végtermék

Végtermék

A végtermék definíciója szerint „egy folyamat vagy eljárás végső eredménye, ami megfelel az adott eljárás vagy folyamat céljának, vagyis az eljárás végének”. A kortárs művészet annyiban hasonlít minden más alkotói folyamathoz, hogy célja a tárgyiasult végtermék létrehozása. Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mű a végső „termékben” nyeri el legérdekesebb, legfontosabb állapotát. A műalkotás fogalma átalakulóban van: gyakran nincs is kézzel fogható műtárgy, hanem egy helyzet, szituáció, vagy maga az alkotási folyamat lesz a mű, ami majd dokumentációk útján marad fenn (és ugyancsak így válik termékké).

Ez a tendencia már a konceptualizmus idején észrevehető volt, majd a ’90-es évekre még jobban felerősödött, és térhódítása azóta sem hagyott alább. Gyökerei a performanszművészetben érhetőek tetten – a műfaj időbeli korlátai átalakítják a befogadás metódusát. A mű egyszeri és (gyakran) megismételhetetlen volta miatt az akkor és ott, vagyis a jelenlét és a részvétel nélkülözhetetlenné válik. A mű mint termék csupán dokumentáció révén jön létre, ami ugyan vajmi keveset ad át az eredeti produkcióból, viszont csupán így képezheti a művészettörténet részét, így maradhat fent.

A tárgyiasult végterméknélküliség más szempontból aggasztó, bizonytalan állapot. Az állandó láthatóság, fogyaszthatóság és eladhatóság szükséges stációi a műtárgykereskedelemnek. A kortárs galériák (és vásárlóik, a gyűjtők) nagyobb bizalommal fordulnak a „kézzelfogható” műtárgyak felé, nem úgy, mint a non-profit kiállítóterek, gyűjtemények, melyek nyitottabbak az efemer jellegű művek felé. Itt egy totálinstalláció vagy performansz gyakran nagyobb érdeklődést vált ki, mint a klasszikus értelemben vett műtárgy. Ilyen művek esetében a kiállítótér támogató szerepet tölt be: anyag- és munkaköltséget biztosít, nem kész műtárgyat vásárol. A gyűjtemények így megváltozott/megváltozó összetétele nagyban összefügg ezzel a tendenciával: az archiválás veszi át a gyűjtés helyét. Jövőbeli kortárs múzeumaink sokkal inkább könyvtárra, vagy kutatószobára fognak hasonlítani, mint eddig megszokott kiállítótereinkre.

Az egyedi műtárgy iránti igény kezd megszűnni a kortárs kiállításokon. Ezen művek dokumentum formájukban érik el vég(termék)üket - második megszületésük után új formájukban ismét piacra kerülnek. Akárcsak a festékcseppek Ács Attila videóinstallációjában: hiszen amíg tétlenül és szabadon egy hangszórón az abból kiszűrődő zene ütemére ugrálnak, nem érik el céljukat – nem válnak a művészeti diskurzus részéve. Viszont amint e céltalanságból videómunka készül, máris beteljesül az elvárás: a mű öt példányban kering galériások, kurátorok és múzeumigazgatók dvd-lejátszói között.

A műtárgy tárgyiasítása, vagy tárgyatlanítása egyértelműen döntés kérdése. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen általában mindkét attitűddel találkozhatunk. A kötött médiumhasználat helyett a különböző szakok diákjai egyre könnyebben lépnek át egyik médiumból a másikba. Egyre többen nyúlnak a médiumok közti átjárást biztosító videómunkák és installációk felé. Bernáth Dániel festő szakos hallgatóként helyspecifikus installációkban gondolkozik. A képgrafika tanszék pedig a tradícióihoz ragaszkodik ugyan, de közben korszerű eljárásainak skálája is nagyon kiterjedt, Mondik Noémi városi (kép)jegyzetei például a legegyszerűbb számítógépes grafikák formáját öltve jelennek meg.

Megyeri Barbara Pack to the nature című munkája foglalja talán össze a legjobban a folyamat vs. végtermék probléma kettősségét. Az előrecsomagolt instant természeti képződmények makettszerűen bármikor újra összerakhatóak, ha arra szükségünk támad. A művész meglehetősen pesszimistán gondolva a jövőre mohát, agancsot és faágakat csomagolt el, amit végül (mintha egy nagyáruház kert-osztályán lennénk) stílusosan, kis csomagokban aggat egymás mellé; célja nem más, mint a fennmaradás, a fenntartás.

Ugyanúgy, mint egy műtárgynak is. Hogy a mű, hogyan és milyen formában éri el ezt, az végtére is mindegy, hiszen a lényege a bemutathatóság, kutathatóság, tehát a láthatóság. A jövő, a változó kontextus tesz majd különbséget műtárgy és végtermék között.

Rechnitzer Zsófia

***