURORÉGIÓ – MADÁCH - KÖR

ÉS VÁC VÁROS OLVASÓ KÖZÖNSÉGE

2011.10.30.

A TAVALYI EMLÉKTÁBLA AVATÓ NYOMÁN EMLÉKEZZÜNK EGYÜTT RÓZSA ENDRÉRE!

??Rózsa Endre ( Rózsa András )

( Pécs, 1941. – Budapest,1995. )

Költő, szerkesztő. Az ELTE magyar-történelem szakán végzett 1965-ben. 1965–66-ban az Eötvös Egyetemi Klub vezetője. Az Elérhetetlen föld c. antológiák (1969, 1982) szerzője, a Kilencek költőcsoport tagja. 1968-tól a Fonómunkás c. üzemi lap munkatársa. 1975–76-ban a Fiatal Írók József Attila Körének titkára volt. 1978–1985 között családjával Vácott élt. Főbe(n)járó(k)... címmel 1983-ban egy, azóta is kiadásra váró antológiát szerkesztett a Dunakanyar akkor induló fiatal nemzedékének, ma már ismert íróinak, költőinek. 1979-ben, alig egy évig a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa, majd 1980-tól éveken át a Móra Ferenc Könyvkiadó első köteteseinek, a Kozmosz Könyvek sorozatának szerkesztője; 1988-ban az egyesületté alakuló váci MADÁCH – KÖR alapító és elnökségi tagja volt. Vácott születtek a Kietlen ünnep (1979) és az Anyag emlékezete (1987) című köteteinek legszebb opusai. A Kilenceknek (Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, (+) Rózsa Endre, (+) Utassy József) 1987-es váci találkozója alkalmával jelent meg az a kéziratos leporelló „Kilencen, akár a szarvasok, kilencen” címmel, Németh Péter Mikola szerkesztésében, Vasy Géza előszavával, amely jól dokumentálja a költőcsoport emlékezetes jelenlétét városunkban.

A költő születésének 70. évfordulóján, 2011. október 30-án, Vácott, a Földváry-téren, a lakóhelye szerinti Vám utca 14-es számú, tízemeletes épület falán emléktáblát állítottak kortársai, tisztelői és versolvasói, valamint a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma, illetve azok a civil szervezetek, köztük a Magyar Írószövetség és a váci Madách-kör melyeknek tagja, vagy szellemi mentora volt.

Rózsa Endre Verseskönyvei:

Kavicsszüret. Bp. 1970.

Senki ideje. Bp. 1974.

Kietlen ünnep. Bp. 1979.

Az anyag emlékezete. Bp. 1987.

Szomjúság örökmécsei. 1989.

Árnyékszobrok (válogatott és új versek, 1993)

Az ámokfutó álmai (hátrahagyott versek, 1998)

Sárkányeregető (gyerekversek) Bp. 1985.

Rózsa Endre kitüntetései:

József Attila-díj (1979)

Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Kilenceknek (1994)

Bethlen Gábor-díj a Kilenceknek (Posztumusz, 2009)

I r o d a l o m:

Kavicsszüret – Magvető Kiadó, Bp. 1970

Angyal János írása a Jelenkorban. 1971. 3.sz. 276-277.p.

Pomogáts Béla ismertetése az Alföldben. 1971. 3.sz. 87-88.p.

Simon Zoárd: a hasznos türelmetlenség költői. Életünk. 1971. 1.sz. 91-93.p.

Borbély Sándor: Íróavatás. Napjaink. 1971.4.sz.11.p.

Rácz-Székely Győző kritikája a Forrásban. 1971.3.sz.95.p.

Görömbei András írása a Kortársban. 1971.7.sz7.sz.1159.p.

Tamás Attila: Kilenc elsőkötetes lírikusról. Tiszatáj.1971.1.sz.83-85.p.

Alföldy Jenő: Költőavatás. Új Írás. 1971.1.sz.124.p.

Bata Imre: Öt strófányi kritika. Kritika.1971.1.sz.41-45.p.

Vas István: Átváltozások. Kötetben: Az ismeretlen isten. Bp. Szépirodalmi Kk. 1974. 899-909.p.

Demény Ottó írása a Magyar Hírlapban. 1970. Nov.6.6.p.

Senki ideje – Magvető Kiadó, Bp. 1974

Lengyel Balázs: A költői személyiség. Élet és Irodalom. 1974. 23.sz.11.p.

Laczkó András ismertetése a Népszavában. 1974. Június 2. 9.p

Görömbei András írása a Kortársban. 1975.2.sz. 334-335.p.

Kun András: Párhuzamos képek az elmúlt évtized költészetéből. Alföld. 1974.7.sz. 47-49.p.

Tarján Tamás kritikája a Kritikában. 1974. 8.sz.26-27.p.

Marafkó László írása a Jelenkorban. 1974. 7-8.sz.760-761.p.

Kietlen ünnep – Magvető Kiadó, Bp. 1979

Rónay László írása a Népszavában. 1979.dec. 8.7.p.

Alföldy Jenő: A férfikor nyarában. Kötetben: Élménybeszámoló. Bp. Szépirodalmi Kk. 1983. 369-375.p.

Arató Károly ismertetése a Jelenkorban. 1980. 10.sz.956-957.p.

Széchenyi Ágnes kritikája a Kritikában. 1980. 10.sz.34.p.

Monostori Imre: Öt verseskönyvről. Új Írás. 1980. 12.sz.114-115.p.

Borbély Sándor: A harmadik kötetek rangja. Magyar Hírlap. 1980. Február 10. 10. p.

Varga Pál: Költők útközben. Alföld. 1981. 1. sz.85-87.p.

Simon Zoltán ismertetése a Kortársban. 1981. 9. sz.1500-1501.p.

Az anyag emlékezete – Magvető Kiadó, Bp. 1987

Tamási Orosz János írása a Népszavában. 1987. Június. 20. 10. p.

Kerék Imre: Meghal a líra? Műhely. 1987. szept.5. sz. 69-77. p.

De Coll Lajos ismertetése a Magyar Nemzetben. 1987. szept.28-6. p.

Csontos János: Kilencből hárman. Napjaink. 1988. 4. sz. 33-34. p.

Kőrösi Zoltán kritikája a Kritikában. 1988. 4. sz.38-39. p.

Papp István: A homokóra pereg. Forrás. 1988. 6. Sz. 88-89. p.

Szentesi Zsolt ismertetője az Alföldben. 1988. 1. sz. 82-83. p.

Marx József: Költők közmegegyezésre. Élet és Irodalom. 1988. 7. sz.11.p.

Az ámokfutó álmai – Széphalom Könyvműhely, Bp., 1998

Vasy Géza: Rózsa Endre hátrahagyott verseiről

Írások Rózsa Endréről:

Borbély Sándor: Pillanatfelvétel Rózsa Endréről. Életünk. 1977. 3. sz. 279-284. p.

Csontos János: Ha a számat befogják, kifakad az oldalamon. Beszélgetés Rózsa Endrével. Napjaink. 1988. 6. sz. 12-13. p.

Havas Ervin: A vitorlát a szél röpteti. Beszélgetés Rózsa Endrével. Népszabadság. 1983. Október 22. 16. p.

Rózsa Endre József Attila-díjáról 1979. április 3-án számoltak be a napilapok.

Koppány Zsolt: Az ámokfutó álmai – R.E. Hátrahagyott verseiről – Keresztény Értelmiségi Szövetség – Szemle, 2008.08.06.

Prágai Tamás R.E. Halálai (Rózsa Endre Az ámokfutó álmai c kötetéről) Napút–Ekszpanzió

(4) X. évfolyam 5. szám 2008. aug.125-128.p.

(A teljesség igénye nélkül összeállította: Németh Péter Mikola)

FORRÁS IRODALMI KÁVÉZÓ + KÖNYVESBOLT

( 2624 Verőce, Művelődési Ház , Árpád u.20. >< Tel: (27)350-009)

Szeretettel meghívja Önt és családját, valamint barátait és kedves ismerőseit

2012. november 25-én, vasárnap 15 órára

PILINSZKY JÁNOS születése 91.

évfordulója emlékdélutánjára

Évről-évre megismételjük „míves fohászainkat”, meditációinkat, a költő születésének és halálának évfordulóin „a mélypont ünnepélyét” remélve, s Őt magát idézve, azzal a tudattal is, hogy”... van itt valamiféle szomjúság, amit még senki meg nem itatott. Nyomorúság, aminek törzse mind irtóztatóbban zihál. Övé lesz minden hatalom és dicsőség”.

Versekkel, írásaikkal emlékeznek:

Erdélyi György – Horváth Ödön – Kelényi Béla – Suhai Pál

Németh Péter Mikola

MYSTERIM CARNALE

Hommage 'a Pilinszky

Németh Zoltán Pál

fotográfiáival c. verseskönyve alapján rendezett

Testté vált hittitok

című „míves fohásza”

Verseket előadja: Németh Zsófia Nóra PTE egyetemi hallgató és a Szerző

Közreműködik:

FAZEKAS LÁSZLÓ

(vibrafonon, ütőhangszereken)

Szubjektív dokumentumfilm Pilinszky János Kalandozások a tükörben c. meséje alapján (’15)

PILINSZKY JÁNOS – KISMÁNYOKY KÁROLY– LADIK KATALIN: AHOL KIALSZIK A VILÁG

Szereplők: Ladik Katalin, Eck Imre, Szalay Tamás, Kovács Vali, Al–Absi Gáber –– Rendezte: Kismányoky Károly

Belépés díjtalan !!!

Mysterium carnale

„Testté vált hittitok”

(Napkút, Bp. 2006)

Németh Péter Mikola Mysterium carnale című kötete látszólag alkalmi jellegű kiadvány: hommage 'a Pilinszky János születésének 85., és halálának 25. évfordulója alkalmából. Az ünnepi alkalom azonban nem pusztán hagyományos értelemben vett tiszteletadás, hanem az ünnep által kirótt számvetés és összegzés is. Már maga a cím, , drámai szituációra utal: a versek a maguk folyamatában egy személyes passió stációként olvashatók, gyakran címükkel is a húsvéti ünnepkört idézve. E „lineáris” olvasat mellet azonban lehetséges egy másik, közös, „vertikális” olvasata is a verseknek, hiszen valamennyiük tétje, hogy miként élhető meg és mutatható fel az a kegyelmi pillanat, amelyben profán és szakrális ismét összetalálkozik, s egymást értelmezi. A két, egymástól különvált szféra közötti kapcsolat felvételéről, illetve ennek kísérletéről szólnak a versek – ha tetszik, a párbeszéd lehetőségéről, létezésünk megannyi rétege: a testi és lelki, az e-világi és túlvilági, az Én és a Másik, a csend és a szó, vagy épp a fénykép és a vers, valamint (kortárs líránkban egyedülálló módon) a keresztény tradíció és a neoavantgárd között. Mindeközben a kötet egésze a szerző Pilinszky-olvasatáról is számot ad: újszerű módon gondolja tovább e költészet hatását és aktualizálja mai, egzisztenciális helyzetünkre.

(Hafner Zoltán : a Lítea Könyvszalonban

2007. Költészet Napján elhangzott recenziója)

„Nagyon örülök a címválasztásnak is, miszerint a költő Németh Péter Mikola és fivére, a fotográfus Németh Zoltán Pál kötetük címéül a MYSTERIUM CARNALE fogalmát választották Pilinszky Jánosra való emlékezéssel. Azért külön öröm ez számomra, mert az a bizonyos mysterium kifejezés, amely összeköttetik a carnale szavával, a kereszténység központi lényegét fejezi ki. A templomainkban misztériumot ünneplünk, és a mindent értjük ezen a misztériumon, mindenek előtt magának Jézus Krisztusnak az életét. Amikor Jézus Krisztust ünnepeljük, akkor a Mysterium carnale-t ünnepeljük, hiszen arról van szó, hogy az Isten létezik. Az Isten azonban számunkra igen elvont, mert szellemi természetű. Ugyanakkor azonban, azt is valljuk, hogy a második isteni személy emberi testet öltött magára. És ez bizony az a mysterium carnale, amit karácsonykor ünnepelünk. A kereszténység életében ez a mysterium carnale azért is nagyon lényeges és fontos, mert hiszen valljuk, hogy a megváltás is Jézus emberi testében történik.

Nagyon stílusosnak tartom, hogy a szerzők, Péter és Zoltán kötete kapcsolódik a váci kálváriához, – kifejezve ezzel, hogy ők maguk is kötődnek városunkhoz – amely Krisztus Urunk szenvedését, mondhatnám az ő megváltását ábrázolja.

( Dr. Varga Lajos 2007.november 27-én Vácott az Apor Vilmos

Katolikus Főiskola Könyvtárában elhangzott beszéde részlete.)

„...az a költő, akit itt ma meghallgattunk MYSTERIUM CARNALE Hommage ’a Pilinszky című verseskönyve bemutatóján, arra biztat bennünket, hogy a szakadékok között is kövessük őt, és lépdeljünk végig az általa kijelölt meredélyeken, repüljünk vele, ha kell, arra persze vigyázva, hogy maga alá ne temessen bennünket valami nagy-nagy szógörgeteg. Tegyünk hát kísérletet, próbáljuk meg mégis komolyan venni az itt elhangzott lázas szókapcsolatokat. S azután próbáljuk meg rábízni magunkat a költőre, s akkor biztos, hogy valamiféle ámulat megszületik bennünk. S akkor ráismerhetünk azokra a verses elemekre, amelyek Pilinszky költészetére vissza-vissza utalnak, például egy nála is föllelhető szókapcsolattal, egy szokatlan hangsúllyal, vagy egy fogalommal, amely csak úgy önmagában is tündökölni kezd. De nem csak egy, hanem sok-sok ilyen, szinte megszámlálhatatlan verselem létezik, amelyikkel Péter Mikola költészete, valóban a Pilinszky János költészetét folytatja tovább, ha egyáltalán tovább folytatható még ez a költészet.” (Jelenits István: Szó szón nem marad... (Részlet: Vácott, 2007. november 27-én. Az Apor Vilmos Főiskola Könyvtárában elhangzott szövegből)

(…..)

Megszökött az éles látás a szememből. De azért, aki csak jött hozzám az elmúlt napokban, ha nem is azzal a szándékkal, hogy felolvasson, én mégis a kezébe nyomtam Mikola verseskönyvét, a Mysterium carnale-t, és megkértem, olvasson fel belőle, vagy, egész egyszerűen, csak olvasson bele.

Minden egyes versben úgy éreztem, a költő a teljességet akarja. Felölelni a mindenséget. És sikerrel teszi. Minden egyes versében röviden, mert sok a tömör szöveg a kötetben, így az életet és a halált olyan új közvetlenséggel érezhettem át – bár, felvagyok rá készülve – mint mikor most a felolvasásban elhangzó Csontomiglan – Csontodiglan; Holtomiglan – Holtodiglan hangkölteményeket hallgattuk /…/

Pilinszky János neve itt felragyog, ebben a hommage ’a- ban, tisztelet a Mesternek, s bennem a kötetcím is Pilinszky verset idéz. Valóban, Pilinszky azt hiszem megjelenésének első pillanatától kezdve nagy hatással volt ránk, s ahogy 25 évvel ezelőtt ott voltunk Farkasréten a ravatalozó előtt, az udvaron, akkor lehetett látni, hogy mennyi fiatal áll a koporsója körül, mennyi fiatalnak volt fontos, hogy elkísérje őt utolsó útjára. Nem sokkal előtte Jean-Paul Sartre temetését láttam Párizsban, és azon nem volt egy szál fiatal sem. Csupa agg író és akadémikus állt a forradalmi filozófia prófétájának sírja körül. De Pilinszky körül valóban sokan voltak a fiatalok. Pilinszky jelképpé válik most már a költészetben, versei alapján, méltán. /…./ Kivételes dolog az, hogy valaki, hogy egy ma élő magyar költő így tudjon áldozni, így tudja felvállalni az elődje hagyományát, és azt diadalmasan tovább folytatni. Ahogy minekünk az most megadatott, ahogy ezt a kötetet végigolvastuk.

(Hubay Miklós: „…ahol, Istennek csak a feneke látszik…” > Írók Boltjában

2007.jan.18-án, elhangzott méltatás rövid részlete)

Az egész Mysterium carnale című kötet ilyen módon, valójában, minden kísérletével, s minden javaslatával együtt, abban a törekvésében csúcsosodik, vagyis abból nő ki, – s ezért a könyv Pilinszky János emlékére történt ajánlása teljesen jogosult – hogy ti., tovább folytatja Pilinszky szellemében a némaság és a megszólalás határán lévő élethelyzetek feltárását, vizsgálatát. A csönd természetének a kutatását. A csend rétegeinek a kimutatását. És, ha nem is olyan mértékben, mint, ahogyan Pilinszky, különösen élete második felére jellemzően, ám, a bűn és a megbocsátás problémáját állítja a középpontba, főleg a sokszorosan visszatérő Dosztojevszkij Zoszima sztarec alakokban, s ily módon a bűn benne van a kivettetésnek, a paradicsom elvesztésének a motívumában. Ugyanakkor benne van az összes olyan értékvesztést, halált, leromlást jelző metaforában is, valamint a hozzá kapcsolódó képekben, amelyek a gondatlanságból, az életbe való tudattalan beletörődésből, annak elvesztéséből, illetve a halálba való beletörődésből fakadnak. Ezzel szemben, közbe iktat a költő, ugyanúgy, miként Pilinszky Dosztojevszkijtől – ennyiben ez a világérzés Pilinszky utáni – a kultúra idoljaiból valamit.

Egy váratlan pillanatban Pilinszky János például kijelenti, hogy egyre kevesebbet olvas. S ha olvas, mindig ugyanazt olvassa. Azokban, akikben még megbízott, s akiknek a műveit még mondjuk profán, de liturgikus, profán eredetű, ám a liturgiába beemelhető szövegeknek tartott, azokhoz tért vissza újra meg újra, s azoknak a szavait formálta, „faragta” tovább saját céljaira. Így azt lehet mondani, s akkor ebben talán nem tévedek olyan nagyot, hogy, amivé Pilinszky számára Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, a Karamazov testvérek írója lett, azzá vált Németh Péter Mikola számára életművével Pilinszky János. És a most bemutatott Mysterium Carnale című kötetével, ezt a felismerést kívánja leginkább tudatosítani olvasóiban a költő. Egészen pontosan Pilinszky életművének szakrális olvasatát óhajtja megerősíteni egy olyan korban, amely „logikusan„ folytatja, azt a rettenetbe hajló, embertelen botrányoktól terhelt időszakot, amelyben ő élt. De ez a mai kor, talán még kilátástalanabb, ha szabad és lehet ilyet mondanom, mint ami reménytelenségében neki, Pilinszky Jánosnak a múltszázadban megadatott.

(Szörényi László: „a fa nem elégszik meg azzal, hogy fa legyen” > Elhangzott a Magyar

Írószövetségben 2007. febr.23-án a kötet bemutatóján. > Megjelent: Napút, 2007/6.sz.)

Tovább>>

Az oldal tetejére!