energia

Energia

A MalomKörzés Energia szekcióját, mint minden rendes szekciót, könnyű volna pár fogalom mentén leírni, mint elektromosság, vagy a lélek erői, legyen szó akár a fejet hajtó szolgálatról vagy a pszichedelikus rítusról. Azonban, ha a hat kiállító (közülük öt művész és egy művészcsoport) munkáit nézzük, rögtön zavarba jövünk a magunk körül teremtette rendben, mert mindenütt kilóg a lóláb.

Az energia maga jellemzően természettudományos fogalom, melyet a művészetelmélet is előszeretettel használ elemzése tárgyának metaforikus boncolgatásakor. A hallgatók munkái is a szövegkörnyezetek változékonyságával csaponganak a kultúra területeinek sokaságán. Jótékony csapongás ez, nem az interdiszciplinaritásnak tett kötelező megfelelni akarás.

A szekció által kínált, az energia fogalmára építő értelmezési keretben körforgásszerűen mozognak a jelentések. A Malom homályos tereiben hol pislákolnak, villódznak, hol felizzanak a művek. Van, hogy a forma az elektromos vezetékek kacskaringóiból születik, s nyomában közvetlenül kitapintható a művész társadalma problémáit, jelenségeit faggató megközelítésmódja. S nem is kell mélyre ásni. Nagy István Falvédőjén a kis konyhák és néhai vendéglátóegységek ismerős „falvédő-betűtípusa” szögesdrótból rajzolódik ki (Fürge rókalábak, surranó kis árnyak). Az alkotó figyelmes, művén a szabvány sárga táblácska figyelmeztet: Vigyázz, nagyfeszültség! A magántulajdont kényszerűségből egyre aktívabban védő próbálkozások, és e szociológiai jelenség művészeti megjelenítésére tett kísérlet az, ami a magasfeszültség allegóriáját megteremtve eljut a társadalmitól az egyszerű vizuális jelig. Nagy mindezt a populáris kultúra dallamos sorával díszíti, végeredményben pedig láthatóvá tesz egy, a társadalmi tudattalan visszhangtalanságába utasított konfliktust.

Eichinger Lili fali grafikáján sziluettszerű alakok kapaszkodnak, akár a középkori moralitás Akárkije, a kísérőül kapott kóbor madárdög társaságában. A környezet vészjósló. A dróton maradt példány társai az autópályák madárriasztó-matricáinak rideg egyhangúságával köröznek. A grafika formai megoldásai, diszkrét, környezetbe simuló anyaghasználata mozdítja el a munkát a kiállítása helyével kapcsolatot kereső installáció felé. Hasonlóan eltérő területekről érkező benyomásokkal, vizuális tapasztalatokkal játszik Kurucz Petra Kognitív disszonanciája. Kurucz szobra – egy meneténél be nem csavart, világító izzó – a hétköznapi használati tárgy felnagyított mása, szinte már a talált tárgy egyszerűségével bontja le befogadója elvárásrendszerét. S teszi mindezt úgy – ahogy azt a címadás is sugallja – hogy közben a kognitív tudomány egy jelenségének frappáns szobrászati variánsát adja. Szintén a hétköznapi tárgy eleganciájával ruházza fel Leitner Levente Marcellus Wallace titkát. Az alkotó ezúttal sem közvetlen képzőművészeti környezetéből inspirálódik, a filmes médium klasszikusának számító Ponyvaregény dramaturgiája mozgatja fantáziáját. A maffiafőnök attribútumaként meghatározható aktatáska sejtelmes ragyogása a műnek sajátos „belső energiát” kölcsönöz, ami talán nem más, mint a polifon szerkesztésű mozi kezdő és végpontjának kulcsa, minden cselekmény mozgatórugója, maga a láthatatlan energia.

A KeFeNeF (Eörtzen-Nagy Gergely és Karas David) akciósorozata talán pont az imént leírtakkal ellentétes logika mentén bontható ki. Az akció témája az alázat, az önös érdeket mellőző segítségnyújtás, melyet a csoport a vállalt magatartásnak megfelelő egyszerű formában szolgáltat az olykor tudatosan (más művészek), olykor indirekt módon választott külső környezetnek. Az energiaforrás ezúttal a KeFeNeF, akik a Szolgálat teremtette szituációban termelik ki és továbbítják az energiát. Herman Alíz munkájában (Szín és fonák) időben és térben távol eső vizuális jelek úsznak össze az installációs tér által generált lüktető, rituális környezetben. A pulzáló térbe lépő befogadó így egyszerre lesz a művész által szabályozott energiák szemlélője, s a sötét vákuum-környezetben saját tapasztalatainak, érzületeinek felszabadítója, míg maga is a rítus részévé válik – hacsak nem szökik meg előle.

S hogy a kiállítás egésze felől nézve milyen szerepet tölthet be egy fűrészmalom munkafázisainak rotációjában az Energia szekció? Milyen kapcsolatba lép a többi tematikus csoporttal? Egyáltalán miben is áll a képzőművészeti energia? A szentendrei malom néhai faipari termékeit a víz hajtotta fogaskerekek, prés- és fűrészgépek formálták. Valami hasonló történik a kiállítás látogatójával e szekcióba lépve. Benyomása, recepciós tapasztalata a művek téri és koncepciós kapcsolat-sodrában alakul. A munkák sodrásának közös jellemzője, hogy titokzatosságukkal megállítanak, majd hol a humor révén, hol a gesztus, vagy a kreatív ötlet frappáns egyszerűségével lendületet adnak, hogy tovább gördítsenek malombéli sétánkon.

Salamon Júlia

***