idő

Idő

A római számos óra számlapján a kismutató köröz. Nagyvárosi életképek, hömpölygő fehér bárányok és munkások hada. A következő képkockán gyárépület belülről, hatalmas munkagépek, a futószalag mellett serényen dolgozó emberek, lyukkártya, adminisztráció és ismét a futószalag. Chaplin filmje (Modern idők, 1936) a világ elgépiesedéséről szól. Egyfajta kifigurázása annak, ahogy Frederick Winslow Taylor módszerével a munkavégzést kívánta racionalizálni a munkafázisokat szétdarabolásával, és az időhöz való normalizálásukkal. Stopperórával elemezte a munkások mozdulatait, amellyel kiszűrte a felesleges elemeket, ezáltal maximalizálva a lehetséges munkavégzést.

Az időhöz való viszony problematikussága sokakat foglalkoztatott az idők folyamán, az elvont fogalom megragadására, materializálására tett különféle kísérletek sorát ismerjük. Van, aki normát kíván adni, egyesek pedig relativizálni próbálják azt. Akad olyan is, aki az idő fogalmát az elidegenítésre használja föl. Gyakori téma az időtlenség kérdése, illetve a szabadidőért cserébe nyújtott szolgáltatás, adott esetben a munkaidő.

A MűvészetMalomban kiállított művek egy része a fent megnevezett problémaköröket járja körül. Szécsényi-Nagy Loránd installációja egy hagyományos kvarcóra időzítő kristályának az elhangolásával, és annak pontatlan járásával kívánja az időt relatívvá tenni, a borgesi időcáfolat mintájára. Ennek alapját az időhöz való szubjektív viszony képezi, a pillanatnyi időtlen idő képzete, vagyis az idő cáfolata. Ugyanis „ha egyszer minden lelkiállapot autonóm, ha egyszer megengedhetetlen és felesleges hozzákapcsolnunk bárminemű körülményt vagy egót, mi jogon jelölünk ki számára valamilyen helyet az időben?”

Kiss Rita és Hardi Ágnes  szobrászati elemekkel, sematikusan építenek ki egy térrészt. Jelzésértékű ábrázolásmódjukkal időn kívülivé helyezik a térbe állított, pontosan megmintázott alakokat. Ezzel szemben Hajdu Bence éppen ellenkezőleg, híres műalkotások tereit üríti ki a figurák eltüntetésével. A térélmény ilyenfajta konstrukciójával a festmények időtlenné válnak, a szereplők által hordozott narratív sík elvesztésével a gondosan megszerkesztett, monumentális terek önmaguk örök jelenében érvényesülhetnek. A tér és a figurák kapcsolata foglalkoztatja Koleszár Katát is. Festményein az építészeti elemek és a geometrikus formák háttérbe szorulnak, az életét meghatározó személyek kapnak hangsúlyos szerepet. Az arcok sematikus, jelzésszerű ábrázolásával a figurák kortalanná válnak, személyük mégis kirajzolódik.

Hajdu Zsolt munkájában életének egy hosszabb periódusát dolgozza föl. Jövedelem-kiegészítésként modellkedést vállalt a Képzőművészeti Egyetemen. A modellkedés az idő és a munkavégzés szempontjából igencsak érdekes természetű tevékenység. A modell látszólagos tétlensége, passzív szerepe ellenére – hosszú órákon át, ugyanabban a pozícióban, mozdulatlanul maradni – rendkívül nehéz, fizikai és szellemi terhelést jelent. A szentendrei kiállításon a diákok által róla készített rajzok reprodukciói láthatóak. Ezt egészíti ki saját festménysorozatának azon része, mely a modellkedés általa megélt oldalát mutatja meg.

Egy egykori üzem életében központi szerepet játszott az idő. Minden mozdulatnak pontosan a helyén kellett lennie, mert különben meghibásodhatott a gépezet, vagy egy elmulasztott másodperc súlyos balesetet okozhatott. Ez a kiélezett figyelem, és a monoton munkavégzés kettőssége az egykori fűrészmalom dolgozóinak meghatározó alapélménye lehetett. A MalomKörzésen kiállított alkotások a művészi munkavégzés természetéről ugyanúgy elgondolkoztatnak, mint az idővel változó jelentésekről, mely az egykori ipari épületben új funkcióval működő MűvészetMalom különleges tereiben is jól érzékelhető.

Feigl Nóra

***